Aki elvágja a gyökereit, az félember

Nagy Csomor András interjúja a Mandiner hetilapban.

Május 20-án nevezték ki a Komáromi Jókai Színház igazgatójává. Mi a stratégia újdonsága az előző vezetéshez képest?
Nem tartanám helyesnek, hogy a korábbi vezetéshez képest fogalmazzak meg célokat. A színháznak a korábbi vezetés alatt is voltak kitűnő előadásai. Nem szeretnék hasonlítgatni. Színházat úgy lehet jól csinálni, ha nincs „mihez képest”. Mindig is utáltam a szavalóversenyeket, ahol művészeti alkotásokat versenyeztettek egymással. Építünk a korábbi vezetés pozitívumaira, a negatívumokkal pedig nem foglalkozunk.

Milyen újításokra számíthatunk?
A fiatalokra nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani. Már készül is egy Hamlet-stúdióelőadásunk, amelyet a pozsonyi Színművészeti Egyetem magyar hallgatói fognak előadni. Ezenkívül kicsit nyitottabbá szeretném tenni az intézményt minden színházi alkotó felé.

Többször nyilatkozta, hogy több előadás kell, azonban színházi berkekből visszatérő szólam, hogy nincs rá kereslet. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást?
Meglátjuk, hogy a minőségi színházzal be tudunk-e vonni nagyobb közönséget, akár az anyaországból. Erre megvannak a terveink, meglátjuk, hogy egy év múlva hol tartunk. Reménykedünk abban, hogy a felvidéki magyarság kicsit jobban magáénak érzi majd a színházunkat.

Ugyanis mi megszakadhatunk, hívhatunk akármekkora művészeket, ha egy felvidéki magyar nem érzi „kötelességének”, hogy legalább évente egyszer látogassa az előadásainkat. Mert ha nem látogatjuk, akkor minek tartjuk fenn? A nemzetpolitika része, hogy látogassuk, támogassuk az iskoláinkat, a templomainkat vagy éppen a színházainkat.

Azt nyilatkozta, hogy a Jókait a Felvidék nemzeti színházává kell tenni. Ez alatt mit ért?
Ez egy szívbéli megfogalmazás. Hivatalosan nem tudjuk átkeresztelni, mert a jogi feltételeit nem tudjuk megteremteni.Ahhoz balett- és operatagozatot is működtetnünk kellene. Ám úgy kell az intézményre tekintenünk, hogy ez a felvidéki magyarság szívbéli nemzeti színháza.

Várható, hogy akár a felvidéki magyarság múltját feldolgozó darabokat is színpadra visznek?
Természetesen. Hunčík Péter Határeset című művét már elkezdtük feldolgozni. Grendel Lajos Nálunk, New Hontban című darabjából is szeretnénk adaptációt készíteni, amely szintén a felvidéki magyarság problémáival foglalkozik. Ezeknek a műveknek megvan a maguk sajátos humora. Nem akarunk össznemzeti bánatot, de a tényeket ki kell mondani. Nem feledkezhetünk meg a felvidéki magyar zsidóságról sem. A mi osztályunk című dráma például egy lengyel faluban játszódik, de akár itt is történhetett volna. Ilyen ez a közép-európai történelem, sok a közös vonás.

Milyen a felvidéki kulturális élet? 
Szerintem pezseg. Ha nem jön a koronavírus, úgy érzem, ez lett volna az egyik legsikeresebb éve a felvidéki magyar kultúréletnek. Persze van hová fejlődünk. A színházi élet tekintetében Erdély, Kárpátalja és a Vajdaság is előttünk van. A Felvidéken óriási egyéni teljesítmények születtek. Most nem sorolnám fel a sok-sok díjat, amelyet bármelyik színházunk elhozott. Vagy gondoljunk csak a filmszakmára: a legnagyobb nemzetközi fesztiválokon szerepelt Bandor Éva, Mokos Attila vagy éppen Bárdos Judit. Ezek nem kis eredmények. A csapatjáték viszont valahogy mind ez idáig hiányzott. Össze kell fognunk ezeket az erőket. Elérkezett az idő, hogy összefogjon a Komáromi Jókai Színház, a Kassai Thália Színház és a Csavar Színház. Londonból, a Royal Shakespeare Company soraiból is érkezik színész, Lucskay Róbert. Közülünk került ki, most pedig vendégként visszatér hozzánk. A cél az, hogy olyan előadásokat alkossunk, amelyekről évekig beszélni fognak.