Nem én nézek más tévét

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Ha jól tudom, már gimnáziumi évei alatt biztosítási ügynöknek állt, és egyetemi hallgatóként is dolgozott.
Kecskeméten jártam gimnáziumba, harmadikos voltam, tizenhét éves, amikor bevezették a kötelező felelősségbiztosítást. 
A suli miatt volt öltönyöm és nyakkendőm, elkezdtem mindenkihez becsöngetni a lakótelepen. Néhol kutyát uszítottak rám, de jól kerestem. Tizennégy éves koromtól kollégista voltam, nem éheztem, de nem szerettem pénzt kérni a szüleimtől. Önállósodni akartam. Amikor pedig már a Közgázra jártam, elmentem egy amerikai céghez dolgozni. Napi tizennégy órát dolgoztunk, időnként még többet. Motivált a pénz, a jó élet. Nagy részét még aznap elköltöttük, csajoztunk, a Becketts bárba jártunk, ami jó drága volt. Eleve úgy választottam a szakomat is, hogy tudtam, a külgazdaságra nem nagyon kell bejárni. De a lányaimnak ezt már nem tanácsolnám. Ma egyre jobbak az egyetemek, ráadásul a Corvinusnak komoly versenytársa van kialakulóban, a Mathias Corvinus Collegium. Ha jól sáfárkodnak, tíz év alatt fel tudnak zárkózni a Corvinushoz, és kiváló istállóvá válhat mindkettő.

Ön is segíti az MCC-t. Hogyan?
A Magyarok a Piacon Klub elnökeként közvetíteni igyekszem, segíteni, hogy az MCC-s magyar fiatalokat a magyar tulajdonú cégek felé irányítsák. Dolgozzanak hazai társaságoknál! Ha okos magyar emberek magyar vállalkozásokhoz mennek el, lesz innováció.

Mi az állam szerepe az innovációban?
Az állam áldás és átok. Áldás, ha hagyja és segíti a cégeket jó dolgok kitalálásában, pénzt ad, feltételeket teremt hozzá. Átok, mert ezzel vissza is lehet élni. Rengeteg magyar pályázati forrás kialakítása még nem sikeres. Sarkos véleményem van az innovációról, ez a szakterületünk tanácsadó társaságként.Vannak vállalatok, amelyek foglyul ejtik a rendszert, így kevésbé jó projektek is tudnak nyerni. Például ha a top ötben lévő nagybank sok millió forintot kap arra, hogy a netbankos rendszere vevőközpontúbb legyen, az nem innováció.

Mire érdemesebb odaadni ezt a pénzt? Termelő beruházásra?
Új, nem pedig közismert, elterjedt dologra. Sokan új vállalatirányítási rendszert (vállalati erőforrás-tervezés – ERP) vezetnek be, és arra kapnak támogatást. Ez szintén nem innováció. Újdonság, ha egy magyar gépgyártó olyan gépsort szeretne kitalálni, amellyel fel lehet venni a versenyt a vezető olasz és német tésztagyártókkal. Másoljuk le egy kicsit őket, találjunk ki jobb gépet, készítsük el, és vegyék meg a magyar tésztagyártók! Az unióból érkező temérdek pénzből ne német vagy francia gépet vegyünk, hiszen akkor a pénz ahogy bejön, már ki is megy. Csakhogy sok esetben nincs magyar termék. Az építőipari beruházás is csak egy évre dobja meg a GDP-t, ellenben ha valaki vesz egy gépsort, az a következő öt-tíz éven át folyamatosan termel rajta valamit. Egy új stadion építése költség, de a fenntartása is az. Jó, hogy felújítják a budai Várat, de a következő években ne a látványberuházásokat vegyük előre! 2021–2022-ben a pénzt olyan cégeknek kell adni, amelyek itt adnak munkát, itt termelnek, majd adót fizetnek – és abból lehet ismét építeni.

Tehát az uniós pénzek visszafolynak nyugatra?
Több mint a fele. Kilencvenöt százalékban nyugati gépeket vásárolnak belőle.

Mi marad ebből Magyarországon?
A bérköltség, és ha még a tégla is német, akkor szinte semmi más. Ha viszont mi gyártjuk a gépeket, akkor uniós pénzből megerősödhet a később exportra törő cég. A bejövő összeg nagy részét Magyarországon kell tartani. Ehhez nagyban kell gondolkodni. Legyen néhány kiválasztott, támogatott termelőcég, amelyet nem politikai, hanem érdemalapon választunk ki! Ez jelentős eredményeket hoz majd harmincéves távlatban.

Csakhogy ez sokaknak nem tetszene.
Oké, de akkor ne menjünk előre sehová! Említek egy pozitív példát. A fertőtlenítőszer nagy részét eddig Németországból importáltuk.

Majd pár hét alatt elértük az Innovációs és Technológiai Minisztérium szervezésével, hogy önellátóvá váljunk.
Van egy nagy hazai gyártó, tíz éve ismeretlen szegedi vállalkozás volt, nincs bekötve sehová, senkihez. Iparági szereplő, korábban krémeket gyártott. Ki kell választani azt a céget, amely nagyon akar, és tudása is van hozzá. Ilyen társaságoknak adjon az állam pénzt, azok pedig építsenek gyárat. Ha bármi történik, máris önellátók vagyunk.

A kiválasztást sokan korrupciónak nevezik.
Ezt így csinálták a németek, az osztrákok is. Vannak cégek, amelyeket istenítünk, közben az első vagy a második világháborúban kapták meg a nagy állami megrendeléseket. És már előrébb is járnak, mint mi.

Ez korrupció volt?
Persze, miért épp az adott cég kapta a töltényhüvelygyártást? A lényeg, hogy a gyár megerősödött az évtizedek alatt, mert megkapta a kezdő lökést. Weiss Manfréd esetében is ez történt: volt Csepelen gyára, voltak emberei, egy héten belül tudott töltényhüvelyt gyártani. Tehát nem egy tejesember jutott pénzhez.

A vírus elleni háborúnak is lesznek nyertesei?
Van egy ügyfelünk, most kapott kilencvenöt százalékos támogatást, mintegy másfél milliárd forintot. Korrupt gazemberek volnának? Nem. Jól ismerem őket, nyilván nem Gyurcsánnyal ebédelgetnek, de Orbánnal sem. A koronavírus ellen gyártanak gyógyszereket, nekünk pedig kell most a gyógyszer. A vírus időszaka tehát átrendeződést hoz. A stabil, innovatív, gyorsan lépő cégek óriásit nyernek. A Magyarok a Piacon Klubnál a társaságok nyolcvan százalékának jobb lesz ez az éve, mint a tavalyi, sőt a legjobb lesz az utóbbi tíz évben. Csődbe ment például három német járműipari beszállító, egy magyar vállalkozás az összes megrendelésüket megszerezte. Februárban elbocsátásoktól tartottak, ma meg nem tudnak elég embert felvenni.

Termelékenységi robbanás jöhet?
Pontosan. Folyamatosan hallani: sírva boruljunk össze, mert meg fogunk halni. De nem én nézek más tévét, hanem a kesergők. Legalább kétszáz magyar céget tudok mondani, amelyiknek jó éve lesz, növekvő termelékenységgel. Másrészt nincs olyan hét, amikor két-három multi ne akarna Magyarországon beruházni. Nem haldoklunk, ezt tessék elfelejteni! Érezni lehet, hogy a magyarok még akarnak dolgozni. Nyugat-Európában már senki nem akar.

Kint lazábban dolgoznak?
Egyértelmű. Egy német mérnök más, mint egy magyar. A magyarnak még lehet határidőt adni, éjszaka is dolgozik. Németországban ilyen nincs, máshogy állnak a munkához, mindenki fehérgalléros. De már mi is kezdünk ilyenné válni.

Egyes közgazdászok szerint a nyugati munkavállalók termelékenysége többszörösen meghaladja a magyarokét. Mi a hozzáadott érték?
Profit, bérköltség és amortizáció. A németeknek profi, nagy gépeik vannak, magas béreket fizetnek, és brutális profitokat érnek el. Nyereség úgy is képződhet, hogy egy céghálózaton belül statisztikailag Németországban mutatnak ki nagyobb profitot. Ezzel lehet trükközni. Magyarország is elindult az úton, mindhárom tényezőben fejlődünk. Segít majd az is, hogy bődületes uniós pénz áll rendelkezésre januártól.

Nyertese lehet Magyarország a következő uniós költségvetésnek?
De még mennyire! Óriási pénzt kap. Ötvenmilliárd eurót, tizennyolc-tizenkilencezer milliárd forintot.

Minden eddiginél több magyar beruházás indulhat meg a következő években?
Egyértelműen. És ha ezt fejnehézzé tesszük, többet felhasználva 2021–2022-ben, akkor hihetetlen visszapattanás lehet a gazdaságban. Feltéve, hogy termelő, innovatív beruházásokra fordítjuk. Ha a jövő év legelején ki tudjuk írni a pályázatokat, akkor ez jövő ősztől beindulhat. A csúcs 2022–2023 lesz.

Épp választási év.
Így jött ki. Ősszel indulhatnak az első kapavágások. Onnantól egyértelmű felfelé ívelés jön.

Ennek komoly politikai következményei lehetnek.
Ha politikus lennék, én így cselekednék. Furcsán hangozhat a vírus idején, de az uniós pénzeknek és a kiváló magyar cégeknek köszönhetően a következő, 2021–23-as időszak igazi aranykor lehet.

Egy interjú szerint ön már várta a válságot.
Megrázták a fát, a madarak felrepültek, és szeretném, ha visszajönnének, mégpedig úgy, hogy most a legjobb ágakra ülnének vissza a magyarok. Ne álljunk bele a sírásba! Vannak csődbe menő vállalkozások, de kell a tisztulás.

Szerezzük meg a Budapest Airportot és a leértékelődő külföldi cégeket?
Most lehet tulajdont szerezni ott, ahol eddig nem tudtunk. Új hoteleket nem építenék, de itt az idő a felújításokra. 
Na de azokba a modernizált hotelekbe magyar gyártású lámpa és légkondicionáló kerüljön!

Erre is adhatna most sok pénzt a magyar állam. Nézzük meg, mi van Olaszországban és Spanyolországban! Tíz-tizenkét százalékkal zuhan a gazdaság, ami azt jelenti, az olaszok visszaestek nagyjából a kilencvenes évekbe. Ez drámai.

A munkapiacon is lesz átrendeződés: ön töltelékemberekről beszélt, akiket most végre el lehet bocsátani, és ettől még javul is a vállalat teljesítménye.
Bármilyen furcsán hangzik, de a Magyarok a Piacon Klub cégei nem találnak embert.

Visszatért a munkaerőhiány?
Igen. Illetve egy hirdetésre többen jelentkeznek, és igyekvőbbé váltak az emberek. Jót tett a válság a munkamorálnak. A vendéglátás-turizmusból kellene az embereket átcsoportosítani más területekre.

A járványhelyzet kezelésében eltérő irányokat látunk. Nyugatabbra inkább eladósodnak, hitelt vesznek fel, amiből segélyeket osztanak, nálunk eladósodás nélkül a munkahelyek megőrzése a cél.
Tény, hogy nyugaton nem kell dolgozni: a munkanélküli egy-másfél évig kapja a bérét. Nem biztos, hogy ez jó, egyre nehezebb a munkába visszahozni az embereket. Amíg Magyarországon el lehet helyezkedni, addig miért kellene segélyezni? Közben Németország is erősen eladósodik, a többiekről nem beszélve. Tavasszal nem egészen így gondoltam, de mára bebizonyosodott: jó irány, hogy nem kap mindenki bértámogatást.

Ön tavasszal azt írta, hamarosan egymillió munkanélküli lehet Magyarországon. Nyáron a KSH szerint átlagosan 214 ezer volt.
Tavasszal tényleg úgy gondoltam, sokkal nagyobb válság lesz, túlbecsültem a munkanélküliek számát. Ma már egyértelműen azt mondom, hogy célzottan adjunk támogatásokat. Tényleg van munka, el kell menni dolgozni. Az is előnyös, hogy nem fogunk annyira eladósodni. 2021 végére már új világ lesz Európában, át fognak alakulni az államadósságok.

Más jellegű tévedése volt, amikor korábban sörözőt és kávézót is nyitott.
Veszteséges és ráfizetéses volt mindkettő, alig tudtam eladni őket. Szerencsére egy kigyúrt, kopasz férfi bejött a sörözőbe, és nejloncsomagolásból elővéve egy köteg ötszázeuróst, alkudozás nélkül megvette a feleségének. Nem értek a vendéglátáshoz, viszi a pénzt, csinálja az, aki profi benne.

Volt más kudarca is?
Szerettünk volna közvetlen uniós pályázatokon indulni. Jártunk Brüsszelben, de kedvesen közölték: ez nem a ti pályátok, ez a miénk. Ezt mondta az angol, a spanyol, az olasz, a német.

Felosztották maguk között a piacot?
Igen, ezt így hívják. Azt mondták, tiétek a strukturális alapok. A közvetlen brüsszeli pályázatok nagy részét pedig ők nyerik meg, a többieknek nem osztanak lapot. Menjünk inkább haza – ezt sörözés közben bökték oda nekem.

Ezen a szinten tehát nincsen szabad piac és verseny?
Semmiképp. Szomorkásan jöttem haza. Nincs különbség.

Létezik a korrupció Nyugat-Európában?
Ott nem így hívják. Nincs is rá szükség, annyira profik. Nincs pénzmozgás, nem beszélnek róla. Célzásokból értik egymást, mindenki magától érzi a zsigereiben, mit kell tennie, például azt, hogy mivel ő német, a német ipart kell támogatnia. Ez kulturális dolog, ledöbbentett, ahogyan leosztják egymás között. Ötven-hatvanmillió forintot invesztáltam bele, úgy volt, hogy irodát is nyitok Brüsszelben, de elengedtem az egészet.

Röviden megjegyzem

Címlapkép: Ficsor Márton 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.