Republikánusok: mormon-katolikus páros az elnökségért – Elektor II.

Az USA gazdasági-politikai elitjét sokáig az államalapító fehér angolszász protestánsok irányították, azonban a különböző országokból érkező bevándorlók és az afro-amerikai kisebbség a huszadik század második felétől kezdve mind erősebb befolyásra tett szert. Az elnök ennek ellenére szinte mindig a WASP-ok közül került ki (igaz, volt, hogy fehér holland protestáns vezette az országot). Később a katolikus Kennedy-t választották meg, azonban az igazi vízválasztó az afro-amerikai Barack Obama győzelme volt. Ekkor ért  véget a fehér, angolszász és protestáns elit addig szinte korlátlan dominanciája a pozícióban és ez a jelenlegi mezőnyön is meglátszik.

A republikánus elnökjelölt, Mitt Romney kiválasztotta alelnökjelöltjét: a republikánusok a mormon Massachusetts-i exkormányzó neve mellett Paul Ryan wisconsini képviselőé mellé tehetik novemberben az ikszet. Bár egyes elemzők azt várták, hogy az Obama elnököt gyenge pozícióból megszorítani igyekvő Romney nőt, vagy latinó származású politikust vesz maga mellé, a katolikus Ryan mellett is szóltak érvek.

Romney egy technokrata milliomos, akiről a választások előtt két dolgot tudott az átlagos szavazó: a mainstream által szektának minősített mormon vallás követője, illetve politikai álláspontjait úgy váltogatja, mint más milliárdosok az öltönyeiket. Egyik – a republikánus kemény mag szerint – problémás lépését még a liberális Massachusetts állam kormányzójaként követte el: állami egészségbiztosítást vezetett be. Alelnökjelöltje, a fiatal, csupán a negyvenes évei elején járó Paul Ryan a republikánusok fiskális politikát képviselő szárnyának vezércsillaga, a magas jövedelműek adócsökkentésére és a szociális kiadások visszaszorítására koncentráló programját bibliaként kezeli a washingtoni ellenzék jelentős része.

Márpedig az idei választáson a hátrányból induló republikánusok a fiskális szigorúságot próbálják előtérbe helyezni, fő támadásuk Obama elnök legnagyobb (és szinte egyetlen komoly) eredménye ellen irányul: az állami egészségbiztosítás bevezetése ellen. Romney eddig meglehetősen nehezen tudta kezelni ezt az ellentmondást, Ryan libertariánus-fiskális konzervatív háttere azonban segíthet ebben.

Ryan fehér és férfi, és gazdasági, illetve szociális kérdésekben nagyon jól megtalálja a hangot a republikánusok jobbszárnyával, a Tea Party mozgalommal. Az adócsökkentések és (nevükön nem nevezett) megszorítások főideológusa segíthet Romney-nak, aki ezekre a területekre akarja összpontosítani kampányát – már csak azért is, hogy elterelje a vitát arról: nem hajlandó az utóbbi évekre vonatkozó adóügyi dokumentumait nyilvánosságra hozni. Paul Ryan ugyanakkor több támadási felületet is nyújt demokrata ellenfeleinek. Gazdasági nézeteinek inspirációjaként ugyanis korábban többször is Ayn Rand objektivista filozófiáját nevezte meg: a radikális libertariánus mozgalom idolja  osztályharcot vizionált, paranoiásan védte a kapitalizmust (eredetileg a kommunista rém ellen), de Rand legnagyobb bűne a vallásos amerikaiak szemében az ateizmus volt.

Romney menedzserként pozicionálja magát, és mivel a választópolgárok többsége nem elégedett Obama gazdasági teljesítményével, itt esélye lehetne a vitát számára kedvező irányba terelni. Obama állami költéssel próbálta élénkíteni a gazdaságot, míg Romney a megszorítások felé hajlik. Romney a szoba-entellektüelnek tartott Obamával szemben tapasztalt és sikeres üzletemberként adná el magát, ezért kínos számára különösen, hogy az amerikai médiában hetek adóügyeiről van szó.

Ryan jelölése egyelőre ezt a kérdést ugyanúgy háttérbe szorította, mint Romney (számára) szerencsétlen Massachusetts állami egészségügyi csomagját is, sőt, ezen a fronton a védekezésből támadásba mehet át a republikánus kampány. Ryan objektivista vonzódását pedig elfeledtetheti az, hogy az abortusz kérdésében különösen szigorú álláspontot képvisel, törvényjavaslatai akár nemi erőszak esetén sem engedélyeznék a művi terhességmegszakítást.

Nem a Republikánus Párt legbefolyásosabb alakjai indulnak Obama ellen, ők az előválasztásokon sem jelöltették magukat. Romney gazdaságpolitikája korábban túl liberális volt, ráadásul mormon; Ryan túl fiatal még. Obama folyamatosan vezet a népszerűségi listákon, ha nem is jelentős mértékben. Ugyan nem mondták (mondhatták) ki nyíltan, de a  republikánus párt vezetésében is a jelenlegi elnök győzelmét tarthatják valószínűbbnek.

Mivel a republikánus előválasztási folyamatba a komolyabban vehető jelöltek közül sokan be sem szálltak, komolytalan figurák indulhattak és vehették át ideiglenesen a vezetést: Herman Cain, a szexuális zaklatással vádolt pizzamilliárdos, vagy Rick Perry Texas-i kormányzó, aki közösségi imától várta az esőt az aszály idején, mind favoritnak számítottak egy-egy rövid ideig. A nem túl karizmatikus Mitt Romney-t és mormon vallását csak akkor fogadták el a szavazók, amikor kiderült: nincs más megválasztható jelölt. Addig azonban egymás ellen költötték pénzüket, azt a pénzt, amire a verseny hajrájában Romney-nak szüksége lehet.

Ennek ellenére a választás kimenetele egyáltalán nem dőlt még el, Obama előnye nem megnyugtató. A republikánusok ugyan egymás ellen használták fel tartalékaik egy részét, de Romney maga mögött tudhatja a gazdasági elit támogatását. Ha sikerül a kampány fókuszát Obama egészségbiztosítására és gazdasági döntéseire fókuszálnia, lehet esélyre a győzelemre. Nem meglepő, hogy a demokraták sokkal szívesebben beszélnek adóbevallásáról, Ryan abortuszellenes nézeteiről és fiatalkori kedvenc filozófusáról. A verseny szoros, és ha az állóvizet nem zavarja meg semmilyen előre nem látható esemény, akkor a média irányítása még a szokásosnál is fontosabb lesz a politikusoknak.