Mi a különbség az orosz–ukrán és az izraeli–palesztin háború között?

„Izrael az elmúlt éveit a harckészültség általános fenntartása helyett a fékek és ellensúlyok centizgetésével és egyéb jogállami vacakolásokkal töltötte, ott is szárba szökkent a woke, kinevezték a maguk Orbánját és a Közel-Keleten teljesen tájidegen marhaságokkal foglalták le magukat. Most a Hamásznak hála tesztelhetik, hogy tudnak-e még harcolni, elviselik-e egymást harc, csata közben. A kettészakadtnak látszó izraeli társadalom most elgondolkozhat azon, hogy mi számít tömegmészárlás közben: az alapvető emberi jogok kiterjesztése, vagy az, hogy éppen le akarják gyilkolni őket?

Ehhez képest az orosz–ukrán háború maga az egyszerűség. Ott van kivel tárgyalni és világos, hogy miben lehet megegyezni. Egy nem NATO-tag Ukrajna, amely inkább áll orosz, mint amerikai befolyás alatt. Van nyersanyag, amivel lehet boltolni, van piac, mindenkinek megvannak a nyerészkedni akaró oligarchái, és nincsenek összezsúfolva a népek úgy, mint Izraelben. Ukrajna a nyugattól és persze főleg az USA-tól függ, csak egy főnöke van. És Oroszország is magányos játékos, nincsenek a buliban százszámra uralhatatlan terrorcsoportok, vallási fanatikusok, latorállamok. 

Oroszország tárgyalóképes, a Hamász nem, sőt, jelenleg a palesztin nép sem az, mert nincs olyan vezetése, amely képviselni tudná és uralná a szélsőségeseket. Ebben e tekintetben Ukrajna is rendelkezik egy olyan kormányzattal, amely még képes fenntartani az országa és a hadserege működőképességét, és képes lehet »eladni« a maradék ukrán lakosságnak egy tárgyalási folyamatban kialakuló békét. Tárgyalni kellene tehát, az erőt a békefenntartásra fordítani és nem elérhetetlen győzelmeket hajszolni.

Izraelt meg hagyni kellene győzni, legalábbis a Hamász teljes megsemmisítését támogatnia kellene az USA-nak és Európának. De nem így szokott lenni.”

***

Nyitókép: MTI/AP/Fatima Shbair