„Óriási liberális ellenszélben kellett kampányolnia az utolsó hetekben Szlovákiában Robert Ficonak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az elvileg független közvélemény-kutatások, amelyek még az utolsó pillanatban is fej-fej melletti eredményt jósoltak a Fico vezette Smernek és progresszív ellenfelének. Sőt, a voksolás lezárulta után publikált exit pollokból is az ellenzékbe vonuló liberális erőt hozták ki győztesen, hogy aztán reggelre világossá váljon: Fico és pártja meggyőző fölénnyel nyert.
Az eddigi nyilatkozatok alapján pedig szinte biztos, hogy Ficonak sikerül tető alá hozni egy szlovák nemzeti koalíciót, amely
a háború és a fegyverszállítások helyett a békét, az illegális migráció ösztönzése helyett annak megállítását és az LMBTQ-lobbi helyett a hagyományos családokat támogatja.
Nem véletlen, hogy a brüsszeli mainstream már előre frászt kapott Fico győzelmétől. Budapestről nézve a dolgokat pedig keserédes öröm fog el minket, hiszen nem felejtettük el és nem is kell elfelejtenünk, hogy első miniszterelnöksége idején, 2006 és 2010 között milyen kirohanásai voltak Ficonak az ottani magyarok ellen. Csakhogy az egy merőben más helyzet volt és 2010 után, amikor Budapesten is erős kezű vezetés lett, Fico először megérezte azt, hogy nem érdemes tovább packázni a magyarokkal, majd arra is rájött, hogy a közös ügyek mentén sokkal jobb együttműködni Orbán Viktorral, mint ellene menni.
Ez persze azt is jól mutatja, hogy milyen nagy szerepe van a külpolitikai érdekérvényesítésben annak, ha valaki egy stabil, erős kormányt vezet.”