Navracsics Tibor, kórházi hősök, nyugati iszlám pártok és túlélőkalauz karanténra – megjelent az új Mandiner!

„Nincs semmilyen fejlemény, amely arra utalna, hogy a magyar demokrácia bármilyen szempontból is autoriter irányba fordulna” – hangsúlyozza Navracsics Tibor a lapunknak adott interjújában. A volt EU-biztost hazatérése körülményeiről, a Fidesz néppárti tagságáról, belpolitikai ambícióiról és új feladatairól is kérdeztük. 

„Nem sértődtem meg! Jól érzem magam a bőrömben, és azt sem állítom, hogy a jövőben más bőrben nem érezném jól magam” – fogalmaz Navracsics, aki szerint miközben nagyon fontos az elvi alapon való politizálás, kellene legyen olyan része a magyar politikai életnek, ahol kompromisszumokat lehet elérni. 

Vezércikkünket, az Első karaktert Leimeiszter Barnabás jegyzi, aki szerint mostanra elértük a karanténlétnek abba a fázisába, amikor egy kicsit mindenkinek elment az esze. 

Közélet

Túlórázás, félelem a megfertőződéstől, élet és halál közt lévő betegek– a koronavírus-járvány egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi dolgozókra. Lapunk utánajárt, hogy miként zajlik a küzdelem a frontvonalban ezekben a napokban.

Karácsony Gergely a járványhelyzet kezelése során hibát hibára halmoz, ami könnyen ráéghet a főpolgármesterre és csapatára. Elemzésünkben végigvettük, hogy milyen mulasztásai voltak a fővárosi városvezetésnek.

Az Európai Unió Bírósága a bizottság szoros irányítása alatt áll, az Emberi Jogok Európai Bíróságát pedig az ngó-k mozgatják – véli  Pokol Béla alkotmánybíró. A jogtudós politológus megzsarolt tagállamokról, az EJEB sötét foltjairól és a börtönbizniszről is beszélt lapunknak. 

Balog Zoltán református lelkész, miniszterelnöki megbízott e heti írásában a velünk maradó nagypéntekről, Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója pedig az EU koronavírus-járvány kezelésében betöltött szerepéről ír publicisztikájában.

Külhon és Külföld

Külhon rovatunkban Gyulafehérváron, Erdély egykori fejedelmi fővárosában vizsgáltuk meg a szórványmagyarság helyzetét Gudor Botond református lelkésszel.

Nyugat-Európában sorra alakulnak az iszlám pártok, számos muszlim politizál a baloldali formációkban, és több európai nagyvárosnak, Londonnak, Rotterdamnak és Hannovernek is muszlim polgármestere van. Kik ők, mit akarnak, és meddig terjednek a lehetőségeik? Külföld rovatunkban Sayfo Omar írt a téméról.

Bár a világ innenső feléről hajlamosak vagyunk egylényegűnek tekinteni Ausztráliát és Új-Zélandot, az angolszász világ két gazdag, fejlett mintaországa valójában a koronavírus-járvány kezelésétől a migráción át a klímapolitikáig külön utakon jár. Bemutatjuk a két távoli ország eltérő gyakorlatait. 

Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő véleménycikkében az EU orosz politikához való viszonyulása, annak a válság után várható alakulása kerül a középpontba.

Precedens és Makronóm

A magyar jogállamiság romlásáról számolt be éves felmérésében a World Justice Project. Precedens rovatunkban bemutatjuk, hogy bár a szervezet magát függetlenként jellemzi, működése a globalizáció erősítésében és a nemzetállamok szerepének gyengítésében érdekelt nemzetközi cégektől függ. 

Smuk Péter, az NKE dékánja a közösségi oldalakon való hatásgyakorlásra hívja fel a figyelmet publicisztikájában. 

Középiskolában megbukott informatikából, most digitális alapokra helyezi a bankszektort. Suppan Márton a semmiből építette cégbirodalmát az elektronikuspénz-alapú kártyák berobbanásával. A vállalatvezetőt a hagyományos egyetemi képzés értékéről, a neobankok biztonságosságáról, valamint arról is kérdeztük Makronóm rovatunkban, mikor kerül a legbefolyásosabb magyarok közé. 

Meta, Élet és Utolsó figyelmeztetés

Meta rovatunkban folytatódik Böszörményi Nagy Gergely könyvajánló sorozata, aki a The Economist összefoglaló kötete nyomán ír arról, hogy miként fogunk várhatóan élni 2050-ben. 

A Feminens oldalán Kocsis Dóra szerepel, aki a lassú élet eszményeit követve járta be a világot és osztja meg gondolatait a fenntartható jövőről. 

Tudomány kisrovatunkban a feketefenyő aggasztó mértékű pusztulásáról olvashatnak, amely komoly ökológiai problémát jelent hazánkban. Most magyar kutatók vizsgálják az érintett területeket és újjászületésük lehetőségeit. 

Prieger Zsolt jegyzetében a pápaság arcairól ír. „A katolicizmus egyetemes ünnepi asztalán aztán minden íznek, minden fűszernek értelme, jelentése és különleges funkciója van. A pápaság története így nemcsak költészet, bachi Gesamtkunstwerk, de a lelkek radikálisan szabad és minden helyi kötöttségtől mentes, univerzális koalíciója is – amiben a zen buddhizmussal rokon Jézus-ima rátalál az ábrahámi népek prófétai stallumára, hogy aztán gyönyörű polifóniával szólíthassák meg a kort, két szelíd mondat között akár hatalmas atyai pofonokkal rendreutasítva. Mert ráférnek a pofonok e korra, higgyék el.”

Generációk óta nem volt olyan extrém határhelyzetnek kitéve az emberi psziché és a családi együttélés, mint hetek óta világszerte. Az alagút vége még nem látszik, mindenkire alkalmazható megoldási receptek nincsenek. „Ami megélhető, az túlélhető” – mondja Élet rovatunkban Somosiné Tésenyi Timea mentálhigiénés szakember, a Semmelweis Egyetem adjunktusa, akit a tömegekre nehezedő lélektani teher elviselésének, kezelésének lehetőségeiről kérdeztünk. 

„Vegyük komolyan és szeressük jól magunkat! Szeretteink érdekében is jó lélekkel kell kibírnunk ezt a néhány hónapot. Évek óta hangoztatom, milyen fontos naponta mozogni, csendben lenni, és a természettel kapcsolatban maradni. Sokszor persze a mindennapi feladatok sokasága ezeket az igényeimet mosta el először. Az elmúlt hetekben megéltem,hogy akkor kezdek megborulni, ha nem vagyok fél órát csendben, nem tornázom kétnaponta egy órát, és megvonom magamtól a tavasz vírushelyzetre fittyet hányó virágba borulásának szemlélését.”

Ezen héten könyv- és zenei ajánlóval készültünk: Don DeLillo regényét és az ambient műfaj alaplemezeit ajánljuk figyelmükbe. 

Folytatódik a Hegyibeszéd: a tárcát ezen a héten Hegyi Zoltán írta.

A lapot záró Utolsó Figyelmeztetés rovatunkban az UFi régi szerzője, Rumi Tamás az alkalmazkodás képességéről, annak szükségességéről ír. „Az elmúlt évek, de talán az elmúlt hetek eseményei alapján pedig az is látható, hogy a hosszú béke egyes közösségekből minden veszélyérzetet, védekezési ösztönt képes kiölni, végzetes naivitásba, a készületlenség bűnébe és az ember mindenhatóságának tévképzetébe taszítva őket. Ilyen szempontból tényleg mindegy, hogy egy társadalmat háború vagy koronavírus-járvány állít kihívás elé: az élet minden területét sokkszerűen éri a hirtelen jött változás. A változásokhoz pedig – nincs mese – alkalmazkodni kell.”