Világszenzáció egy ipari parkban

Mi közük van egy ipari parkhoz a honfoglaló magyarság ötvösművészeti csodáinak, a tarsolylemezeknek? – kérdezhetné joggal az olvasó. A válasz egyszerű: a közelmúltban Páty határában egy ipari park építését megelőző régészeti feltáráskor két új, teljesen ép tarsolydíszítés került elő, közülük az egyik világszenzációnak számít, mert ezüstvereteit a rózsabogár zöld kitinpáncéljával díszítették. A Magyar Nemzeti Múzeumban gyorsan kiállítást szerveztünk a két új darab köré, bemutatva az összes eddig fellelt magyar tarsolyt, illetve tarsolylemezt. Múzeumtörténeti szenzáció a kamarakiállítás, még sosem láthatta egyben a közönség az összes ismert leletet.

Az utóbbi időben újra fellángolni látszik a vita a régészet társadalmi hasznosságáról, különösen arról, szabad-e, szükséges-e régészeti munkát végezni az úgynevezett nagyberuházásoknál. Kétségtelen, hogy ha nincs a nagyberuházást megelőző feltárás, ez a magyarság szempontjából kiemelkedő értéket képviselő, a világ bármely nagy múzeumában bemutatható lelet jó eséllyel megsemmisült volna a dübörgő dózerek munkálkodása közben. Esetleg illegálisan dolgozó fémkeresők lopják el.

Sokan azt vélelmezik, hogy túlárazzák a régészeti munkát, pedig a mai árak mellett a bevételek sok esetben már nem is fedezik a feltáró szervek kiadásait. A jogalkotó hatósági árat ír elő a négyzetméterenkénti feltárási díjra, ez ma 2520 forint, tíz éve pedig 3150 fo­rint volt – s közben az árak, valamint a javarészt alvállalkozók által piaci alapon végzett gépi és kézi földmunka díja nem csökkent. Szomorú, de sajnos nem egy régészeti tevékenységet végző múzeum régészeti bevételekből egészíti ki a működési forrásait, hiszen a fenntartó önkormányzat nem ad elégséges forrást a működésükhöz. Sőt, vannak olyan városok is, amelyek elvesznek a múzeumaik régészeti bevételeiből.