Németország több mint 17 ezer műtárgyat és könyvet szolgáltatott vissza a nácizmus idején elrabolt kulturális javakból az azonosításukról, a jogos tulajdonosok felkutatásáról és a visszaadásról rendelkező nemzetközi megállapodás alapján – mondta a német szövetségi kormány kulturális államminisztere a megállapodás aláírásának huszadik évfordulója alkalmából hétfőn Berlinben rendezett konferencián.
Monika Grütters a tanácskozást megnyitó beszédében fordulópontnak nevezte az 1998-ban Washingtonban megkötött megállapodást, amelynek révén Németország húsz éven keresztül folyamatosan javította a nácizmus idején elrabolt műkincsek felkutatását és visszaszolgáltatását célzó munka feltételeit.
A szövetségi kormány több tízmillió eurós támogatásával felállították az elveszett kulturális javak német központját (Deutsches Zentrum Kulturgutverluste - DZK), kifejlesztettek adatbázisokat és létrehoztak egyetemi kutatói állásokat, így „hatékony kutatási infrastruktúra" jött létre.
A munka eredményét jelzi, hogy az úgynevezett Washingtoni alapelvek lefektetése óta, vagyis húsz év alatt 17 420 kulturális jószágot – műalkotást, műkincs értékű használati tárgyat, könyvet és egyéb dokumentumot – juttattak vissza a jogos tulajdonosnak – ismertette az államminiszter.
A nácik által összeharácsolt kulturális javak felkutatása és visszaszolgáltatása tartós feladat, és Németország tovább fokozza erőfeszítéseit – tette hozzá. Az idén és jövőre 17 millió eurót fordítanak erre szövetségi forrásból, és felállítanak egy központi tanácsadó szolgálatot.
A náci rendszer áldozatainak, azok rokonainak megértést és segítőkészséget kellene tapasztalniuk Németországban, de gyakran nyelvi akadályokba ütköznek, és a szövetségi államberendezkedésből adódóan nehezen áttekinthető rendszerrel szembesülnek. Az ő támogatásukra jön létre a tanácsadó szolgálatot – mondta a miniszter.
Hangsúlyozta, hogy a kulturális javakat őrző intézmények részéről is több erőfeszítés szükséges. Mint mondta, a múzeumokat és a magángyűjtemények tulajdonosait is joggal ítélik meg annak alapján, hogy miként viszonyulnak az adott gyűjtemény történelmi hátteréhez.