A nagy zabálás

To be or not to be – teszi fel a hamleti kérdést Michel Piccoli egy szarvasmarhafejet maga elé emelve Marco Ferreri éppen ötven évvel ezelőtt bemutatott botrányfilmjében, A nagy zabálásban. És valóban: az úgynevezett csömörfilmek ikonikus műalkotása erős ítéletet mond a fogyasztói társadalom felett, és azt feszegeti, hogy vajon a mérhetetlen fogyasztás nem vezet-e majd az európai kultúra pusztulásához. Hogy az európai mérnöki, művészi és humán tudás eltékoz­lása és -pazarlása nem egyenes út-e a megsemmisüléshez. A film főszereplői fejest ugranak a semmibe: kezdődik az ünnep, adja ki a parancsot a kapitány Marcello, mely ünnep tragikus és szörnyű véget ér.

Kis áthallással a kérdés ma is aktuális: nem veszélyezteti-e létünket a pazarlás? Nem lenne érdemes újratervezni és átállni egy kevésbé pazarló életre? Kiváló alkalmat ad erre az újév: ez ugyanis a fogadalmak ideje. Számolatlan ígéret születik január elején, amik aztán vagy teljesülnek, vagy nem; idén biztos lefogyok, leszokom a dohányzásról, és többet foglalkozom a gyerekkel. De mi lenne, ha 2023-ban máshogy csinálnánk mi, európaiak? Mi lenne, ha kivételesen most mindenki egy és ugyanazt a dolgot ígérné meg; ha mind­annyian összeállnánk egy nagy újévi fogadalommá? Hogy spórolni fogunk, takarékoskodni, jobban beosztani, nem pazarolni. Mert a pazarlás bűn, és bár az egyházi tanítás a bűnök egyik forrásaként a falánkságot nevezi meg, nyugodtan kiterjeszthetjük ezt úgy általában az anyagi javak esztelen pazarlására is. És nemcsak az erkölcsünknek teszünk jót azzal, ha takarékoskodunk, de a pénztárcánknak, a gazdaságnak, az éghajlatnak is. Sőt, akár a geopolitika parányi formálói is lehetünk, ha lejjebb csavarjuk a termosztátot. Nem fog packázni velünk a muszka meg a brüsszeli! Mert mit is jelent a spórolás a szankcióktól, kölcsönös zsarolásoktól bolyhos európai energiapiacon? Talán a probléma megoldását.

Európa éves földgázfogyasztása 400 milliárd köbméter, ebből 160 milliárd érkezett eddig Orosz­országból – vezetéken és hajón. Hogy mennyi jön majd idén, az még talány, de ha így folytatódnak a dolgaink Európában, nem sok, és félő, hogy Magyarországra rájár majd a rúd. Európa nyugati fele ugyanis ki tudja majd váltani az orosz földgázt az újonnan kiépülő lng-kapacitásokkal, de 30-50 milliárd köbméternyi hiányozni fog – főleg a nem tenger­parti országoknak: régiónk kerül kiszolgáltatott helyzetbe. Nincs más megoldás: le kell jönni egy kicsit a szerről. Ez 10 százalékos spórolással akár teljesíthető – el is indult erre Európa. Az Oeconomus Alapítvány friss elemzése szerint 2022 első tizenegy hónapjában az EU 27 tagállamában átlagosan 11 százalékkal csökkent a földgázfogyasztás. Döntően a lakosság spórolt – 23-25 százalékkal –, míg az ipar szinten tartotta magát. Nálunk azért fordított az ábra: az ipari földgázfogyasztás 45 százalékkal esett vissza, a lakossági alig 7 százalékkal. Nincs ebben semmi meglepő: a rezsicsökkentésnek sok jó oldala van, de hogy spórolásra nem ösztönöz, az tuti. Ahogy az üzemanyagra kivetett ársapka sem. Ebben az energiaválságos időben honfitársaink nemhogy kevesebbet, de többet tankoltak: mintha nem lenne holnap, úgy kapkodták el a dízelt és a benzint. A régió országai mind kevesebbet fogyasztottak, mi meg többet.