A modernizmus rossz tervrajz az élethez

„Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét” – fogalmazott Karinthy Frigyes. Ezúttal olyan fogalomról írok, amelyet sok olvasó biztosan a modernitás öncélúságával azonosít, pedig a valóság közelebb áll ennek ellentétéhez. Dizájn. Ki gondolná, hogy a tervezőszakma 21. századi felfutását megalapozó írásmű éppen a modern építészet könyörtelen kritikáján alapul?

Christopher Alexander a harmincas években Bécsben, rosszkor és rossz helyen született. Angliába távozott, Cambridge-ben csodagyerekként diplomázott matematika és építészet szakon. A Harvard történetében elsőként doktorált építészetből, s dolgozatáért még huszon­évesen megkapta az Amerikai Építészek Intézetének aranyérmét, amelyet addig csak épületekért ítéltek oda. Házakat is tervezett, de fő műve az ezerszáz oldalas, The Pattern Language (mintázatok nyelve) című könyv, amelyet a kaliforniai Berkeley kampuszán, hallgatóival közösen alkotott meg. Olyan kiemelkedő szellemi teljesítményről beszélünk, amely ma az építészettől távol eső területeken, a számítástechnikában és a menedzsmenttudományokban is igazodási pont. Miért?