Folyamatosan fúrják az uniós–észak-afrikai migrációs egyezségeket

Az Európai Unió vasárnap partnerségi megállapodást kötött Tunéziával, amely alapján a két entitás között a jövőben szorosabb együttműködés jön létre a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok, az energetikai és a migrációs ügyek terén. 

150 millió eurós költségvetési segélyt ad adósságállománya normalizálására, illetve egy 105 millió eurós migrációs támogatást utal számára, hogy az illegális bevándorlás megfékezésére hatékonyabb hatósági intézkedéseket foganatosítson.

A tunéziai állam az egyezség értelmében már az afrikai partoknál megpróbálja megakadályozni, hogy a „lélekvesztők” emberi életek kockáztatásával elindulhassak az európai országok felé a Földközi-tengeren – ehhez az uniós segély részeként mentőhajókat kap –, a hatóságok erőteljesebben lecsapnak az embercsempész hálózatokra, megerősítik a határellenőrzéseket, szigorítják a regisztráció és a hazatoloncolás rendszerét, valamint az uniós segélyek egy részét arra költik, hogy a fekete-afrikai migránsoknak Tunézia területén pénzügyi támogatást ajánlanak fel arra az esetre, ha azok Európa helyett visszatérnek hazájukba.

Gazdasági segítségnyújtás a biztonságért cserébe

A fenti rövid mondattal lehetne röviden jellemezni az Európai Bizottság új migrációs szemléletét, amely a lassan tíz éves negatív tapasztalatszerzés után stratégiai irányt váltott: a „puha” megközelítés helyett az illegális migrációban már biztonsági kockázatot lát, 

A Bizottság rájött, hogy hatékonyabb és biztonságosabb az EU számára, ha nem európai területen kell a migránstömegek elosztásáról, befogadásáról, a súlyos társadalmi kérdés kezeléséről döntenie, hanem a kiindulási államokban. E cél elérésére pénzügyi eszközökkel próbálja az illegális bevándorlás megfékezésében érdekeltté tenni az észak-afrikai országokat (az EU Szomszédsági Politikájának részes államait). A Bizottság a tunéziaihoz hasonló egyezséget próbál tető alá hozni két másik „határőr” állammal, Egyiptommal és Marokkóval is. 

Emberi jogi aggályok mint politikai akadályozók

A bevándorlási trendek alapján a legtöbb migráns jelenleg Líbia területéről próbál Európába jutni. 

ez pedig praktikus bizonyíték arra, hogy ez a migrációs politika működőképes lehet.

A bevándorlást a gyakorlatban vagy elméletben segítő ngo-k ugyanakkor visszhangkamráikban, a nyugati sajtótermékek jelentős részében mantraként ismételgetik a Magreb-országok hatóságai által elkövetett emberi jogi jogsértéseket: a hatóságok brutálisan bánnak a fekete-afrikai, szub-szaharai menekültekkel. Azt írják többek közt, hogy a tunéziai hatóságok több száz ilyen „menekültet” „deportáltak” az algériai és líbiai határterületekre, ahol néhányukat  víz és élelmiszer nélkül magukra hagytak a pusztában. 

A visszaélések valósak, de az egyedi esetek köré az ngo-k és a velük kapcsolatban álló médiumok, szakértők kerek sajtókampányt indítottak, amellyel 

Ennek konkrét politikai lecsapódási színtere Brüsszelben az Európai Parlament, ahol a bevándorlást támogató politikusok ezt a kérdést napirenden tartják, folyamatosan meghallgatásokat szerveznek biztosok, bizottsági tisztségviselők, szakértők részvételével.

Az EP baloldali többségű Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) tavasszal háttéranyagot rendelt meg az ügyben a CEPS brüsszeli elemzőközponttól, amelynek alapján az EP július 11-én született állásfoglalása arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a líbiai parti őrséget és a tunéziai hatóságokat ért, emberi jogsértésekkel kapcsolatos vádakat, és beigazolódásuk esetén szakítsa meg az együttműködést velük. 

--

Nyitókép: Tunéziai és líbiai migránsok érkeznek az olasz parti őrség mentőhajóján Lampedusa szigetére 2020. augusztus elsején  (forrás: Alberto PIZZOLI / AFP)