„Kétszer jártam Gázában uniós delegációval. Először még a Fatah uralma alatt, másodszor már a Hamász hatalomátvétele után. A Fatah korrupt volt, erőtlen és harcias nyilatkozatai ellenére kompromisszumokra képes. A Hamász friss erőként először szervezettségével, majd szociális programjával állította maga mellé Gáza lakosságát. Egy svéd asszony, az ENSZ egyik gázai képviselője elmondta, hogy míg a Fatah-időkben csak helyi kísérővel mert kimenni az utcára, a Hamász-világban este sem lett rosszabb a közbiztonság, mint Stockholmban. Szociális politikájában a Hamász egy politikai párt szerepén messze túllépve iskolákat, árvaházakat, népkonyhákat, sportegyesületeket alapított, kezébe vette az egészségügyet és még egy állatkertet is létrehozott. Ahol zebrák helyett csíkosra festett szamarakat mutogattak, hogy legalább illúziói legyenek a gázai gyerekeknek a sivatagról. Az arab nemzetek közül a palesztinok a legjobban iskolázottak közé tartoznak, sokan beszélnek angolul is. A Hamász különös gondot fordított az asszonyok megszervezésére, vezető politikusaik között is voltak nők.
Mindez szép lenne, ha a szervezet a szociális programját, szervező erejét és nem utolsósorban a rengeteg külföldi pénzügyi támogatást a kétmilliós országrész fejlesztésére, lakóinak jólétére fordítaná.
De a Hamász, azaz az iszlám ellenállási mozgalom legfőbb céljának Izrael megsemmisítését tekinti, és a civil lakosság biztonságát is ennek rendeli alá.
A gázai alagútrendszerről eleinte azt gondoltuk, hogy csak csempészésre használják, de mára kiderült, hogy egy elhúzódó háború bázisának építette ki a szervezet. Folyamatosan és a józan ész szerint értelmetlenül lődözgetett ki rakétákat Izraelre, amelyek sokáig jóval kevesebb kárt okoztak a zsidó oldalon, mint az izraeli válaszcsapások Gázában. És mint a szörnyű októberi napokban kiderült, elképesztő áron és energiával fegyverezte fel magát egy Izrael elleni átfogó támadásra. Amelyről nyilván a Hamász vezetői is tudták, hogy nem nyerhető meg, a harcosok elpusztulnak vagy az akció során, vagy az izraeli bosszú idején. Ilyen értelemben öngyilkosságra vállalkoztak, ugyanúgy, mint az izraeli buszokkal együtt önmagukat is felrobbantó elődeik. Bármilyen tragikus belegondolni, de a legjobb öngyilkos harcos kétségkívül az, akit már az óvodában is arra képeznek ki.”
Nyitókép: MTI/EPA/Mohamed Szaber