Analóg bosszú

Egy torontói újságíró szerint az emberek jelentékeny részének mára elege lett a virtualitásból. A finom noteszek, a bakelitlemez vagy a klasszikus társasjátékok meredeken emelkedő népszerűsége arról árulkodik, hogy visszatérőben az analóg eszközök kora. Sax specialitása az elsőre nem szembetűnő, a közhiedelemmel akár ellentétes trendek felfedezése. Első könyve, a 2009-es Save the Deli (mentsük meg a kisboltot) a klasszikus élelmiszerüzletek mint nemzedékeken át népszerű, de manapság látszólag eltűnő kulturális terek sorsával foglalkozott. A szerző példák tucatjával illusztrálta, hogy a kiskereskedelemnek e közösségteremtő formája világszerte újjáéledőben van. 2016-os kötete, a The Revenge of Analog (az analóg bosszúja) ennek izgalmas folytatása.

A papírhasználat – érthetően s jórészt helyesen – a digitalizáció eredményeként csaknem mindenütt visszaszorul, ám ahol mégsem, ott funkcionális és gazdasági értéket teremt. A Moleskine jegyzetfüzetek világraszóló sikere ironikus módon egybeesik a digitalizáció felfutásával. A milánói céget ma már a tőzsdén jegyzik, éves értékesítése túllépte a 100 millió dollárt. „Az információs túltelítettség korában a kézírás segít megtartani a fókuszt, és hatékonyan rendszerezni fontos és lényegtelen között” – magyarázza a trendet Daniel Levitin agykutató. A bakelitlemezek eladásai csaknem harminc esztendeig csökkentek, azután történt valami: 2007-ben még csupán 990 ezer lemezt adtak el Amerikában, 2015-ben már 12 milliót. Az új bakelitvásárló ráadásul nem az ifjúságán merengő, öregecskedő hippi, hanem tizennyolc és huszonnégy év közötti fiatal. A Warner kiadóbirodalom szerint az egy termékre eső profit tekintetében ma a vinil a zeneipar legjövedelmezőbb üzlete.