A jobboldali kormány megszavazta a bírák kezébe túlzott hatalmat adó észszerűség elvének korlátozását. Az ellenzék tiltakozik, a kormányfő szerint szükséges demokratikus lépést hajtottak végre.
„Az Örökkévaló zseniális: rávette egész Tel-Avivot, hogy gyászoljon tisa beavkor” – ez a humoros bonmot terjed az izraeli közösségi média vallásos felén. A vicc arra utal, hogy a néhány nappal a zsidó böjtnap előtt elfogadott igazságügyi reform miatt országszerte fekete címoldallal jelentek meg a print lapok, a liberális izraeliek profilképe pedig feketébe borult a baloldali mozgalmak hirdetései hatására. „Sötét nap ez az izraeli demokrácia számára” – posztolta egy liberális izraeli kutató, s a narratíva emlékeztetheti a magyar olvasót is a hazai balliberális tábor üzeneteire: akárhányszor sikert ér el a jobboldal, „megszűnik a demokrácia”, akár évente többször is. Azonban ahogyan a hazai üzenetek is nagyrészt Budapestre és a „nemzetközi közösségre” korlátozódnak, az izraeli kormányellenes tüntetések is főleg a liberális nagyvárosokra, így Tel-Avivra jellemzők. Izraelben is létezik az az urbánus liberális elit, amelynek hangja sokszorosa valódi támogatottságának, s amelyet hallgatva szinte elfelejti az ember: valahogy mégiscsak többséget kaptak a legutóbbi választáson a nemzeti-vallásos pártok.
Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter a tüntetésekre és a megvásárolt címlapokra azt válaszolta: „Véleményünket nem fogják befolyásolni azok a több száz millió [sékelt költő] külföldi szervezetek, amelyek a tüntetéseket finanszírozzák, megvásárolják az újságok összes címlapját ma reggel, és kampányt folytatnak az ország elpusztítására.” Megjegyzendő, hogy egy címlapos hirdetés az izraeli nyomtatott médiában körülbelül 27 millió forintba kerül, ennyit áldozott a tüntetéseket szervező baloldali civil mozgalom többször is.
Izraelben eddig a bírói hatalom magasabb szinten állt a törvényhozó és végrehajtó hatalomnál”
Az ellentüntetések mellett több százezer izraeli gyűlt össze Tel-Avivban a reform támogatására, de az izraeli és az amerikai média nem számolt be róla. Ehelyett egyoldalúan a reformellenes tüntetőknek szentelt figyelmet. A kiváltó ok, hogy július 24-én Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánykoalíciójának mind a hatvannégy tagja megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely korlátozza a bírók számára az észszerűség elvének alkalmazását. Az ellenzéki törvényhozók bojkottálták a szavazást. A módosítás kizárja az észszerűség indoklását mint „más választott tisztségviselők által hozott, törvényben meghatározott döntések visszavonásának indoklását”.
„Szükséges demokratikus lépést hajtottunk végre” – nyilatkozta Netanjahu, kifejtve, hogy a választók akaratának megvalósítása „nem a demokrácia vége”, hanem „a demokrácia lényege”. Hozzátette, hogy természetesen mindenki egyetért abban, hogy Izraelnek „erős demokráciának” kell maradnia.
Emlékeztetőül: novemberben a vallásos-jobboldali pártokkal együtt Netanjahu konzervatív Likud pártja vette át a vezetést Izraelben, lezárva a 2019 óta tartó belpolitikai instabilitást. Netanjahu így stabil többséggel folytathatja az igazságügyi reformot, ami régóta a jobboldal kívánsága volt.
Netanjahu az izraeli jobboldal régi programját valósította meg”
Izraelben eddig a bírói hatalom magasabb szinten állt a törvényhozó és végrehajtó hatalomnál; a legfelsőbb bíróság gyakorlatilag befolyásolhat bármilyen ügyet, és arra hivatkozva, hogy valami nem észszerű, megvétózhat fontos állami intézkedéseket – például miniszteri kinevezéseket vagy infrastrukturális beruházásokat. Ennek az állapotnak a gyökere többek között arra a történelmi eseményre vezethető vissza, hogy 1948-ban, Izrael függetlenségének kikiáltásakor nem fogadtak el alkotmányt. Emellett a legfelsőbb bíróság tagjainak többsége és elnöke baloldali politikai beállítottságú, és ez nagy szerepet játszik a bírók kiválasztásában is. Az izraeli bírói hatalom ennek eredményeként egy olyan csoport kezébe került, amelynek lehetetlen az elszámoltatása vagy a felelősségre vonása, és saját maga határozza meg a játékszabályokat, mivel a bírák maguk nyilvánítanak bizonyos törvényeket „alkotmányos erejűnek”, s ezzel túlzott mértékben erősítik a hatalmukat.
A helyzet értelmezéséhez érdemes idézni Morton Kleinnek, az Amerikai Cionista Szervezet elnökének a véleménycikkét: „A reformot támogató tömegek megértették, hogy a reform a demokrácia, a jogállamiság, a demokratikus hatalmi egyensúly és a bírói zsarnokság megfékezésének győzelmét jelenti Izraelben. A legfelsőbb bíróság visszaélt az »észszerűség mércéjével«, megsértette a demokratikusan elfogadott törvényeket, és eleve szubjektív volt: ami az egyik embernek észszerűtlen, az a másiknak észszerű.”
A probléma, hogy nem voltak kritériumok az észszerűség meghatározására, az egyszerűen a bíró politikai vagy személyes véleménye és világnézete volt. Szórakoztató módon éppen a The New York Times ismerte be, hogy a gond nem a reform ténye, hanem az, hogy a jobboldal csinálja meg. A lap így írt: „Részleteiben az izraeli parlament által tegnap elfogadott igazságügyi változtatások úgy hangzanak, mint amit az amerikai liberálisok és a demokrácia hívei világszerte támogathatnának is – áll a cikkben. – Izrael csökkentette a legfelsőbb bíróság bíráinak hatalmát. […] A jövőben a demokratikusan megválasztott vezetőknek több hatalmuk lesz, a nem választott bíráknak pedig kevesebb. Koncepcióját tekintve ez nem sokban különbözik azoktól a változtatásoktól, amelyeket sok demokrata szeretne bevezetni ebben az országban” – ismerte be a vezető globalista médium.
A kormányellenes tüntetések főleg a liberális nagyvárosokra, így Tel-Avivra jellemzők”
Netanjahu ezzel az izraeli jobboldal régi programját valósította meg, és komoly lépést tett a demokrácia, a nép uralmának védelmében. A meg nem választott hatalmi körök viszont vereséget könyvelhetnek el. Ahogyan az izraeli himnusz fogalmaz: él még a remény, pontosabban „nem veszett még el a reményünk”.
Újra forrong Palesztina
Nem látszik csillapodni a több mint egy éve tartó terrorizmushullám Izraelben. 2023 első hat hónapjában az izraeli mentőszolgálat országszerte 3640 terrorcselekményt regisztrált, köztük 2118 kődobálást, 799 Molotov-koktélos támadást, 18 késeléses merényletet és 6 autós gázolást. Hozzá kell tenni, hogy a számokban nincsenek benne az izraeli katonák és rendvédelmi szervek elleni támadások. A kődobálás néha komoly incidenseket takar, például amikor autópályák felüljáróiról vagy más magaslatokról dobálnak többkilós építési törmeléket izraeliek szélvédőjére. Az effajta támadások nemritkán súlyos sérülésekkel, akár halálos áldozatokkal járnak. Néhány más eset az évből: január 27-én a péntek esti ima végén egy palesztin terrorista tüzet nyitott a tömegre Jeruzsálem Neve Jakov negyedében, hét embert megölve és hármat megsebesítve. Februárban egy palesztin autójával civilekbe hajtott egy jeruzsálemi buszmegállóban, azonnal megölve egy 6 éves fiút és egy 20 éves férfit. A fiú 8 éves testvére később halt bele sérüléseibe. Áprilisban Lucy Dee és két lánya meghalt egy lövöldözésben. Apjuk, Leo Dee rabbi gyászbeszéde megrázta a nemzetet. Ugyanaznap egy olasz turista halt meg, amikor egy terrorista autóval belehajtott a tel-avivi strandon sétáló emberekbe. Júniusban a Hamászhoz köthető terroristák tüzet nyitottak egy júdea-szamáriai (ciszjordániai) benzinkútra, négy izraelit megöltek, és négy másikat megsebesítettek. Eközben az izraeli fél komoly katonai beavatkozásokat tett a Palesztin Hatóság területén, fellépve az eszkalálódó terrorcselekmények ellen. Január 26-án az izraeli határrendőrség és az izraeli hadsereg fegyveres rajtaütést hajtott végre Dzsenín menekülttáborban, amely palesztin polgári fennhatóság alatt áll. A The Jerusalem Post szerint a cél egy tervezett terrortámadás megakadályozása és három körözött Iszlám Dzsihád-harcos letartóztatása volt. Július 3-án az izraeli hadsereg ismét nagyszabású támadást hajtott végre a menekülttáborban, a cél ismét a fegyveresek likvidálása volt. A beavatkozás a kora reggeli órákban kezdődött, és legalább 12 palesztin, köztük legalább 9 igazolt terrorista halálát, valamint 100 másik személy sérülését okozta. Az utóbbi húsz évben ez volt a legnagyobb hasonló katonai akció a területen, így a tény, hogy az izraeli erők nem vesztettek katonát, kiemelkedő teljesítményt jelent.
S miközben a nemzetközi sajtó Izraelt állítja pellengérre az önvédelem miatt, kevesebb figyelem hárul az egyes arab klánok és maffiák közötti fegyveres erőszakra, ami szintúgy sok áldozatot követel. A The Jerusalem Post ezt „az utóbbi évek egyik leghalálosabb bűnözési hullámaként” írta le. Június 8-án például öt izraeli arabot lőttek agyon egy autómosóban egy Názáret melletti arab kisvárosban. Az egyik áldozat mindössze 15 éves volt. Ugyanezen a napon egy másik izraeli arab férfit lőttek agyon egy nagyvárosban. Napokkal később egy 18 éves meleg arab fiatallal végeztek a kocsijában, majd órákra rá egy 21 éves beduint késeltek halálra. Hogy a számokat perspektívába helyezzük: 2023 eleje óta több mint 100 izraeli arab halt meg erőszakos bűncselekményekben – háromszor annyi, mint tavaly. A halálesetek száma alig 30-cal kevesebb, mint ahány áldozatot szedett idén az izraeli–palesztin konfliktus az arab oldalon. Az arabok közötti erőszak főleg családi és klánkonfliktusokból, maffiaháborúkból és a nők, illetve melegek elleni erőszakból ered. A nemzetközi sajtó ironikus módon ismét Izraelt nevezi meg felelősnek, mondván: a rendvédelmi szerveknek be kellene avatkozniuk a palesztin települések maffiaharcába, hogy megvédjék a civileket. Sajátos tény, hogy eközben Dzsenín esetében éppen az a kritika, hogy Izrael be mert avatkozni.
Nyitóképen: Netanjahuék ellen tüntető nő július 24-én Jeruzsálemben. Fotó: AFP / Menahem Kahana
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A polgári demokráciák történelmében még nem volt példa arra, hogy egy valóságos szekta esélyes versenyzőként jelenjen meg egy választási kampányban.
„Mocskos nemzeti konzervatív keresztény magyarok!” Erre gondolnak, akik a „Mocskos Fidesz!”-t skandálják, és így is értelmezzük valamennyien. Ungváry Zsolt írása.
Csak reménykedni tudunk, hogy a háttérben mégiscsak van stratégia a kétharmados törvények feles többséggel való felülírására.
Mint kiderült, az Északi Áramlatot is Putyler robbantotta föl.
„Leültek, majd mindent kigondoltak” – mondta Szijjártó Péter.
A szervezet közölte, hogy minden segítséget megad Panyi Szabolcsnak ahhoz, hogy igazát érvényesíteni tudja.
Az élvonalbeli Kozármisleny női kézilabdázóinak csapatkapitánya számára kiemelten fontos a tanulás. Szakdolgozatát Lékai Mátéból írja.
A hosszú hétvége után megbicsaklott az ellátás, egyre több sofőr szembesül kellemetlen helyzettel
