Örülnék, ha nem lenne hírértéke annak, hogy egy igazgató meleg

– 2015-ben, egy Forbes interjúban coming outoltál. Mennyire volt ez tudatos, előre eltervezett döntés?

– Nagyon. Svédországban, a 80-as években nőttem fel, amikor még nem voltak meleg példaképek, akikre felnézhettem volna. Amikor Magyarországra költöztem, és két, korábban alig ismert emberrel alapítottam egy céget, elképzelni sem tudtam, hogyan lehetne azt kivitelezni, hogy a két legközelebbi munkatársam elől, akikkel napi huszonnégy órát vagyok együtt, titkoljam az életem egy részét. Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen lett volna. Ezért beszéltem nekik a melegségemről még az együttműködésünk legelején. A nyilvánosság előtti coming outot úgy szerettem volna megtenni, hogy a Prezi se sérüljön, és persze nagyon én se. Ha rámegyek a Wikipédia-oldalamra, ott is látom, hogy oda van írva, meleg vagyok. Sokkal jobban örülnék, ha olyan világban élnénk, ahol nincs hírértéke annak, hogy egy ügyvezető igazgató meleg. De amíg van, az arra mutat, hogy valószínűleg még mindig túl kevés emberről lehet tudni, hogy LMBTQ.

– Az őszinteséged, nyíltságod tört utat benned, vagy inkább példát szerettél volna mutatni?

Az egyik nem zárja ki a másikat! Egyszerre szerettem volna élettársat találni és példát akartam mutatni, hogy nyíltan melegként is lehet valakiből ügyvezető igazgató – mivel tudtam, hogy nekem mennyire rosszul esett, hogy ilyen példa előttem nem volt, amikor elkezdtem a pályafutásom. Tudjuk, hogy a világ öt százaléka az LMBTQ társadalom tagja, ez Magyarországon körülbelül ötszázezer embert jelent. Egy olyan társadalomért szeretnék dolgozni, ahol ezt az ötszázezer embert is teljesen elfogadják, ahol a melegek is megtalálhatják azt a boldogságot, amit mindenki más is keres.

– Milyen reakciók érkeztek a bejelentésed után?

Halácsy Péter felesége – Roszik Linda – szervezett egy nagyon kedves coming out-bulit, ahol felolvastuk a rólam szóló cikkek alatti kommenteket, hogy ne egyedül kelljen feldolgoznom a negatívabb hozzászólásokat. Egyébként nem volt köztük semmi váratlan, tudjuk, hogyan működik a közösségi média.

– Bár a gyerekkorodban még nem voltak Svédországban követendő példák a melegek közösségből, ma bizonyára már vannak. Hol tart Magyarország ehhez képest?

Amikor Stockholmba költöztem – előtte egy kisvárosban éltem –, és elmentem az első pride-ra, akkor a társadalom összes nagyobb szereplője ott volt. Nemcsak a pártok, hanem a honvédelem, a rendőrök, az orvosok is. Nagyon fontos és bátorító élmény volt számomra, hogy láttam, milyen széles körű a melegek iránti elfogadás – ez sokat segített, hogy én is büszkén felvállaljam magam. Azt gondolom, Magyarország is jó úton jár – tíz éve, amióta itt élek, nagy változásokat látok.”