Az európai országok előtt ma egy energiaügyi trilemma áll, azaz három kérdéssel néznek szembe. Először is: az olcsó energia korának vége. Az elmúlt tíz-tizenöt évben azt hittük, hogy a fő kérdés a fenntarthatóság, és ez még mindig igaz, legalábbis ez az egyik fontos kérdés. De
a legfőbb kérdés ma az energiaellátás biztonsága, amely megtört, és ezért ma sokkal fontosabb ügy.
Az enyhe tél és a fogyasztás visszafogása miatt most azt hihetjük, hogy vége ennek a gondnak, de „közeleg a tél” – figyelmeztetett a miniszter. Könnyű elfelejteni, hogy a sok gáz, amelyet korábban Európa Oroszországtól kapott, s mellyel feltöltötték a tározókat, most nem érkezik. Történtek jó kezdeményezések, Németország például néhány hónap alatt három LNG-terminált épített ki, de még így is hiányzik 30 milliárd köbméter gáz. A miniszter további veszélyekre hívta fel a figyelmet: remélhetőleg nem fog nőni a fogyasztás, mert akkor nem érjük el a klímacélokat, illetve veszélyt jelent, hogy az orosz függőségből Európa egy másfajta, új függőségbe kerül.
Magyarország azt tervezi, hogy sokkal többet fektet az új, zöld energiaforrásokba, például a szélenergiába.
De a hagyományos, eredeti rendszer is megmarad, a terv továbbra is az, hogy nagy erőművek gyártják az áramot, noha ma Magyarországon a napenergiából is sok energiát nyerünk. Mindenesetre Magyarországon nagy befektetések várhatók ezen a téren, akár az eddigi összeg ötszöröse is, amire szükség is lesz, ha el akarjuk érni a klímacélt. Magyarország továbbá befektet a Paks 2-be is. Szerencsére nagy gázvezeték-rendszerünk van, és nagy tározó kapacitásunk, az éves fogyasztás kétharmadát tudjuk eltárolni. Az új gázvezetékek, és a régió új LNG-termináljai nagy lehetőségeket tartogatnak, ha ki tudjuk használni őket – zárta sorait a miniszter.