Nem kevesebb a feladatunk, mint a Nyugat megmentése

„A konferenciát eredetileg március végére tervezték, az orosz–ukrán háború miatt azonban végül májusra időzítették. Milyen üzenete van a feszült nemzetközi helyzetben a CPAC Hungary megtartásának?
Az igazság odaát van, bizonyos értelemben. Ugyanis a túloldalon, a balliberális elitek és napszámosaik azok, akik még egy háborús helyzetben sem hagynak fel az ideológiai nyomásgyakorlással és az ürügyként használt kicsinyes hatalmi praktikákkal, lásd például az olajembargó ellenzése kapcsán Magyarországra zúduló össztüzet.
Hiába dúl véres konfliktus a szomszédban, mikor az EU-nak saját egységét kellene erősítenie, Brüsszelben megint a jogállamisági eljárással, a Sargentini-jelentéssel és a gendersemleges mosdók kialakítására vonatkozó szabályokkal vannak elfoglalva. Miközben persze mellékállásban olyan szankciós csomagokat eszelnek ki, amelyek romba döntenék az európai gazdaságokat.
A magyar jobboldal nem engedheti meg magának sajnos azt a luxust, hogy ezt ne érzékelje és ne adjon válaszokat erre. Az Isten, haza, család jelmondatával, a CPAC Hungaryval pontosan azt üzenjük, hogy egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló – nemcsak idehaza, de világszerte valósággá kell ennek válnia a jobboldalon. A liberális mainstream éppen a háború farvizén azt igyekszik ocsmány módon elérni, hogy éket verjen a formálódó, nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé – ne adjuk meg nekik azt az örömet, hogy az ő forgatókönyvük alapján viszonyulunk egymáshoz.

A CPAC-t az Egyesült Államokon kívül eddig csak néhány országban, például Brazíliában, Japánban és Ausztráliában rendezték meg. Mi a jelentősége, hogy ebben az évben Euró­pában és éppen Budapesten zajlik majd a konferencia?
A történelmi előzmények fényében furcsa is kimondani, de pár napra a jobboldali világ fővárosa Budapest lesz – a CPAC ugyanis lényegében a legnagyobb konzervatív dzsembori az USA-ban, de talán az egész glóbuszon.
Az, hogy az első a kontinensen nálunk lesz az Alapjogokért Központ szervezésében, nem pusztán egy gesztus, hanem elismerése mindannak, amit a magyar jobboldal képvisel és elért az elmúlt bő évtizedben. Nyugaton más jobboldali erők is küzdenek és érnek is el részeredményeket, de a magyar stabilitás, az, hogy idehaza a legintegratívabb, azonosulásra leginkább alkalmas politikai közösség a magyar jobboldal, párját és pártját ritkítja.
Való igaz, Nyugaton már kérlelhetetlenül letaglózó a liberális hegemónia – nálunk viszont magukat továbbra is véleménybuborékba zárva végzik a választási eredmények, a valóság feldolgozását. Ebben nyilván nem is a véletlennek, hanem a politikai tehetségnek és tehetségtelenségnek van inkább szerepe. Ha mi, magyarok mindezt nem meséljük a történelmileg ez esetben most nálunk szerencsétlenebb helyzetbe került barátainknak, akkor a nyugati konzervatívok még oly méltányolható erőfeszítéseik ellenére is legfeljebb csak ideig­lenes sikereket tudnak hozni. A magyar jobboldal felismerte, hogy a demokrácia nem csak liberális lehet, és erre a felismerésre és annak gyakorlatára pedig a külföldi bará­taink közül is sokan kíváncsiak, ezért is jönnek el a CPAC Hungaryre.

Mire lehet számítani a programot illetően, ön szerint mi miatt érdemes leginkább követni a konferenciát?
A rendezvény fő szónoka Orbán Viktor lesz, és több régi-új kormánytag – például Varga Judit és Gulyás Gergely – is beszédet mond, ahogy reményeink szerint Kövér László házelnök is. 
Szerintem ők egyenként is »elvinnének« egy hasonló rendezvényt, idehaza és külföldön egyaránt. A külföldi politikusok felsorolása Rick Santorum volt republikánus elnökjelölttől kezdve Vaclav Klauson át a belga, francia, olasz vagy osztrák jobboldali vezetőkig azt hiszem, meghaladja ennek az interjúnak a kereteit. És akkor még nem szóltam az olyan sztárokról, mint Candace Owens vagy Ben Ferguson, vagy a virtuálisan becsatlakozó Tucker Carlson. Valamennyi visszajelzés abba az irányba konvergál, hogy ma a nyugati jobboldal egyetlen reménysége tényleg a magyar jobboldal.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner