Kiderült, hol kapható az eredeti dubaji csoki
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
A több mint ezeréves magyar történelem során sok csatából kerültünk ki vesztesen. Volt azonban néhány olyan, amire méltán büszkék lehetünk. A Limanovai csata ilyen: 108 éve a magyar huszárok elsöprő győzelmet arattak az orosz sereg ellen. Emlékezzünk rájuk és a többi magyar hősre nefelejcs huszárpaszománnyal!
1914. július 28-án kezdetét vette az 1918-ig tartó első világháború. A következő hónapokban sem Németország, sem az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Épp ellenkezőleg: a királyi haderő egyre nehezebb helyzetbe került az orosz fronton, a cári Oroszország csapatai már a magyar határokat veszélyeztették.
Az oroszok terve az volt, hogy teljes egészében megszállják Galíciát, és úgy gyengítik a Monarchiát, hogy megszerzik a kőolajforrásokat a terület nyugati részén. Nem számoltak azonban a magyar huszárokkal, akik a dél-lengyelországi Limanovában (az akkori lengyel-magyar határ közelében) történelmi győzelmet arattak felettük. A döntő csatára 1914. december 11-én került sor. Az orosz főerők hajnalban indították a támadást, és nyerésre álltak, amikor Muhr Ottmár ezredes vezetésével megérkeztek a Nádasdy huszárok. A maroknyi magyar katona hazaszeretete, bátorsága és önfeláldozása megállította az orosz sereg előretörését úgy, hogy a Dunajec folyó mögé verték vissza a Krakkó irányába áttörni készülő ellenséges csapatot. Az összecsapásban halálos sebet kapott a magyar sereg ezredese, de itt esett el az olimpokon kardvívó, Szántay Jenő százados is. A gyalogos huszárok végül azonban visszafoglalták az állásokat, és a nap további részében további tizenöt orosz támadást vertek vissza. Az ütközet, amit a történelmi emlékezet limanovai csataként ismer, a magyar huszárság példás helytállásának köszönhetően megfordította a háború addigi menetét.
A limanovai csata hőseinek emlékére élesztettük fel azt a hagyományt, hogy gallérunkon hordjuk a nefelejcs huszárpaszományt.
A nefelejcs az emlékezés és a hűség virága. Halotti koszorúba, csokorba, búcsúzóknak, messzi útra indulóknak is ez a virágot szokták adani. A nefelejcs a reményt is szimbolizálja, ezért a csatába készülő katonáknak ezt a virágot tűzték a gomblyukába az otthon maradt szeretteik.
Ezt a régi magyar hagyományt szeretnénk feléleszteni mi is. A nefelejcs jelentse újra a magyar hősök előtti tisztelgést, azt, hogy nem felejtettük el őket, és köszönjük az országért hozott áldozataikat. A nefelejcset tűzzük a kabátunkra és viseljük büszkén december 11-ig, ezzel tisztelegve a Limanovai csata hősei előtt! Hordjunk mi is nefelejcset a gallérunkon, és emlékezzünk a magyar hősökre!
(X)