Forró a nyár Izraelben, Netanjahuék döntése ellen lázong az ellenzék, Palesztina is forrong

„Az Örökkévaló zseniális: rávette egész Tel-Avivot, hogy gyászoljon tisa beavkor” – ez a humoros bonmot terjed az izraeli közösségi média vallásos felén. A vicc arra utal, hogy a néhány nappal a zsidó böjtnap előtt elfogadott igazságügyi reform miatt országszerte fekete címoldallal jelentek meg a print lapok, a liberális izraeliek profilképe pedig feketébe borult a baloldali mozgalmak hirdetései hatására. „Sötét nap ez az izraeli demokrácia számára” – posztolta egy liberális izraeli kutató, s a narratíva emlékeztetheti a magyar olvasót is a hazai balliberális tábor üzeneteire: akárhányszor sikert ér el a jobboldal, „megszűnik a demokrácia”, akár évente többször is. Azonban ahogyan a hazai üzenetek is nagyrészt Budapestre és a „nemzetközi közösségre” korlátozódnak, az izraeli kormányellenes tüntetések is főleg a liberális nagyvárosokra, így Tel-Avivra jellemzők. Izraelben is létezik az az urbánus liberális elit, amelynek hangja sokszorosa valódi támogatottságának, s amelyet hallgatva szinte elfelejti az ember: valahogy mégiscsak többséget kaptak a legutóbbi választáson a nemzeti-vallásos pártok.

Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter a tüntetésekre és a megvásárolt címlapokra azt válaszolta: „Véleményünket nem fogják befolyásolni azok a több száz millió [sékelt költő] külföldi szervezetek, amelyek a tüntetéseket finanszírozzák, megvásárolják az újságok összes címlapját ma reggel, és kampányt folytatnak az ország elpusztítására.” Megjegyzendő, hogy egy címlapos hirdetés az izraeli nyomtatott médiában körülbelül 27 millió forintba kerül, ennyit áldozott a tüntetéseket szervező baloldali civil mozgalom többször is.

Az ellentüntetések mellett több százezer izraeli gyűlt össze Tel-Avivban a reform támogatására, de az izraeli és az amerikai média nem számolt be róla. Ehelyett egyoldalúan a reformellenes tüntetőknek szentelt figyelmet. A kiváltó ok, hogy július 24-én Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánykoalíciójának mind a hatvannégy tagja megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely korlátozza a bírók számára az észszerűség elvének alkalmazását. Az ellenzéki törvényhozók bojkottálták a szavazást. A módosítás kizárja az észszerűség indoklását mint „más választott tisztségviselők által hozott, törvényben meghatározott döntések visszavonásának indoklását”.

„Szükséges demokratikus lépést hajtottunk végre” – nyilatkozta Netanjahu, kifejtve, hogy a választók akaratának megvalósítása „nem a demokrácia vége”, hanem „a demokrácia lényege”. Hozzátette, hogy természetesen mindenki egyetért abban, hogy Izraelnek „erős demokráciának” kell maradnia.

Emlékeztetőül: novemberben a vallásos-jobboldali pártokkal együtt Netanjahu konzervatív Likud pártja vette át a vezetést Izraelben, lezárva a 2019 óta tartó belpolitikai instabilitást. Netanjahu így stabil többséggel folytathatja az igazságügyi reformot, ami régóta a jobboldal kívánsága volt.

Izraelben eddig a bírói hatalom magasabb szinten állt a törvényhozó és végrehajtó hatalomnál; a legfelsőbb bíróság gyakorlatilag befolyásolhat bármilyen ügyet, és arra hivatkozva, hogy valami nem észszerű, megvétózhat fontos állami intézkedéseket – például miniszteri kinevezéseket vagy infrastrukturális beruházásokat. Ennek az állapotnak a gyökere többek között arra a történelmi eseményre vezethető vissza, hogy 1948-ban, Izrael függetlenségének kikiáltásakor nem fogadtak el alkotmányt. Emellett a legfelsőbb bíróság tagjainak többsége és elnöke baloldali politikai beállítottságú, és ez nagy szerepet játszik a bírók kiválasztásában is. Az izraeli bírói hatalom ennek eredményeként egy olyan csoport kezébe került, amelynek lehetetlen az elszámoltatása vagy a felelősségre vonása, és saját maga határozza meg a játékszabályokat, mivel a bírák maguk nyilvánítanak bizonyos törvényeket „alkotmányos erejűnek”, s ezzel túlzott mértékben erősítik a hatalmukat.

A helyzet értelmezéséhez érdemes idézni Morton Klein­nek, az Amerikai Cionista Szervezet elnökének a véleménycikkét: „A reformot támogató tömegek megértették, hogy a reform a demokrácia, a jogállamiság, a demokratikus hatalmi egyensúly és a bírói zsarnokság megfékezésének győzelmét jelenti Izraelben. A legfelsőbb bíróság visszaélt az »észszerűség mércéjével«, megsértette a demokratikusan elfogadott törvényeket, és eleve szubjektív volt: ami az egyik embernek észszerűtlen, az a másiknak észszerű.”

A probléma, hogy nem voltak kritériumok az észszerűség meghatározására, az egyszerűen a bíró politikai vagy személyes véleménye és világnézete volt. Szórakoztató módon éppen a The New York Times ismerte be, hogy a gond nem a reform ténye, hanem az, hogy a jobboldal csinálja meg. A lap így írt: „Részleteiben az izraeli parlament által tegnap elfogadott igazságügyi változtatások úgy hangzanak, mint amit az amerikai liberálisok és a demokrácia hívei világszerte támogathatnának is – áll a cikkben. – Izrael csökkentette a legfelsőbb bíróság bíráinak hatalmát. […] A jövőben a demokratikusan megválasztott vezetőknek több hatalmuk lesz, a nem választott bíráknak pedig kevesebb. Koncepcióját tekintve ez nem sokban különbözik azoktól a változtatásoktól, amelyeket sok demokrata szeretne bevezetni ebben az országban” – ismerte be a vezető globalista médium.

Netanjahu ezzel az izraeli jobboldal régi programját valósította meg, és komoly lépést tett a demokrácia, a nép uralmának védelmében. A meg nem választott hatalmi körök viszont vereséget könyvelhetnek el. Ahogyan az izraeli himnusz fogalmaz: él még a remény, pontosabban „nem veszett még el a reményünk”.

Nyitóképen: Netanjahuék ellen tüntető nő július 24-én Jeruzsálemben. Fotó: AFP / Menahem Kahana