Huculok (ruszin csoport) egy régi csehszlovák képeslapon
Úgy tudom, Magyarország az első ország, amely a függetlenné vált Ukrajnával diplomáciai kapcsolatot létesített 1991-ben. Mi jellemezte a következő három évtizedben a magyar–ukrán kapcsolatok dinamikáját?
Antall József miniszterelnök a keleti politikában fordulatot hozott azzal, hogy a gyengülő moszkvai központ mellett hangsúlyt fektetett az egyes tagköztársaságokkal való kapcsolatok építésére is: ebben kiemelt szerepet kapott Ukrajna, a közvetlen szomszéd, és nem utolsó sorban az az ország, ahol magyarok éltek. Magyarország 1991-ben az elsők között ismerte el Ukrajna függetlenségét, jóval hamarabb, mint például az Egyesült Államok, amely csak a Szovjetunió megszűnésének kimondását és Mihail Gorbacsov szovjet elnök lemondását követően tette ezt meg, nem pedig közvetlenül az ukrán függetlenségi referendum után. Aminek azonban ennél is nagyobb súlya volt – hogy
Ukrajna Magyarországgal írta alá az első nemzetközi szerződést.
Ez volt a magyar–ukrán alapszerződés.
Szögezzük le azt a tényt, hogy a körülötte kialakult magyarországi viták ellenére az alapszerződésben nem volt a nemzetközi jogban precedens nélküli passzus, még a megfogalmazást illetően sem. Az antalli politika szilárd alapot teremtett ahhoz, hogy a bizalmat semmi ne kezdje ki, a politikai viták nem léptek át határokat.
Mikor indult a negatív tendencia?
Az igazi törés 2011-ben következett be, amikor a két évtizede fennálló magyar–ukrán kisebbségi vegyesbizottság, mint a párbeszéd platformja megszűnt, bár formálisan nem számolták fel az intézményt. A szakítás oka akkor a Beregszász környéki magyar autonómia ügyének újbóli elutasítása volt.
Bár az autonómia nem szitokszó, Ukrajnában a kisebbségi kérdés nemzetbiztonságiasítása ezt lehetetlenné tette.
A 2015 és 2020 közötti közigazgatási reform azonban erre adott elvi lehetőséget, a reformtól azonban a magyar közösség távolságot tartott, s a végeredmény ennek megfelelően felemás lett. Ugyanakkor 2015-től olyan miniszteri biztosa lett a magyar kormánynak, akinek a titulusában is nevesítve volt, hogy jogköre kiterjed Kárpátaljára. Ekkor már dúlt a háború Oroszország és Ukrajna között, és Oroszország folyamatosan a szomszédos országban élő nemzettársainak megvédését hangoztatta. Ebben a kontextusban a „magyar kérdésből” már nem lehetett jól kijönni.