Egy teljesen új világ felé

A szomszédunkban dúló háború első és talán legfontosabb következménye a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok drasztikus átrendeződése lett. Az orosz agressziót követően a Nyugat, azaz a NATO és az Európai Unió országai ismét a gazdasági szankciókhoz nyúltak. Ugyan a Krím 2014-es elcsatolása óta fennálltak kisebb-nagyobb kereskedelmi korlátozások Oroszországgal szemben, a 2022-es támadás nyomán szemlátomást a kapcsolatok teljes elvágása a cél. A szankciók, különösen a diktatúrákkal szemben, korábban sem működtek – gondoljunk Kubára –, az Oroszország elleni újabb büntetőintézkedések már az őket bevezető államok lakosságának okoznak hátrányokat. Elég csak a Németországban terjesztett „harcolj Putyin ellen kevesebb fürdéssel” karikatúrákra vagy arra a javaslatra gondolni, hogy a fázós német nyugdíjasok költözzenek Spanyolországba a télre. Az ilyen lépések egyértelműen a globalizáció végét jelentik. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyben a nemzetközi kapcsolatok liberális iskolájának is, amely a katonai erő helyett a gazdasági együttműködést helyezte a középpontba.

Egyes nyugati elemzők már most hangosan ünneplik a Nyugat győzelmét, a minden eddiginél erősebb NATO-t és Európai Uniót. Bizonyos szempontból igazuk van, hiszen a két szervezet szinte sosem látott gyorsasággal, hatékonysággal és egységben reagált. Felmerül azonban a kérdés: vajon mikor kezdenek el repedezni azok a keretek, amelyeken belül – a hirtelen egymáshoz szorított tagokkal és egy más korszakra kitalált működési rendszerrel – eddig sem sikerült számos vitás kérdést rendezni? Több valós és fiktív történetet tudnék példaként felhozni, hogy egy család vagy baráti társaság tagjai kényszerből hosszabb ideig egymás szoros közelségében maradnak, és az addig a szőnyeg alá sepert problémák a feszültség hatására elemi erővel törnek felszínre, gyakran a legváratlanabb helyekről. Fentiekre kitűnő példa a Svéd- és Finnország NATO-­csatlako­zá­sával kapcsolatban belengetett török vétó.