számos hazai feldolgozóipari szereplőnek – jellemzően kis- és középvállalkozásnak – tavaly kiugróan magas gáz- és áramárra kellett szerződnie egy-két éves időtartamra. Ez most komoly versenyhátrányt okoz nekik,
hiszen még ha ki is tudják gazdálkodni a jócskán megemelkedett energiaköltségeket, a fogyasztóiár-versenybe biztosan nem tudnak beszállni, mert egész egyszerűen képtelenek egy bizonyos ár alá menni. „A boltok pedig csak azoknak a termékeknek az árát tudják csökkenteni, amelyeket ők is olcsóbban kapnak a beszállítóktól” – jelezte a magyar kiskereskedői oldal problémáját Neubauer Katalin.
Miért lettek akkor olcsóbbak a tejtermékek?
Mindeközben azt látni, hogy egyes tejtermékeknek, elsősorban vajaknak és sajtoknak csökkenni kezdett az ára. Miért? – kérdeztük a szakembert, aki elmondta: „annak a két ominózus – a diszkontláncokon keresztül hazánkba bekerült – vajnak azért lehetett hirtelen alacsonyabb az ára, mert egy Németországban kialakult túlkínálat miatt dobták ezeket a termékeket olcsón a magyar piacra is; gyorsan romlandó tulajdonságuk okán valahol ugyanis gyorsan, nagy volumenben el kell őket adni, még ha nyomott áron, akkor is”.
Ez ugyan elindított egy kedvező, árcsökkenéssel járó folyamatot – magyarázta –, ám a magyar tejipari vállalkozások és más itthoni feldolgozóipari szereplők közül csak azok a jellemzően nagyvállalatok tudják ezt valamelyest lekövetni, amelyek nem 2022 őszén, magas áron, hosszú távra kötötték energiaszerződéseiket, hanem a pillanatnyi – csökkenő – piaci tarifához vannak kötve. „A kisebb vállalkozások azonban most isszák meg igazán annak az energiacsapdának a levét, amelybe tavaly belecsöppentek, amikor a legmagasabb tőzsdei árak alapján energiát kellett vásárolniuk” – tette hozzá, rámutatva, hogy éppen a tejipar az egyik legnagyobb energiaigényű ágazat, hiszen ott a technológia a fűtést és a hűtést egyaránt megköveteli.