Kinek a kulturális listája?

„A szóban forgó írás és elhíresült listája nagyon kiverte a biztosítékot, érdekes módon A kinek a kulturális diktatúrája? sorozatnak csak ez a fejezete, az előző háromra nem reagált olyan vehemensen a politikum és a művésztársadalom, pedig semmivel sem volt líraibb, mint a negyedik.

A balliberális írótársadalom nemzetközi kapcsolatait is megmozgatta, a haverok természetesen azonnal léptek, és ismét leírtak minden dögunalmas, 2010 óta tízezerszer megismételt klisét, miszerint Magyarországon ismét náci jellegű listázás van, a másként gondolkodóknak rettegniük kell meg efféle elmés dolgokat.

A HVG még címlapsztorit is kerekített belőle. Ritkán olvastam amúgy ilyen vérszegény, szánalmas címlapsztorit, ebből azt is megtudhattam, hogy úgy lehet, én mozgatom hátulról Szakács Árpádot, mivel a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatói posztjára áhítozom.

Ó, micsoda vágy, micsoda célkitűzés, micsoda ambíció – és hát igazán megtisztelő egy konspirációs teória hősének lenni, sajnos kevésbé megtisztelő, ha ezt az elméletet totálisan tájékozatlan és ostoba intrikusok állítják föl. Úgyhogy nem is fáradozom a megcáfolásával. Inkább a listázásról értekeznék.

2016. március 15-én a nemzeti ünnep alkalmából Farkas Árpádot és Király Lászlót Magyarország Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki. Erre Kálmán C. György egyetemi oktató, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa azt írta ki a Facebook-oldalára: »Kik ezek?«

Ez nagyjából mindent elmond a magát dominánsnak tartó balliberális irodalmi szekértábor hozzáállásáról. Lehetsz te bármilyen jó és akár népszerű is, ha nem jegyeznek a balliberális kánonban, nem létezel és kész. Farkas Árpád és Király László kiváló veterán költők, akiknek életműve egy fél évszázad próbáját is kiállta.”