Ha a hibákból nem is, legalább a tragédiákból illő volna lassanként tanulni.
Vannak dolgok, amik önmagukért beszélnek. Ilyen például az őrségi dödölle, vagy a 127. zsoltár. Azok önmagukban kerek egészek, nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni belőlük büntetlenül.
És van ennek az ellentettje is. Vannak azok a dolgok, amik nemhogy nem beszélnek önmagukért, de kimagyarázni sem lehet őket. Ilyen például az, ha az ember országlása alatt már a második globális konfliktusgóc robban be. Ha az ember fia hegemón, nagy-, sőt: szuperhatalom, akkor ezügyben bizony magyarázattal tartozik.
Hogy létezik az, hogy 2021 januárjában egy pacifikált Kelet-Ukrajnát és egy egyre inkább a történelmi kiegyezés felé haladó Közel-Keletet adott át Donald Trump Joe Bidennek, ez utóbbi ciklusának vége felé pedig mindkét térség megfullad az értelmetlen erőszakban?
Úgy hallottuk, 2020-ban végre-valahára sikerült kiakolbólítani az inkompetens, outsider, kormányt belülről sosem látott Trumpot ugyebár, akitől hetente háromszor mindig más sajtómunkás és külpolitikai szakértő féltette a nagy piros atomgombot, s akinek az előrejelzések szerint legalább annyiszor ki kellett volna már robbantania a harmadik világháborút, ahányszor Vlagyimir Putyin meghalni tartozott volna. 2021. január 20-án visszakapták a Fehér Ház kulcsait az úgynevezett szakértők, s két és fél évnyi szakértésük után most már tényleg csak a Balkánon és Tajvanon kellene valami apróságnak történnie ahhoz, hogy a világunkból egy nagy, füstölgő geopolitikai szemétdomb maradjon összesen.
Semmire nem jók Bidenék szakértői, semmire.
Itt ülök és hallgatom az Izrael és az arab államok közötti kiegyezéssorozat, az Ábrahám-egyezmények szülőatyja, Trump volt elnöki főtanácsadója, Jared Kushner szűk négyórás nyilatkozatát, az első érdemit Biden megválasztása óta, és borsódzik a fülem. „Úgy hagytuk ott nekik a Közel-Keletet, hogy lendületben voltunk”, mondja Kushner, de az átadás-átvételkor Biden embereitől megkapta: őket most nem ez érdekli, hanem a három C, a covid, a klímaváltozás meg Kína.
És úgy is viselkedtek. Jól összevesztek Szaúd-Arábiával és Oroszországgal, csodálkoztak, hogy ezzel dacszövetségbe terelték a kettőt; cserébe egyre inkább kiengedték a ketrecből Iránt, visszaléptek az atomalkuba, és elkezdték kevésbé betartatni a szankciókat, melynek következtében az ország ma közel duplaannyi olajat exportálhat, mint 2018-ban.
Így aztán Irán állampénzügyeiben beállt a devizabőség, volt miből támogatni a Hamászt és a Hezbollahot, s a palesztinok is visszakapták azt a több százmillió dollárnyi feltétel nélküli segélyt, amit Trump vett el tőlük még 2018-ban.
Volt miből megvenni és összeeszkábálni tehát mindazt, ami múlt szombaton Izraelre zúdult, maradjunk ennyiben – és ha a trumpi vonal megy tovább, messze kevésbé lett volna mit a rakétasilóba aprítani.
S a szakértőkön tépelődve feldereng a láthatáron még egy csapat szakértő, a jó kormányzás és a szolidáris európai megoldások szakértői. Akik elosztanak, deriválnak, integrálnak, kvótálnak, érzékenyítenek, s ezáltal messze jobban kezelik a migráció nevű nehéz összeurópai problémát, mint a mifelénk legelésző autoriter populisták. Aztán a döntő órán mégis a szakértők Párizsában, New Yorkjában, Berlinjében és Bécsében dulakodik a rendőrség erőszakos palesztinpárti tüntetőkkel, az Európa egysége érdekében elkergetendő populisták Budapestjén és Varsójában meg senkinek eszébe sem jut antiszemitulni akár egy kukkot is.
Ott meg kell magyarázni muszlimok évek óta nyugat-európai relatív jólétben élő tömegeinek, hogy nem, nem a két és félmillió embert földi pokolba záró, válogatás nélkül zsidókat gyilkoló Hamász útja vezet az üdvösségre,
itt meg ez valahogy enélkül is tökéletesen világos mindenkinek, talán az Orbán-kormány tizenéves fennállása óta először van fajsúlyos külpolitikai kérdésben össznemzeti és összregionális konszenzus.
Nem lesz ennek jó vége.
Előbb-utóbb felfordul a világ, ha mindenki rájön: az úgynevezett populisták egyszerű és néha tökéletlen igazságaival a szakértők – gyönyörű germanizmussal élve – széppébeszélt romhalmaza áll szemben. Hiába beszélnek az orbáni vagy trumpi figurák egyszerűbben és kevésbé elegánsan, mint azt sokak érzékeny gyomra bírná, ha velük szemben vizesnyolcasok állnak. Olyan szakértők, akik terroristák finanszírozásával és élni hagyásával felneveltek egy puskaporos halálcsillagot saját legszorosabb szövetségesük számára, meg olyan balekok, akik önként és dalolva importálták Európába a Közel-Kelet kibogozhatatlan, cserébe véres konfliktusait.
Félhet bárki kedvére az Orbánok és Trumpok világától.
De nekem kezd egyre veszélyesebbnek tűnni az a világ, amit nem ők vezetnek.
Ha a hibákból nem is, legalább a tragédiákból illő volna lassanként tanulni.
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Zelenszkij támogatottsága csökkenőben, az ukrán elit pedig már az utód lehetőségét vizsgálja. A korrupciós botrányok és a háborús feszültség egyszerre roppantják a kijevi vezetést.
Az elmúlt hónapok történései elsősorban a kormánypártoknak kedveztek. A két nagy párt közötti különbség 8-ról 10 százalékpontra nőtt.
A Képviselőház akár már jövő héten szavazhat az ügyről.
Az amerikai elnök szerint Magyarország azért működik jól, mert Orbán Viktor szigorú migrációs politikát folytatott – szerinte „nulla bevándorlót engedett be”.
Az Egyesült Államok jelentős haderőt vezényelt a Karib-térségbe, vadászgépekkel a világ legnagyobb repülőgép-hordozójával és Tomahawk rakétákkal felszerelve.
Három aktivista felmászott a Brandenburgi kapura, amelyre transzparenst is kifüggesztettek.
Újabb öt európai válogatott vált biztos résztvevővé.
A hétfő este keletkezett tűz olyan gyorsan terjedt, hogy a tűzoltók nem tudtak bejutni az épületbe, és a jelképes épület szinte teljesen megsemmisült.
