A múlt egészen sajátosan jelenik meg a Hungaricana Térképek adatbázisában. Budapest korábban falvakból, mezőkből állt, Pest és Buda pedig aprócska, messzi pont volt tőlük. A 18–19. századi, kézzel rajzolt térképeknek ezért különös a hangulatuk még digitalizálva is. A megsárgult papirost, a vízfoltokat és a kifakult tintavonalakat nézve könnyen magunk elé képzelhetjük a mezei utakat, a munkába ballagó legényeket és lányokat, a borocskát szállító szekeret és a legelésző nyájat.
De van még meseszerű. A vízmosások, ösvények és telekhatárok gyakran ott futnak, ahol a mai utcák. A vonalakat nézve hirtelen filmszerűen meglátni, ahogy a parcellákra itt-ott épületet húznak, majd kialakul az utcakép házak sorával, aztán kinőnek a földből a bérházak, és kígyóként mindenfelé köves utak siklanak, melyeken végül bubifrizurás dámák automobiloznak, nézve a kirakatokban gyönyörködő városiakat. Az első katonai felmérés (1763–1787) című térkép például átlátszó rétegként együtt nézhető a mai utcaképpel. Látható a régi városfal, valóban a Kiskörútnál futott. A mai Rákóczi út, József, Ferenc és Hungária körút, a Blaha Lujza tér és a Kerepesi út elődjei is megvoltak a mai nyomvonalnál, már a városon túl, név nélkül és porból. A Veres Pálné utca viszont olyannyira egyezik az akkorival, hogy az utcanév a régi térképen pont illeszkedik a házsorok közé.
Budapest korábban falvakból, mezőkből állt, Pest és Buda aprócska, messzi pont volt tőlük”