Hasonló problémakört boncolgat Az elrabolt királykisasszony című mű is, amelyben egy sárkány foglyaként sínylődő királylányért induló királyfi végül a királylánnyal és a sárkánnyal összebarátkozva rájön, hogy a lányos viselet számára a komfortos, a királyi udvarban „rá testált” nemi szerepet pedig idegennek érzi. Végül a királyfi haza kényszerül menni, ahonnan a sárkány és az a királylány „menti meg”, akinek megmentésére a történet elején még ő vállalkozott. Végül a sárkány, a királylány és a királyfi hármasára a szerző családként hivatkozik.
A mesekönyvben találkozhatunk a nemváltó őzsuta történetével is. Idézet az Őzike agancsa című meséből: „Koni elmondta neki a bánatát: hogy nincs agancsa, a többiek nem fogadják el fiúnak, és már nem tetszik neki a régi neve sem. Ronan azonnal tudta a választ. – Mit szólnál ahhoz, hogy Konor? – vetette fel. – Konor – mondta ki először magában mosolyogva az őzbak. – Tökéletes. Ezentúl Konor – most már büszkén viselve új nevét.”