Mi köti össze a középkori kódexeket, Aesopus állatfiguráit és a kiberbiztonság témakörét? Mind forrásokból dolgoznak, forráskóddal rendelkeznek, forrásokat vetnek össze. A III. Forráskonferencián igazi tudományközi ünnepnek ad helyet a jövő héten az ELTE bölcsészkara.
Miként hasznosíthat egy nyelvkönyvet a történettudomány? Hogy kerül egy platformra Bolyai, a fotografikus várostörténet és napjaink egyik legforróbb témaköre, az információbiztonság? Szövegkiadás, tudományos érvelés, elektronikus adatbázisok, régi kódexek, frissen megfejtett nyelvemlékek. Mi is a közös bennük? Mind forrásokra építenek, forrásokból dolgoznak, forrásokat jelentenek más tudományok számára is.
November 16-17-én rendezi az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság a III. Forráskonferenciát, ahol nyelvészek, folkloristák, történészek, informatikusok és számos egyéb diszciplina művelői mutatják meg, hogyan is használhatóak a források a saját szakterületükön. Ízelítő a legizgalmasabb előadásokból.
Korompay Klára nyelvészprofesszor azt vizsgálja, hogy képes-e a mai olvasó 500 éves kódexeket megérteni és élvezni, míg a szintén nyelvtörténész Haader Lea előadása egy 16. századi apáca kézzel írt levelének kalandos sorsát mutatja be. Kovács Zsuzsa egy eldugott olaszországi kolostor képének titkait tárja fel szöveges és képi források összevetésével.
Rendhagyó előadásnak ígérkezik ifj. Boros István, Havadi Gábor és Gulyás Attila történész kutatása is, akik azt elemezték, hogy miképp segítheti a legújabb digitális technológia egy olyan sötét korszak kapcsolati hálózatának és piszkos ügyleteinek feltárását, mint a Rákosi-éra. A történészcsoport arra is választ keres, hogyan vizualizálhatóak a szövegek feldolgozásával a hatalmi hálózatok.
Berente Anikó kutató előadása a magyarországi boszorkányperek elfeledett iratait járja körül, míg Kápolnás Olivér egy másik egzotikus témakört, a mongol sámánizmus szövegemlékeit tárja fel.
Vladár Zsuzsa, Sajnovics János alapművének, a Demonstratiónak első fordítója Constantinovits Milánnal tart közös előadást, amelyben a kétszáz évvel ezelőtti tudománypolitikai viták és a mai hatalmi diskurzusok közti párhuzamot rajzolja fel. Az összevetésnek különös pikantériát ad, hogy az egyébként elévülhetetlen érdemekkel rendelkező Hell Miksa csillagász kétszáz évvel ezelőtt épp olyan arroganciával és magabiztossággal hirdette igazságának kizárólagosságát, mint napjaink délibábos wannabe-nyelvészei.
A konferencia ingyenes, az esemény hírei a közösségi médiában is követhetőek.
A rendezvény olyan vezető döntéshozókat és szakértőket hoz össze, akik ismerik a kábítószerek valódi dimenzióit, és van tapasztalatuk abban, miként lehet azok piacát visszaszorítani.
A világ figyelme Budapest felé fordul. Itt ülhetnek egy asztalhoz az oroszok és az amerikaiak. Egy ilyen történelmi pillanat túlmutat a politikán. Gazdasági, reputációs és kulturális esély is. De a békehozadék nem automatikus. Csak az a város profitál, amely tudatosan épít a szerepére, mint Helsinki vagy Oslo tette egykor.
Az egyetemnek fel kell készülnie ezekre a helyzetekre, és segítenie kell az előadóknak, hogy ne az erőszak, hanem a tudományos szabadság győzzön.
A Magyar Kutatási Hálózatnál hisznek abban, hogy a tudomány önmagában csak fél lábon áll.
Nem fárasztom az olvasókat azzal, hogy felsoroljak egy tucat hetven feletti, kiváló egyetemi tanárt.
A Magyar Hang arról írt, hogy az ELTE kancellári utasítása értelmében a 70 év feletti doktori bírálók nem részesülhetnek megbízási díjban. Kiderült, nem létezik a cikkben említett tartalmú kancellári utasítás.
Létfontosságú közleményt adott ki a MOL.
Aranyórának hívják a szakzsargonban az első 60 percet, amíg a legtöbb sebesült katonát meg lehetne menteni, ha odaér az orvos. Nos, Ukrajnában a helyzet kicsit más.
