Ritkán kerül be a hírekbe Európa egyik legszegényebb állama, Moldova sorsának alakulása azonban nem érdektelen – már csak azért sem, mert ha megvalósulna a bukaresti politikai osztály egésze által dédelgetett román–moldáv egyesülés, a romániai magyarok érdekérvényesítési pozíciói drasztikusan gyengülnének.
Demkó Attila írása a Mandiner hetilapban.
Harminc évvel ezelőtt egy májusi vasárnapon egymillió ember gyülekezett a Prut két partján. A keleti folyópart a Szovjetunióhoz tartozott, a nyugati a diktatúra alól frissen felszabadult Romániához. Ezrek dobtak egy-egy csokor virágot a folyóba, így a virágokból szimbolikusan híd keletkezett. A határátkelők is megnyíltak, egymástól elszakított családtagok találkozhattak újra. De a virágok hídja nem szovjet–román, hanem román–román keretben értelmezhető. A gyengülő Szovjetunió csak elviselte a román nemzeti összetartozás vágyának ezt a kifejeződését, a térség ukrán és orosz népessége viszont hevesen ellenezte.
A birodalom végnapjaiban, mint a szovjet limesen megannyi helyen, Moldovában is újra fellobbant a nemzeti érzés, és 1990 nyarán egymásnak feszült a szláv és a román anyanyelvű népesség. Sőt a török nyelvű gagauzok is bizonyították, hogy ha kell, küzdenek Nagy-Románia ellen. A moldovai kisebbségek pontosan látták, hogy a magyaroknak tett ígéreteit könnyedén megszegő Romániában milyen sors várna rájuk. Marosvásárhely 1990-es fekete márciusának üzenete eljutott Tiraszpolba és Komratba is: a diktátor meghalt, de a szélsőségesen nacionalista román mély állam nem.
Élnek a nagyromán álmok
Moldova Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. Ez részben persze érthető: turizmus alig van, kevés drámai látnivalót rejt a jórészt dimbes-dombos táj. Nem annyira a természet vagy az építészet lehet itt érdekes számunkra, hanem a történelem, na meg az az érdeksérelem, amelyet a kis ország rendezetlen feszültségeinek kirobbanása okozhat.
A történet 1812-ben kezdődött, amikor Oroszország elfoglalta az Oszmán Birodalom vazallus állama, a Moldvai Fejedelemség keleti részét. A többségében román lakosságú vidéken a század második felében kemény oroszosítás kezdődött, de csak részleges sikerrel járt, a terület román többségű maradt. Az első világháború után Románia visszaszerezte Besszarábiát két rövid évtizedre. A Molotov–Ribbentrop-paktum után, 1940-ben jött a Szovjetunió, és hamarosan megindultak a vagonok Szibéria felé a román értelmiséggel. Az 1941-ben visszatérő románok legyilkoltak mindenkit, akiről azt gyanították, hogy kollaborált a szovjetekkel, vagy éppen csak zsidónak született. 1944-ben pedig a szovjetek álltak bosszút a bosszúért. A tragédiák sorát borzalmas éhínség zárta 1946–47-ben.
A mai Moldova nem a Romániától 1940-ben elvett Besszarábia: a történelmi tartomány szláv többségű déli és északi része Ukrajnához tartozik – román részről meg is kérdőjelezik a határt. A szovjet területi átszervezés során viszont megkapott Moldova a Dnyeszter bal partján egy szűk, de hosszú és szintén szláv többségű sávot. Ez a térség lázadt fel 1990 után a román–moldáv egyesülés lehetősége és a román nyelv erőltetése ellen, és kiáltotta ki Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság néven függetlenségét. A nagyjából ezer halottat követelő háborút megnyerték, a diplomáciai csatát nem: még Oroszország sem ismerte el államukat. A konfliktus másik eredménye a Gagauz Autonóm Terület volt.
A 2025/2026-os tanévvel egy új támogatási forma is elérhetővé válik a magyar iskolákban, mely a külföldről hazatérő családok gyermekeit igyekszik segíteni. Milyen támogatást kapnak pontosan ezek a diákok? A kortársak miképp tudják segíteni a beilleszkedésüket? Többek között ezekről kérdeztük Balatoni Katalin miniszterelnöki biztost.
Érdekes felfedezésre jutott Dan Dungaciu.
Az ukrán elnök hangsúlyozta, hogy Kijev és Varsó folyamatos koordinációja rendkívül fontos annak érdekében, hogy „az egységes európai álláspont világosan hallható legyen Moszkvában és Washingtonban is”.
Teljesen semmibe vennék Magyarország akaratát.
Határozott álláspontot képvisel az olasz miniszterelnök a migrációval kapcsolatban.
Olaszország és Csehország is hazánkhoz hasonló álláspontot képvisel.
A Stanford Egyetem kutatása szerint a generatív mesterséges intelligencia (MI) leginkább a 22–25 éves pályakezdők elhelyezkedését sújtja, akik a magas MI-kitettségű állásokban, mint szoftverfejlesztés vagy ügyfélszolgálat 13 százalékos foglalkoztatási csökkenést tapasztaltak.
Nagy Attila Tibor szerint a Tisza alelnöke „nem a legélesebb kés politikailag a fiókban”.
