mivel az urán-oxid kiváló mázként használva, és meglehetősen nagy mennyiségben fordul elő a természetben.
Az uránércet hulladéknak tekintették, ezért a csempe- és kerámiaipar viszonylag olcsó és bőséges mázanyagforrással rendelkezett. Élénk narancssárga, sárga, piros, zöld, kék, fekete, mályva színeket gyártottak belőle, és az 1920–1940-es években épült házak és lakások mintegy 25 százalékához ilyen, uránnal mázolt fürdőszobai vagy konyhai csempét használtak.
A Rosenthaler Platz metróállomást 1930-ban építették, majd Berlin kettéosztottsága alatt egyike volt a város számos „szellemállomásainak”, később ideiglenes határátkelőként szolgált a berlini fal leomlása után. Attól függetlenül, hogy egy Geiger–Müller-számláló kimutatja a csempék sugárzását, a Rosenthaler Platz nem veszélyes hely, a sugárzás szintje jóval a megengedett mennyiség alatt marad.
Radioaktív helyszínek
Berlinben már többször is találtak olyan radioaktív anyagot, amihez a helyi lakók is hozzáférhettek. Ilyen volt amikor 2010-ben radioaktív hulladékot fedeztek fel az aszfalt alatt a Stargarder Strassén Prenzlauer Bergben.