Ezúttal óriásplakátok befestése kapcsán került a véleménynyilvánítás szabadságának dilemmája az Alkotmánybíróság elé. A taláros testület döntésében kiemelte, hogy a befestés is a vélemény kifejezésének egy formája, mégis korlátozható, ha más tulajdonában kárt okoz, illetve ha akadályozza üzenetének a célba juttatását.
Az Alkotmánybíróság frissen meghozott döntésében a véleménynyilvánítási szabadság garanciáit tette ismételten mérlegre. Az alkotmányossági kérdést is felvető büntetőügyben eljáró bíróságoknak egy Szegeden elhelyezett nemzeti konzultációs óriásplakát festékkel való leöntését kellett megítélniük. Az elkövetők a plakát egy részét olvashatatlanná tették, valamint azokra különböző, a plakáton lévő üzenettel ellentétes tartalmú feliratokat írtak.
Az ügyben elsőként a Szegedi Járásbíróság mondta ki az elkövetők bűnösségét rongálás vétségében, és velük szemben próbára bocsátást alkalmazott. A másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék az elsőfokú döntést helybenhagyta, ugyanakkor az alkalmazott intézkedést megrovásra enyhítette. Az ügy érdekessége, hogy a törvényszék jogerős elmarasztaló határozatával szemben a Legfőbb Ügyészség az elítéltek javára nyújtott be rendkívüli jogorvoslati kérelmet. A legfőbb ügyészi fórum álláspontja az volt, hogy a kérdéses cselekmény nem bűncselekmény, mert az lényegében egyfajta véleményt fejez ki. A Kúria ugyanakkor nem osztotta ezt a rendhagyó ügyészi álláspontot, és a jogerős döntést hatályában fenntartotta. A legfőbb bírói fórum arra mutatott rá, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem tekinthető a büntetőjogi felelősségre vonás általános akadályának, a véleménynyilvánítás bűncselekmény megvalósításával nem gyakorolható. Döntésében megerősítette, hogy a rongálás tényállási elemei a konkrét esetben megvalósultak.
Az elkövetők ez utóbbi döntéssel szemben nyújtottak be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Alaptörvényben foglalt véleménynyilvánítási szabadságuk megsértésére hivatkoztak. A taláros testület döntése értelmében korábban már több ízben vizsgálták, hogy bűncselekményt vagy szabálysértést megvalósító cselekmény minősülhet-e alkotmányosan védett véleménynyilvánításnak. Az alkotmánybírósági gyakorlatból az olvasható ki, hogy
a bűncselekményt megvalósító véleménykifejezések tekintetében is vizsgálni kell, nem-e sérül az Alaptörvényben elismert szólás szabadsága.
Egy alkotmányos védelmet élvező véleménynyilvánítás pedig abban az esetben sem büntethető, ha egyébként a Büntető Törvénykönyv valamely különös részi tényállását megvalósítja. A jelen ügyre vonatkoztatva az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy egy plakátra üzenet felírása, illetve egy eredetileg azon lévő felirat lefestése a társadalom számára érzékelhető és értékelhető információs tartalommal bír. A jelen esetben az elkövetők a „Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról” óriásplakátot festették le. A bevándorlás és a terrorizmus kérdései épp a Kormány által meghirdetett nemzeti konzultáció miatt kerültek a figyelem középpontjába, és váltak kiemelt közéleti jelentőségűvé. Az elkövetők tehát a véleménynyilvánítási szabadságukat e témában gyakorolták. Erre tekintettel az alkotmánybírók arra következtettek, hogy az elkövetők magatartása fogalmilag a véleménynyilvánítás. Ennek jegyében hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy a konkrét esetben arról kell állást foglalnia, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához vagy korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek; pontosabban, hogy az ügyben eljáró büntetőbíróság e két szempont ütközését helyesen mérlegelte-e.
A Büntető Törvénykönyv a rongálás tényállásán keresztül a tulajdont, annak állagát és értékét védi. A tulajdonhoz való jog védelme pedig legitim cél egy alapvető jog, jelen esetben a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásához. Az Alkotmánybíróság szerint
az Alaptörvényből nem következik, hogy ne lehetne korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát olyan esetekben, amikor a tettleges véleménynyilvánítás útján valamely dolog megrongálódik.
Emellett a taláros testület figyelembe vette azt is, hogy az óriásplakátok információt, üzenetet közvetítenek, amelyek a társadalom tagjait kívánják elérni, megszólítani. Az adott esetben a plakát nem marketing vagy pártpolitikai reklám volt, hanem a Kormány hirdetése, melyet az elkövetők ellehetetlenítettek. Az elkövetők e plakát befestésével ugyan a véleménynyilvánítási szabadságukat gyakorolták, de e szabadságuk szükséges korlátja a tulajdonhoz való jog, illetve emellett a kormánynak az a jogos érdeke, amely hirdetményének integritásához fűződik, vagyis az, hogy az általa közreadott vélemény látszódjon, és a bérbe vett helyen csak az látszódjon.
Az Alkotmánybíróság döntése szerint az ügyben eljárt büntetőbíróságok mindezen szempontokat megfelelően értékelték. A bíróságok elismerték, hogy az elkövetők tevékenységét a véleménynyilvánítási szabadság védi, és értékelték, hogy e szabadság tulajdonhoz való joggal történő ütközése miképp oldható fel. A bíróságok ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a bűncselekményi értékhatárt meghaladó rongálási kár túllépi az arányos mértéket. Az Alkotmánybíróság ezeket a főbb szempontokat vette figyelembe, amikor az elkövetők panaszát elutasította.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A Mandiner által megkérdezett alkotmányjogász szerint jogszabályt sért, hogy a főváros költségvetési rendelete nem az előírt 50 milliárd helyett, csak 39 milliárd forint szolidaritási hozzájárulás befizetésével számol. A főispán előrebocsájtotta: következmények lesznek.
A román alkotmánybíróság korábban megsemmisítette a román elnökválasztás első fordulójának eredményét.
A Bundestag történelmi lépést tett, hogy megakadályozza a szélsőséges politikai erők befolyását: új törvény garantálja az Alkotmánybíróság függetlenségét és működésének zavartalanságát.
George Simion beadványában azt állította, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) december 6-i döntése rendkívül veszélyes precedenst teremt.
Kész szerencse, hogy magyarországi választáson egyik jelölt sem részesült előnyben egy közösségi médiafelületen.
Szakértő: A román Alkotmánybíróság döntése még azokat is képes elképeszteni, akik már sok mindent láttak.
A főpolgármester kijelentette, hogy élne Lázár János ajánlatával, és várja, hogy megbeszéljék, „az állam mikor végzi el azokat a beruházásokat, amiket az arab beruházónak már megígért”.
Örülök, hogy végre egyetértünk abban, hogy ez nagyon rossz dolog.
