Mit mondhatunk Mohamedről?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága október 25-én ítéletet hozott a következő ügyben: egy osztrák nőt, E. S.-t elítélt a bíróság azért, mert egy előadásban pedofilnak nevezte Mohamedet. A hölgy 2008 januárjától Az iszlám alapjai címmel előadásokat tartott a Szabadságpárt (FPÖ), az egyik jelenlegi kormánypárt nyílt akadémiáján. 2009 végén két előadást tartott, úgy 30 résztvevő előtt. 

2010 februárjában eljárás indult ellene, először uszítás címén. Az osztrák büntetőjogban uszítás pl. az erőszakra felhívás egy csoport ellen vagy egy csoport szidalmazása az emberi méltósága sértésének szándékával, ami alkalmas a közvélemény előtt a csoport lealacsonyítására. 2011 februárjában a tartományi bíróság E. S.-t több vádpont, így az uszítás alól felmentette, viszont elítélte vallási tanok lealacsonyítása címén, mivel egy honos vallás hódolatának tárgyát, nevezetesen Mohamedet nyilvánosan ócsárolta.

Röviden összefoglalva a nő annyit mondott:

Mohamed ugyanis a hagyomány szerint 56 évesen vette feleségül a hatéves Ajsát, és a lány 9 éves korában el is hálták a házasságot. „Mi ez, ha nem pedofília?” – tette fel a kérdést az előadó.

A tartományi bíróság szerint ezzel E. S. az előadásában azt állította, hogy Mohamed nem méltó tárgya a vallási imádatnak, de az nem bizonyítható, hogy az összes mohamedánról elítélően nyilatkozott volna. A pedofília a bíróság szerint nem támasztható alá, hiszen Mohamed a nagykorúsága elérése után is Ajsával maradt. Azt is kimondta, hogy az előadó nem szándékozott objektív képet adni, ugyanis európai uralkodóházaknál is előfordultak gyermekházasságok, ami nem azonos a pedofíliával. A vallási imádat tárgyának olyan provokatív bemutatása, ami sértheti a vallás követőinek az érzéseit, az a tolerancia szellemének – ami a demokratikus társadalom egyik alapja – rosszindulatú megsértése. 

E. S. a fellebbezésében rámutatott arra, hogy nem Mohamed lealacsonyítása volt a célja, valamint nem a házasság, hanem csak az ellen kelt ki, hogy egy felnőtt egy kilenc évessel szexuális kapcsolatba lépjen. Ha elfogadnánk a bíróság érvelését, nem lehetne pedofilnak nevezni azt, aki feleségül vesz egy gyereket, ha a nagykorúságáig kitart mellette. Akárhogy is, az Európai Emberi Jogok Egyezményének 10. cikke védelme alatt áll, amelyik a szólásszabadság körébe sorolja a megütközést keltő, felháborító, zavaró tartalmakat is.

A fellebbviteli bíróság szerint a vádlottnak nem sikerült bizonyítani, hogy Mohamed azért érzett volna szexuális vágyat a 9 éves Ajsa iránt, mert még nem érte el a pubertáskort. Az első felesége 15 évvel volt idősebb, mint Mohamed. A vallás bírálata szabad, de ez a szabadság ott ér véget, ahol a vallást vagy egy általa tisztelt személyt csúfolják, szidalmazzák. Ezért a 10. cikkre való hivatkozás nem helytálló. A bíróság azt is megjegyezte, hogy az előadáson legalább egy személyt zavartak az elmondottak (ő a provokátor újságíró lenne – S. G.)

Az osztrák Legfelsőbb Bíróság elutasította a perújrafelvételt. Az eddigieken túl azt is

Az elítélt hölgy az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. A Bíróság őrködik az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartása fölött. Ennek 10. cikke kimondja:

„Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”

Az EJEB elutasította az indítványt, és úgy döntött, hogy Ausztria nem sértette meg a 10. cikket. Indoklásában az EJEB kitért az osztrák kormány érveire, miszerint a büntető törvénykönyv nem önmagában a vallás bírálatát tiltotta, hanem csak korlátokat állított a vallási béke és ezáltal a társadalmi béke fenntartása érdekében. A büntetőítélet mások jogai, azaz vallási érzelmeik védelmében született. 

A szólásszabadság körében az EJEB leszögezte, hogy a vallásosoknak tűrniük kell a vallási hittételeik tagadását mások által, sőt, még a hitükkel ellentétes doktrínák terjesztését is. Azonban nem szabad vallási türelmetlenségre uszítani, például a vallási imádat tárgya elleni helytelen vagy gyalázkodó támadással. Mivel ezekben a kérdésekben nincsen egységes európai álláspont, az egyes államok megfontolásainak viszonylag széles tere marad.

A döntés szerint az előadó nem mutatta be a történelmi hátteret, ezért nem is volt lehetőség objektív vitára. Az előadó állításainak nem volt elegendő tényalapja. Az előadás nem járult hozzá a gyermekházasságokról szóló értelmes vitához. Az előadó állításai jogos felháborodást kelthettek muzulmánokban. Gyalázkodó támadás volt az Iszlám Prófétája ellen, amely alkalmas az előítéletek felkorbácsolására és a vallási béke veszélyeztetésére. A hazai bíróság alappal jutott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó tények a vallási türelmetlenségre való uszítás elemeit hordozták.

Az EJEB döntése rendkívül problematikus.

ezért a hivatkozás a vallási érzéseik megsértésére értelmetlen. Éppenséggel a News cikkéből értesülhettek arról, hogy ők meg lehetnek sértve. Az újság erősítette több ezerszeresére a visszhangot, kifejezetten a megkülönböztetésre (az FPÖ és szavazói megkülönböztetésére) uszítás szándékával, őket kellett volna perbe fogni. Az is erősen vitatható, hogy egy 30 fő előtt megtartott előadás veszélyeztetheti a társadalmi békét.

Aggasztó a korszellem megjelenése az ítéletben: a hivatkozás az érzelmek védelmére mint fontos társadalmi érdekre, sőt mint jogra, mintha az állam feladata lenne a polgárok megvédése a negatív érzelmektől. Egy demokratikus társadalomban különböző nézetek csapnak össze, érdekcsoportok hirdetik a maguk igazát, nem lehet ennek következményeitől védeni a polgárokat. Mégis megjelenik az amerikai egyetemekről már ismert „safe space”, biztonságos hely igénye, amiben az ember nem találkozik a sajtjaitól eltérő nézetekkel. Ezzel az igénnyel hallgattattak el sok vendégelőadót a leghíresebb amerikai egyetemeken is, a politikai korrektség jegyében. Ugyanígy feltűnő a vallási türelmetlenségre – azaz egy érzelemre! – uszítás fogalmának megjelenése.

A vallási türelem vagy a társadalmi béke védelme mint a szólásszabadság korlátja nagyon nehezen indokolható. Ha egy államban egymással ellenséges vallások és meggyőződések képviselői élnek, a saját tantételeik terjesztését kellene megtiltani nekik, ami a vallásszabadság sérelmét jelenti. 2015-ben, a Charlie Hebdo párizsi szatirikus újság elleni terrorista merénylet után még azzal volt tele Európa, hogy #jesuisCharlie.

Mi történt azóta?!

– a politikai korrektség örvén. 

Az emberi jogok értelmezése szempontjából fontos nemzetközi grémiumok nem itt húzták meg a szólásszabadság határát, amelyet mások jogai jelölnek ki. Az EJEB felsorolt néhány nagyon fontos irányelvet, amelyet a döntéshez állítása szerint figyelembe vett:

A vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások kimondják, hogy a vallási gyűlölködésnek csak azt a válfaját kell üldözni, amely erőszakra, üldözésre és megkülönböztetésre uszít. Ha nem éri el ezt a fokot, az EU ellenáll minden kriminalizálási kísérletnek. Azt is kimondja, hogy a vallási jogok gyakorlása nem vezethet az emberi jogok csorbításához.

A blaszfémiát (istenkáromlást) büntető törvények gyakran a vallási vagy más meggyőződés kifejezését akadályozzák, illetve gyakran úgy alkalmazzák őket, hogy a vallási vagy más kisebbségek üldözéséhez vezetnek, ezért az ilyen cselekmények dekriminalizálását javasolja.

A Velencei Bizottság szerint a blaszfémia, vallási gyűlöletre uszítás és hasonlók témakörében a gyűlöletre uszításnak kell a büntető intézkedések tárgyának lennie (emlékszünk, ez alól felmentette a bécsi bíróság az előadót… – S. G.)

Nem szükséges és nem is kívánatos, hogy legyen a vallási érzések megsértésének más, a gyűlöletre uszítás eleme nélküli tényállása.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 16/18 határozatában elítélte a vallási gyűlölködés terjedését, amely diszkriminációra, ellenségeskedésre és erőszakra uszít. A 102. ülésén a Tanács kimondta, hogy a szólásszabadság az átláthatóság és elszámoltathatóság elveinek megvalósulásához szükséges, ami alapvető az emberi jogok előmozdításához és védelméhez. Ha a bírálathoz közérdek fűződik, azt jogszerűnek kell tekinteni.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye felsorolja a szólásszabadság korlátozásának szükséges feltételeit, ezekből egyedül a zavargás megelőzése és az erkölcsök védelme jöhet esetünkben szóba. A békés 30 fős hallgatóság kizárja az elsőt, az erkölcsökre pedig a bíróságok sem hivatkoztak; helyettük beemelték az érzelmek sértetlenségére való jogot, ami nem szerepel sem az Egyezményben, sem más emberi jogi dokumentumban.

A fentiek alapján az EJEB döntését megalapozatlannak, a szólásszabadságot megengedhetetlenül korlátozónak tartom. 

Az ítélettel egyetértők azt szokták kiemelni, hogy az EJEB korábban a keresztény vallást is védte. Csakhogy azokban az esetekben nem 30 fős hallgatóságról volt szó és nem a vallás sok millió híve által is igaznak tartott történelmi tényekről, hanem öncélú obszcenitásról vagy a kereszténység tisztelt alakjainak, köztük Istennek értelmetlen pocskondiázásáról film- és színpadi „művekben”.

A Bíróság nem helyezhette volna közvetlenül hatályon kívül a nemzeti jogszabályt, de megállapíthatta volna, hogy az ítélet ellentétben áll az Egyezménnyel, és felhívhatott volna a törvény megváltoztatására.