Magát szíriai menekültnek álcázó szélsőjobboldali a vádlottak padján

A menekültválság tetőpontján egy szakállas férfi toppant be a rendőrségre. Zsebei – egy mobil és néhány valuta kivételével – üresek voltak. Tört angolsággal szíriai menekültként mutatkozott be. Azt mondta, gyalog járta be a fél kontinenst, okmányait közben elvesztette. Ezt követően lefényképezték, és ujjlenyomatot vettek tőle. A következő évben menedéket kapott, sőt a többszöri menekültkérelmi meghallgatás után rendszeres havi juttatást is. A David Benjaminként bemutatkozott férfi valójában a német hadsereg, a Deutsches Heer hadnagya volt. Az arcát és kezeit az anyjától elcsent sminkkel sötétítette el, a szakállát pedig cipőkrémmel kente be. Természetesen Európát sem utazta át, az offenbachi gyerekkori otthonától alig 10 percet gyalogolt az őrsre. A szélsőjobbos összeesküvésben született trükk célja – az ügyészség szerint – egy vagy néhány olyan gyilkosság elkövetése volt, amelyekért a menekülteket tehették volna felelőssé. Az ezt követő zavargásokban alááshatták volna a Németország tekintélyét.

Egy véletlennek köszönhetően bukott le

Franco A., a tiszt – akinek a nevét adatvédelmi okokból a bírósági iratokban kitakarták – mindezt tagadja. Azt mondja, csupán a menekültügyi rendszer hiányosságaira kívánta felhívni a figyelmet. A 16 hónapig tartó kettős életére is csak azok után derült fény, hogy a rendőrség rajtakapta: egy korábban elrejtett, csőre töltött kézifegyvert akart magával vinni a bécsi reptér mosdójából.
„Ez egy sokkoló pillanat volt” – mondta Aydan Özoğuz, aki akkoriban a menekültek és beilleszkedésük biztosa volt.
A menekültügyi rendszernek egyértelműen ki kellene szűrnie a csalókat. De ami ennél még lényegesebb: hogyan lehetett egy ilyen személy katona Németországban? Franco A. letartóztatása 2017 áprilisában megdöbbentette Németországot. Az eset lassan a feledés homályába merült, de ez nyilván meg fog változni, amikor megkezdődik az idei év elejére meghirdetett bírósági tárgyalása.

Minden képzeletet felülmúló szélsőjobboldali hálózatok

Franco A. esete nyomán kiterjedt nyomozás kezdődött Németországban, amely a szélsőséges földalatti hálózatok labirintusát volt hivatott feltérképezni.

Az egyik csoport, amit egy korábbi katona és rendőrségi mesterlövész irányított, fegyvereket halmozott fel, nyilvántartást vezetett ellenségeiről és hullazsákokat rendelt. A másikat egy Hannibal fedőnevű kommandós vezette. Tevékenysége nyomán került a figyelem középpontjába a KSK (Kommando Spezialkräfte), a német hadsereg elitalakulata. Miután egyik törzsőrmesterénél a nyáron SS-kegytárgyakat találtak, az egységet feloszlatták.

A New York Times újságírója feltárta a múltat, amelyhez találkoznia kellett a szélsőségesek több tagjával, Franco A.-t is beleértve. A kettős életéről szóló történet és a tiszt pályafutása – akit elöljárói ígéretes tehetségnek, az ügyészség pedig potenciális terroristának tart – Németország két arcát mutatja. Az egyik a II. világháború után született liberális konszenzus. Évtizedeken át elutasította a nacionalizmust, állampolgárait pedig bűnbánatra tanította. Ez a Németország nyitott teret a sokáig szunnyadó, ellenzékbe szoruló szélsőjobboldali eszméknek.
Franco A. a cikk szerzőjével megbeszélt első interjúra okmányokkal, jegyzetekkel, rendőrségi jegyzőkönyvi kivonatokkal fegyverkezve érkezett. Magabiztos volt, mert a frankfurti bíróság – bizonyíték híján – elvetette a terrorizmus vádját.
Néhány hónappal később azonban a Német Legfelsőbb Bíróság – ügyészségi fellebbezés nyomán – újra napirendre tűzte ügyét. Franco A. ekkor felhívta a New York Times újságíróját. Megrendült, mert akár 10 éves börtön várhat rá.

Csak Merkel hibás menekültpolitikájára akarta felhívni a figyelmet.

Az otthonában folytatott beszélgetések során a többi között levetítette a menekültszerelésében róla készült videókat, és a stábot egy ropogó lépcsőn levezette pincéjébe, ahol lezárt fémajtó mögött egykor lőszert és Hitler Mein Kampfját tárolta mindaddig, amíg a rendőrség el nem kobozta bizonyítékként. Franco A. tagadja a terrorista összeesküvés vádját. A menekültálcával csak Angela Merkel kancellár döntésére szerette volna felhívni a figyelmet, aki több mint egymillió menekültet engedett be az országba. Ez – a tiszt szerint – a német nemzetbiztonságot és az azonosságtudatot fenyegette. A rendszer szerinte annyira túlterhelt volt, hogy bárki bejöhetett az országba. Ő azt mondja: az alkotmányt nem aláásta, hanem érvényesítette.
Ezzel szemben a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint Franco A. dicsőítette Hitlert; megkérdőjelezte Németország holokauszt miatti vezeklését; elmerült a globális zsidó összeesküvési elméletekben; azzal érvelt, hogy a bevándorlás megsemmisítette Németország etnikai tisztaságát; példaképként istenítette Putyin orosz elnököt és a német állam elpusztításának szószólója volt.
A 31 éves Franco A. szerint azonban mindez magánvéleménye, amiért nem vonható felelősségre. Ugyanakkor szélsőséges nézeteit osztják a neonácik és a szélsőjobbos körök immár nemcsak Németországban, hanem Európa nagy részében és az Egyesült Államokban egyaránt.

Csőre töltött fegyver

A fegyvert egy takarító találta meg. A kisméretű, fekete pisztoly tárában hat golyót fedeztek fel. A bécsi repülőtér fogyatékosoknak fenntartott egyik mosdójában, egy takarítórekeszben bukkantak rá. Az osztrák rendőrök soha korábban nem láttak ehhez hasonló fegyvert: a 7,65-ös kaliberű, Unique 17 típusú pisztolyt egy mára megszűnt francia fegyvergyárban készítették valamikor 1928 és 1944 között. Ilyen szabadon választott fegyvert viseltek Franciaország náci megszállása alatt a német tisztek. A rendőrök  csapdát állítottak annak kiderítésére, hogy ki rejtette el a fegyvert. Két héttel később 2017. február 3-án rajtakapták az elkövetőt.

Miközben Franco A. perceken át küszködött azzal, hogy kinyissa a falba süllyesztett rekeszt, egy tucatnyi, fegyvereikkel lövésre kész rendőr rohanta meg a mosdót. Két civil is benyitott, és megkérdezték tőle, mit csinál.

Franco A.-t aznap éjjel szabadon bocsátották. A rendőrök azonban lefoglalták telefonját és egy USB-adathordozót, amit a hátizsákjában találtak. Ujjlenyomatokat vettek tőle, amelyeket azonosításra elküldtek a német rendőrségnek.
Az azonosítás hetekkel később visszakapott eredménye megdöbbentette az osztrákokat, akik kezdetben azt hitték, hogy csupán egy rutinvizsgálat Franco A. azonosságának felfedése. Ő ugyanis – mint kiderült – kettővel rendelkezett.
Az egyik szerint egy francia-német dandárban, a Strasbourg melletti Illkirchben szolgáló német tiszt a gyanúsított. Ugyanakkor az ujjlenyomatok egy München közelében regisztrált menekülthöz tartoztak. A nyomozók riadót fújtak. Vajon Franco A. egy későbbi támadás végrehajtásához rejtette el a fegyvert? Az éves bécsi testvériség-bálon tartóztatták le, amit a szélsőjobb osztrák Szabadságpárt azzal a céllal rendezett, hogy odavonzza a militáns ellentüntetőket. A feltételezések szerint Franco A. magát balosnak álcázva tervezett lelőni valaki aznap este.

Telegrammon kommunikáltak

Miután a német hatóságok vették át a nyomozást, két dokumentumot találtak a pendrive-on. Az egyik a Mudzsahedin robbanószerek kézikönyve, a másik pedig a Teljes ellenállás, egy, a hidegháború korszakából származó útmutató a városi gerilla-hadviseléshez. A mobilja alapján több tucatnyi rendőr- és katonatisztből álló szélsőjobbos hálózatát térképezték fel, akik a Telegramon kommunikáltak, és arra készültek, hogy az általuk X-nek nevezett napon romba döntsék a társadalmi rendet.
Emellett évek alatt rögzített hangbejegyzéseket is felfedeztek.
2017. április 26-án, egy bajor erdőben megtartott hadgyakorlat kellős közepén Franco A.-t másodszor is letartóztatták. Tíz szövetségi rendőr vezette el. A Németországban, Ausztriában és Franciaországban egyidejűleg végrehajtott rajtaütésekben összesen kilencvenen vettek részt.
A rendőrök több mint ezer töltényt foglaltak le.
Megannyi jegyzetet és naplót találtak, amelyekből kiderült, hogyan kezdték radikális eszmék foglalkoztatni ezeket az embereket még tizenéves korukban.
 

Gyerekkoráról is mesélt

Franco az interjú során felemlegette gyerekkorát, amely válaszokkal is szolgálhat a későbbiekben történtekre. Édesanyja azt mondta: amikor fia iskolába járt, kisebbségben voltak azok a gyermekek, akiknek mindkét szülője német volt. A vádlott édesapja olasz vendégmunkás volt, aki korán elhagyta családját. Franco A. ezért nem is tekintette apjának.
Későbbi jegyzeteiben a vendégmunkás-programot olyannak írta le, aminek az volt a célja, hogy felhígítsa a német etnikumot.
Nagyapja 1919-ben született, abban az évben, amikor megkötötték a versailles-i békeszerződést, amely az I. világháború után vesztesként bélyegezte meg Németországot.
Ezzel kezdődött a „hátbatámadás” legendája, amely szerint Németország tulajdonképpen megnyerte ugyan a háborút, de az uralkodói elit baloldali és zsidó tagjainak ármányával elárulták. Ez a propaganda gerjesztette a hadseregben azokat a demokrácia-ellenes sejteket, amelyek hozzájárultak a nácizmus ébredéséhez. Hasonló dolgokkal vádolja az ügyészség ma Francot.

Figyelmeztető jelek

Franco A. 19 évesen lépett be a német hadseregbe. Seperc alatt lehetőséget kapott arra, hogy maroknyi kiválasztott társával együtt beiratkozzon a tekintélyes Saint-Cyr katonai akadémiára, amit még Napóleon alapított 1802-ben. Ötéves külföldi tanulmányai alatt egy-egy szemesztert töltött Párizsban, Londonban, a cambridge-i egyetemen és Sandhurstben, a brit sereg elit tisztképzőjében. 2013-ban írt diplomamunkájának címe: A politikai változások és a felforgatás stratégiája.

Ha nem védekezik, Európa és a Nyugat áll a következő támadás célkeresztjében – írta. Az etnikailag vegyes közösségek szerinte instabilak, a migrációt jóváhagyó nemzetek pedig a saját maguk ellen irányuló népirtás egyik formáját alkalmazzák.

Franciaországból történő visszatérése után Franco A. olyan katonák felé sodródott, akik osztották nézeteit. Nem volt nehéz rájuk találni. Egyik tiszttársa mutatta be neki azt az orosz fejlesztésű Telegramot használó az országos cset-hálozatot, amely révén több tucat katona és rendőr az őket aggasztó bevándorlásról cserélt véleményt. A hálózatot a Hannibal fedőnévre hallgató, a calwi székhelyű KSK elitegység egyik tisztje hozta létre. Ő irányította az Uniter elnevezésű félkatonai képzést is. A társai által intelligensnek tartott Franco A. legalább két alkalommal vett részt ezeken a gyakorlatokon. A csetekből utóbb kiderült: a hálózat tagjai arra készültek, ami szerintük a német társadalmi rend összeomlását jelentette volna. Franco A. ekkoriban élelmiszert és más, nélkülözhetetlen cikkeket kezdett felhalmozni. Fegyvereket és lőszert szerzett be illegálisan – ez áll a vádiratban. Az ügyészség szerint ezzel párhuzamosan célpontokat szemelt ki.

Mielőtt a rendőrségen jelentkezett volna menekültként, Franco A. a világtérképet tanulmányozta. Azt próbálta eldönteni, hogy Damaszkusz vagy Aleppó hangzik hihetőbb születési helyként.
Ezt követően felvázolta családja történetét. Mivel Franciaországban folytatott tanulmányai miatt folyékonyan beszélte a nyelvet, ezért az őt kihallgató rendőröknek azt mondta, hogy francia ősökkel rendelkező szíriai keresztény.

Két nappal később már menedékkérőkként regisztrálták, buszra tették, és egy átmeneti menedékhelyen szállásolták el. Később Baustarringba, egy kis bajor faluba telepítették át, alig 400 kilométerre katonai támaszpontjától. Sosem volt meggyőződve a menedékkérelmek indokoltságáról. A benyújtók jobbára szírek voltak, akik középosztálybeli életüket azért voltak kénytelenek feladni, mert városaikat elpusztították az összecsapásokban.
Franco A. szerint azonban inkább turistákra, mintsem menekültekre hasonlítottak.

Nem merték megkérdezni, hogy miért nem tud arabul

A rendszert túlzottan nagylelkűnek tartotta. Noha ő elutasította az állásajánlatokat, megszakítás nélkül kapta a segélyt – mesélte a New York Times újságírójának. Meggyőződése szerint emberek milliói érkeztek állítólagos destabilizált térségekből, amelyek az ő szemében egészen biztonságosnak tűntek. A menedékkérelmi meghallgatások után

Franco A. végül megkapta a „kiegészítő védelmet”, ami alapján a menedékkérő azonosító okmányok nélkül is Németországban maradhat, és munkát kereshet. Ezzel párhuzamosan erősödött tekintélye a szélsőjobbos körökben. Vitafórumokon vett részt, és az egyik után őt is felkérték, hogy mondjon beszédet. Az ún. Porosz éjszakán szólalt fel 2016. december 15-én a müncheni Regent szállóban. A rendezvényt egy, a vészkorszakot tagadó kiadó szervezte. Német konzervatívok – szórvány saját országukban – ez volt Franco A. felszólalásának címe. Egyik hangjegyzetében, ugyanannak az évnek a kezdetén, alig három héttel azok után, hogy menekültként jegyezték be, azt rögzítette: „Ne habozzunk! Nem kell ölni, csak gyilkolni.” „Tudom, hogy megölnek, de előtte én ölök” – tette hozzá.

A célpont kiválasztása

Franco A. már csaknem hét hónapja kettős életet élt, amikor az ügyészség szerint 2016 nyarán Berlinbe utazott. A zsidónegyed egyik mellékutcájában bement egy magántulajdonban levő mélygarázsba, ahol négy fényképet készített az ott parkoló autók rendszámáról. Ebben az épületben működött az Amadeu Antonio Alapítvány, amit Anetta Kahane, egy jeles zsidó aktivista vezetett. A holokauszt-túlélők lánya évtizedeken át a szélsőjobbosok gyűlöletének célpontja volt. Az ügyészség szerint a ma 66 éves Kahane volt Franco A. egyik potenciális célpontja is.

Aggódik a hangfelvételek miatt

A New York Times riportere karácsony előtt találkozott utoljára a fiatalemberrel. Akkor már aggasztotta rögzített hangbejegyzéseinek leirata. Egyikével az újságíró is szembesítette: „mivel magyarázza, hogy Hitlert mindenek felett állónak tartja?” Azt mondta: csak ironizált. Egy másik feljegyzése 2016 januári keltezésű. Ebben azt állította, hogy mindenki, aki hozzájárul egy állam megsemmisítéséhez, jót tesz. A törvények semmisek.
 

Címlapkép: MTI/EPA-EFE/Elvira Urquijo A.