Politikai irányítás a nemzetek feletti kormányzásban
Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság elnökeitől nem várják el explicit módon, hogy a politikai irányításból kivegyék a részüket, napjainkban egyre meghatározóbbá válik az elnök személye és szerepe. Az uniós jogszabályok értelmében csupán kevés politikai hatalommal rendelkeznek, ám szerepkörük jellegéből adódóan mégis fontos karakterek az EU-s jogalkotásban és stratégiai tervezésben. Először is, a mindenkori elnök feladata, hogy a tagállamok preferenciáit és törekvéseit meghaladva egyfajta összekötő kapocs legyen azok között. Másrészt a Bizottság bürokráciájának működtetéséért és sikeres menedzseléséért is felelős. Harmadrészt pedig arra törekszik, hogy konszenzust teremtsen az Európai Tanácsban és az Európai Parlamentben helyet foglaló politikai pártok között. Negyedrészt – mivel a Bizottság a közösségi érdekek támogatásáért is felelős – az elnöknek közvetítenie kell az EU-s integráció és intézményi struktúra sikerét a nemzetközi közösség felé. Mivel az Európai Bizottság felelős az uniós jogszabályjavaslatok kidolgozásáért, Henriette Müller szerint az elnökök beavatkozása és politikai befolyása elkerülhetetlenné vált. A szerző úgy látja, hogy a közvetlen irányítás helyett az EB-elnökök másféle eszközt találtak a saját érdekeik és vágyaik megvalósítására. Ez az eszköz pedig nem más, mint a stratégiai-menetrendtervezés (strategic agenda setting). A szerző szerint az elnök politikai erejének demonstrálása akarva vagy akaratlanul is markánsan kiütközik.
Walter Hallstein, Jacques Delors és José Barroso elnöki ciklusa
A cikk szerzője három EB-elnök munkásságát vizsgálja. Müller azért választotta Walter Hallsteint, Jacques Delorst és José Barrosót, mert mindhárman kitöltötték a kétszer ötéves ciklusukat. Mindegyikük esetében a következő öt tényezőt vizsgálta kutatása alatt: az adott EB-elnök hányszor szólalt meg nyilvánosan, milyen fő témát választott politikai programjának, milyen típusú belpolitikai és külpolitikai események történtek irányítása alatt, valamint hogy milyen általános ügyeket és konkrét szakpolitikákat vett figyelembe.