Erőddé változhat Nagy-Britannia a migrációval szemben

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Az Egyesült Királyság a brexitet követő átmeneti időszak lezárultával végleg elszakadt az Európai Uniótól, a blokk több sebből vérző közös európai menekültügyi rendszere pedig többé nem érvényes a szigetországra. Ezért, részben eleget téve a brexitpárti kampány egyik legjelentősebb ígéretének („Vegyük vissza az irányítást!”), most új bevándorlásügyi szabályozáson dolgozik a londoni parlament. A részben a Priti Patel belügyminiszter nevéhez fűződő, az állampolgárságról és az államhatárokról szóló törvénnyel a jogalkotó alapvető célja az, hogy bezárja az ország kapuit, és csak azokat engedje át, akik a migráció törvényes módjait igénybe véve keresik a boldogulást az Egyesült Királyságban.

Ez azért van, mert a jelenleg alkalmazott törvény még az uniós tagsággal többé-kevésbé harmonizáló szabad mozgás elvére épül. Ezt könnyű kijátszani: a 2019 szeptemberét megelőző tizenkét hónap leforgása alatt a menedékkérők 62 százaléka jogellenes módon jutott az ország területére. Szigetország lévén az Egyesült Királyságot pedig csak veszélyesebbnél veszélyesebb módon lehet megközelíteni – aki erre vállalkozik, rendszerint számolnia kell azzal, hogy útját a La Manche csatornán egy embercsempész által szerzett gumicsónakban fogja megtenni.

Ennek vethet véget az új koncepció, amelyet a belügyminiszter tavaly március végén prezentált, és a parlament jelenleg is vitat. Lapzártánkkor a javaslat a konzervatív többségű felsőház előtt hevert. A tét korántsem lebecsülendő: a jelenlegi bevándorlási rendszer nagyjából egymilliárd fontba, átszámítva több mint 427 milliárd forintba kerül évente. A kormány e tetemes összeg jelentős részét fordítja az ember­csempészet visszaszorítására, amely minden igyekezet ellenére továbbra is virágzik a térségben. Patelék javaslatának egyik újítása, hogy az elfogott embercsempészek életfogytig tartó szabadságvesztésre számíthatnak – szemben a mai szabályozással, amely szerint a maximum tizennégy év.

Az állampolgárságról és az államhatárokról szóló törvényt mégis heves tiltakozás övezi a brit liberális közvélemény részéről, s az ENSZ bizonyos szakosított szervezetei is bővítik a kritizálók táborát. Egyesek drákóinak nevezik a törvényjavaslatot. Egy, a Verfassungsblogon megjelent írás szerzője például nem kevesebb mint hatmillió potenciális áldozatról számol be, amikor a törvényjavaslat valóban szigorú és pragmatikus rendelkezéseit bírálja. A rendelkezések egyike eleve kizárja a menedékkérelemért folyamodás lehetőségét akkor, ha a kérelmező uniós tagállamból vagy egyéb biztonságos harmadik országból származik.

Egy brit dzsihádista ne legyen brit többé

A tiltakozók a törvényjavaslattól eredeti formájában is tartottak. Tűzre öntött olajként hatott azonban a múlt év végi fordulat, amelyet a kormány több mint száz módosító rendelkezése jelentett. Ezek egyike egy olyan törvényi rendelkezés is, amely lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy kivételes esetekben külön értesítés nélkül foszthassák meg brit állampolgárságuktól azokat, akik nemzetbiztonsági kockázatot, terrorveszélyt jelentenek az országra nézve. Megjegyzendő, hogy ezt a jelenlegi, 1981-es szabály is lehetővé teszi. Alkalmazásának korlátot szab viszont az az előírás, miszerint államtitkári szintű értesítést kell küldeni az érintettnek, mielőtt a megfosztás hatályba lépne. Amennyiben megszavazzák, az életbe lépő szabályok ez alól adnak felmentést, ha az illető értesítése „észszerű keretek között nem valósítható meg”. Ilyen akkor merül fel például, ha az érintett külföldön harcol – ebbe a csoportba tartoznak például a brit állampolgárságú dzsihádisták –, vagy ha az értesítés kulcsfontosságú hírszerzési akciót hiúsítana meg.