Átmenet az óvodából az iskolába

Szerencsére elég sok lehetőségünk van, nekünk szülőknek is, hogy megkönnyítsük gyermekünknek az átmenetet. Látogassunk meg több iskolát is, ami gyermekünk számára megfelelő lehet. Ismerkedjünk az ottani körülményekkel, szokásokkal, ha lehet, a leendő tanító nénivel, hiszen nálunk jobban senki nem ismeri gyermekünket. Amikor van lehetőség, vigyük magunkkal gyermekünket is és közösen hozzuk meg a döntést. Fontos, hogy a gyermek személyiségének megfelelő pedagógussal kezdje meg iskolai éveit, hiszen az ekkor szerzett élmények, hatások egy életre meghatározóak lesznek számára. Itt dől el, menyire szeret majd iskolába járni, hogyan tanul majd, miképpen változik a személyisége. Az óvodák többsége szervez „kirándulást” a körzeti iskolába, és néhány helyen még ma is meglátogatják az elsősöket otthonukban a leendő tanítók még a nyár folyamán, ezzel is megkönnyítve az „első lépéseket” az iskolában. Ilyen módon nagymértékben leküzdhető a stressz a gyermekekben, akik szinte már jó ismerősként léphetnek először az osztályterembe. A tanító már jó ismerősként tudja üdvözölni gyermekünket, így az esetleges görcsből örömforrás lehet.

Mint tudjuk a nevelés alapjaiban bizalmi kérdés. Csakis együtt – gyermek, szülő, tanító – tudunk sikereket elérni és kiegyensúlyozott, minden iránt érdeklődő emberpalántát nevelni. A legtöbb óvodában játékos formában készítik fel a gyerekeket az iskolára. De mint tudjuk, megszűntek a kötelező jellegű foglalkozások, így csak akkor vesz részt ezen gyermekünk, ha az óvó néni elvarázsolta és így önszántából „tanul”.

Az átállás hatalmas megterhelés a gyerekeknek. Gondoljunk csak bele: Az óvodai 15-20 perces foglalkozások után most legalább 30+15 percig kell figyelnie egy tanórán és a rövid szünet után ennek folytatása következik. Ez pedig nem szabad foglalkozás, mint az oviban. Ráadásul a legtöbb helyen még az önfegyelmet is elvárják, hogy csendben maradjon, és csak akkor szólaljon meg az órán, ha erre a tanító  engedélyt ad. Meg kell tanulnia leküzdeni azon igényét, hogy akkor szólaljon meg, amikor eszébe jut valami fontos közölni való.

A legtöbb iskolában még mindig a tanító magyaráz és kérdez a diáktól. A gyereknek az a feladata, hogy figyeljen és szóban vagy írásban feleljen. Ez nagy belső fegyelmet igényel. Most már nem hagyhatja abba azt a tevékenységi formát, amit éppen csinál, ha megunja. Nem teheti azt, amihez éppen kedve van. Alkalmazkodnia szükséges az iskolai elvárásoknak. Szerencsére egyre több iskola és tanító ismeri fel annak szükségességét, hogy hosszabb legyen az átmenet az óvoda és az iskola között. Első osztályban gyakran kezdik mesével, beszélgetéssel a napot és a 30+15 perces óra-felosztás is az átmenet megkönnyítését kellene szolgálja. Sajnos, még kevés helyen tudják megvalósítani az egyéni ütemben való haladást. A tanmenet szorít és így egyre kevesebb idő jut játékra, pedig ez elengedhetetlenül fontos a gyermek életében.

Nagy erőfeszítést kíván gyermekünktől az is, hogy új közösségbe kerül. Szerencsésebb eset, amikor az óvodai csoportból többen is ugyan abban az osztályban kezdik az iskolát, mert így legalább van valami ismerős, amibe kapaszkodni tud. Az új osztálytársakkal való kapcsolatfelvétel, új barátságok kialakítása, az esetleges kritikák elviselése és azok kezelése nem egyszerű dolog. (Ez még sok felnőttnek is gondot jelent.) Előfordulhat, hogy kevesebb dicséretet kap, mint eddig, de így is dolgoznia kell a tanórákon. Mostantól meg kell tudnia értetni magát a tanítóval, vagyis ki kell tudnia magát fejezni, hogy megértsék a mondanivalóját. Ez nem könnyű feladat számára.

Segítsünk az új napirend kialakításánál. Eleinte rendszeresen segítsünk a tanulásban, majd fokozatosan váljék a gyermek önállóvá. A tanulás befejezése után közösen nézzük meg a ceruzákat, és ha szükséges hegyezzük ki. Pontosabban gyermekünkkel hegyeztessük ki vagy csináljuk együtt. Esténként eleinte együtt pakoljuk be a táskát és ellenőrizzük le órarend szerint, hogy minden megvan-e, később már csak ellenőrizzük.

Ilyen körülmények között a kisgyermek még hamar elfáradhat. Fordítsunk időt arra, hogy minden este összegyűjtsük az aznapi pozitív dolgokat, ezzel növelve önbizalmát és biztonságérzetét. Beszélgessünk vele minél többet, és persze a közös programok és játékok se maradjanak ki a család életéből. Ne feledkezzünk el az esti mesélésről sem. A hagyományos esti rituálék megtartása szintén növeli gyermekünk biztonságérzetét és a szeretetteljes családi háttér átsegíti őt az iskolakezdés nehézségeinek leküzdésében.