Franciaország és Németország USA-val kapcsolatos álláspontja több ponton egyezik, mint ahogy azt felek gondolnák

"A német védelmi miniszterétől »gyökeresen eltérő állásponton állok« – nyilatkozta Emmanuel Macron francia elnök, aki szerint német kollégája a »történelmet félreértelmezve« alakította ki nézeteit a transzatlanti kapcsolatokra vonatkozóan. A szóban forgó német miniszter, Annegret Kramp-Karrenbauer ezzel szemben Macron nézeteit ugyanerről a kérdésről »illúziónak« tekinti.

(…)

A két politikus közötti vita Macron vízióján alapul, amelynek lényege, hogy az Európai Uniónak el kellene mozdulnia a stratégiai autonómia és a szuverenitás elnyerésének irányába. A francia elnök elvárása ennek kapcsán pedig az, hogy Európa önerejéből legyen képes függetlenedni az Amerikai Egyesült Államoktól, egyszersmind kiállni érdekei mellett Oroszországgal és Kínával szemben.

Ezzel szemben Kramp-Karrenbauer úgy véli, hogy Európa nem maradhat egyedül. »Amerika nukleáris és diplomáciai képességei nélkül Németország és Európa nem képes megvédeni saját magát. Ezek szimpla tények.« – állítja a miniszter. Az Amerikai Egyesült Államok adja jelenleg a NATO képességeinek 75 százalékát; ez a gyakorlatban műholdas megfigyelést, helikoptereket és az ország nukleáris arzenálját jelenti.

Ha a fenti szempontokból vizsgáljuk a tárgykört, adódhat a következtetés, hogy a német és a francia álláspont a transzatlanti együttműködés kapcsán gyökeresen eltér egymástól – valójában azonban nem erről van szó. Miközben a két fél eltérő szempontokra helyezi a hangsúlyt, a nagy egész tekintetében ugyanazt vallják.

A nézeteltérés természetesen Donald Trump elnöksége kapcsán merült fel. 

(…)

A szövetségi rendszerben és a multilateralizmusban hívő Biden az európaiak legtöbb félelmét ugyan elhessegetheti, ugyanakkor a trumpizmus négy éven belül visszatérhet.

(…)

Macron és Kramp-Karrenbauer fenti tendenciákra adott reakciói nagy mértékben tükrözik országuk stratégiai kultúráját. Kramp-Karrenbauer a háború utáni nyugatnémet hagyományok között szocializálódott, amelyben az Egyesült Államok mintegy »apafiguraként« tűnik fel. (…) Amerika számára ma is az, és a jövőben is mellőzhetetlen marad.

(…)

Ezzel szemben Macron víziója az európai autonómiára vonatkozóan az Ötödik Köztársaság alapítása, vagyis Charles de Gaulle elnöksége óta újra és újra visszaköszön; ennek kapcsán pedig a Brüsszelre gyakorolt amerikai és a francia hatalmi befolyás egyidejű csökkentésének és növelésének motívuma is. A macronizmus legfeljebb is csak annyiban különbözik a gaulle-izmustól, hogy Macron a francia nemzet érdekein túlmenően az európai népek érdekeit is szem előtt tartja.

(…)

Túl azonban a két motiváción, a német és a francia világnézet egybefut. Mind Macron, mind pedig Kramp-Karrenbauer egyetérteni látszanak a tekintetben, hogy a NATO-ban fennálló amerikai túlsúlyt csakis egy »európai hadsereg« felállításán keresztül lehetne csökkenteni.

(…)

Macron és Kramp-Karrenbauer ajánlata ennek megfelelően pedig nem más, mint Európa katonai potenciáljának, és hadügyi koordinációs képességeinek fejlesztése.

(…)

Mindketten egyetértenek abban, hogy Európának erősebb hadseregre van szüksége, amelyet a múlthoz képest többet kellene bevetni, akár az Egyesült Államok tevékeny közreműködése nélkül is.

(…)

A leghatékonyabban csakis úgy érhetjük el, hogy az Egyesült Államok kormányzata komolyan vegye Európát, hogy »erős partnerként«, nem pedig »védtelen gyermekként« lépünk fel."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.