Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A baranyai kisváros szomorú története a kétezres évek Magyarországának egyik jellegzetes epizódja. Az ajtón dörömbölnek a hitelezők, akik a családi ezüstöt is elvinnék a Városházáról.
Hitelbe', főnök! Jobb korokban méltán óvakodtak a decens polgárok a hitelfelvételtől, a kétezres években azonban az egész ország elmerült az orrba-szájba nyomatott hitelekbe. Eltérnek a nézetek abban, hogy ezért inkább a hitelnyújtó bankok, vagy a hitelfelvétel mellett döntő személyek a felelősek - de elsőre leszögezhetjük: nem kötelező felvenni egy hitelt. Nem kellett volna Szigetvárnak sem, ebben a formában. A 2002-ben megválasztott, s azóta elhunyt szocialista polgármestert talán magával ragadta a Medgyessy- és az első Gyurcsány-korszak balos lendülete, és a "világgazdaság pénzbősége", hogy egy klasszikust idézzünk. A hátrányos helyzetű, nehezen megközelíthető térségben mégis belevágtak a megaberuházásokba, s aztán mégsem jöttek a bevételek. Most pedig az ajtón dörömbölnek a hitelezők, akik a családi ezüstöt is elvinnék a Városházáról. Szomorú történet ez, okuljon belőle mindenki.