„Oroszországnak az agresszív ukrajnai fellépését részben az abból eredő haragja táplálja, hogy a NATO országai a keleti bővítésének befagyasztásával kapcsolatban tett ígéretüket egyáltalán nem tartották be. Elég csak arra gondolni, hogy ma már hazánk is a NATO tagja, sőt, azok a balti államok is, amelyek korábban a Szovjetunió tagállamaihoz tartoztak. Az sem lehet túl megnyugtató orosz szemszögből, hogy a NATO rakétákat telepít az orosz határ közelében. (igaz, az USA szerint csupán védelmi célból)
Az is kérdéses, hogy a nyugatiak részéről mennyire etikus dolog egy olyan ukrán kormányt támogatni, amelynek tagjai között a szélsőjobboldali Szvodoba párt képviselői is megtalálhatóak. Az ukrán nacionalizmus feltüzelése ugyanis rengeteg veszélyt hordoz magában. A nyugati gazdasági érdekeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Milyen jól jönne az Európai Uniónak, vagy akár az Egyesült Államoknak egy olyan új hatalmas piac, mint Ukrajna, és mindezzel párhuzamosan Oroszország térvesztése a régióban.
Putyin világháborút kockáztat?
Putyin nem akar egy harmadik világháborút, »csak« kísérletet kíván tenni arra, hogy visszaszerezze azokat a hatalmi pozíciókat, amelyeket országa a Szovjetunió felbomlásával elvesztett, illetve hogy a nyugat véletlenül se tegye be a lábát az orosz érdekszférához tartozó területekre. A Hitlerrel való párhuzam maximum csak abban áll, hogy Putyin tisztában van azzal, hogy a nyugati hatalmak nem fognak egy világháborút kockáztatni Ukrajnáért, így az orosz elnök gyakorlatilag szabadon intézkedhet egészen addig, míg nem egy NATO tagállam ellen intéz katonai akciót.
Hitler a Mein Kampf-ban leírta a keleti élettér bővítéséről szóló elképzeléseit, illetve hogy végül a germán fajnak kell uralnia az egész világot. Ilyen mértékű orosz világhatalmi ambíciói nincsenek, Putyin célja a nyugati orosz határ rendezése, illetve a cári időket idéző hatalmi presztízs visszaállítása. Azzal viszont, hogy mindez mennyi halálos áldozattal jár majd, Putyin a legkevésbé sem fog törődni.”