„Kívánom, hogy bárcsak egy Marquesas szigetről néznők az európai színjátékot s ne huzatos helyünkről” – írta Cs. Szabó László esszéista 1938 táján, amikor a világ nagyhatalmai köröztek és alkudoztak Európa kis nemzetei fölött, erőt gyűjtve, sorakozva, fegyverkezve; s amikor a háború árnyéka ereszkedett néhány évnyi boldog, napsütéses, gyarapodó békeidő emlékei fölé.
Ismerősnek tűnik a helyzet? Ebben élünk mi is újra? Kockáztassuk meg az igent. Nem azért, hogy féljünk és reszkessünk. Épp ellenkezőleg: hogy annak örüljünk, ami van. Ami még megvan. Ami körbevesz minket, itt és most, 2022 nyarán a Kárpát-medence mélyén. Ami kicsit stresszes, kicsit huzatos – de a miénk.
Mert a Marquesas-szigetek ma sincsenek közelebb hozzánk, mint Cs. Szabó idejében. Persze, nagyon kellemes lehet sétálni a polinéz partok fehér homokjában, hogy aztán megmerüljünk a lehetetlenül kék óceánban, s nézzük, ahogy a szélben bólogatnak a pálmafák. De valódi közünk nincs hozzá. A globális világturistáknak sincs, akiknek a Radiohead már huszonöt éve üzente a The Tourist dalban, hogy „Hey man, slow down…”, hé, ember, lassulj le!
Ezt szolgálja e magazin is. Útravaló lassú külső – és belső – utazásokhoz. Inkább közeli, mintsem távoli, s inkább ismerős, mintsem idegen tájakhoz és történetekhez. Portrék és beszélgetések következnek nagy formátumú karakterekkel – mint Csernus Imre, Baán László és Kemény Dénes. Találkozhatunk törékeny közösségeinket, legelesettebb embertársainkat gyámolító őrzőkkel – mint a menekülteket és árvákat segítő Gui Angéla vagy a borsodi roma falvak lelkipásztorai. Vagy művészi igazságot kereső, ihletett költőkkel, festőkkel, zenészekkel, mint Szálinger Balázs, Nádas Alexandra, Roby Lakatos és a Platon Karataev zenekar. Jövőnk nagy kérdéseiről újra esszéket olvashatnak 2030 rovatunkban. Kalandozhatunk hét határt bejárt személyiségekkel – például Marco Rossival vagy Mányoki Attila extrémúszóval –, és belekóstolhatunk Balla Géza borász és Sütis Móni munkásságába. Elmerülhetünk a magyar félmúlt vagy épp régmúlt egy-egy korszakában, s végül kishaza-vallomásokat olvashatnak szerzőinktől, lapunkat Jásdi István soraival zárva.
Lezsák Sándor elmondta: több éve szerveznek tudományos konferenciákat, hogy a Kárpát-medence felsőoktatási intézményeiben tanuló hallgatók, doktoranduszok számára.
Egyetlen javítás is sokat elmond Potápi Árpád Jánosról, akit bonyhádi születésűként is elszakíthatatlan szálak fűztek ősei szülőföldjéhez. Veczán Zoltán nekrológja.
Szeptember közepén pár nap leforgása alatt volt, ahol hirtelen 20 Celsius-fokot esett vissza a hőmérséklet Magyarországon.
Nem, valószínűleg nem rólatok írt Anonymus, és nem ti voltatok előbb Erdélyben. De ha már ennyire szeretitek a magyar Gesta Hungarorumot, volna egy javaslatom a számotokra. Veczán Zoltán írása.
Mit ünnepeljünk augusztus huszadikán azokkal, akiknek hazájuk nincs, csak lakcímük?
A professzor szerint az újabb elméletek csak a régiek felfrissítései, sem a hun-török eredet, sem a „szökevény székelyek” teóriája nem tartható, az archeogenetika pedig komoly előrelépést hoz majd.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
Azzal érvelt, hogy a mostani helyzet „kényelmetlen” és „nagyon költséges” az amerikaiak számára.
