Ezt követően Mádl Ferenc öt év alatt tizenkilenc törvényt vétózott meg, hatot az Országgyűlésnek küldött vissza, tizenhármat pedig az Alkotmánybíróságnak. Sólyom László számít talán ’rekordernek’, hiszen öt éves ciklusa alatt negyvenhét törvényt kifogásolt – harmincegy esetben az Országgyűlésnek küldte vissza megfontolásra, tizenhat esetben pedig alkotmányjogi normakontrollt kért.
Schmitt Pál rövid elnöksége alatt tartotta ígéretét, miszerint a törvényhozásnak nem gátja, hanem motorja kíván lenni – másfél éves hivatali ideje alatt egyetlen törvényt sem vétózott meg.
Áder János két ciklusa alatt vétózott negyvenöt esetben, harminchétszer politikai vétót, illetve nyolc esetben alkotmányjogi vétót alkalmazott.
Jelenlegi köztársasági elnökünk, Novák Katalin, hivatali idejének első fél évében két törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek, alkotmányjogi vétóval még nem élt, azonban már hivatali idejének kezdetén kiemelte, hogy igyekszik alaposan megvizsgálni minden eléje kerülő törvényt, s alkalmazni fogja a vétó eszközét, amennyiben szükségesnek látja azt.
Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése értelmében a köztársasági elnök „(…) őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – az államfő vétójoga is részben e célt szolgálja, hiszen független minden más hatalmi ágtól, pártpolitikai tevékenységtől, így válhat a törvényhozás tényleges kontrolljává. Fontos megérteni, hogy a demokratikus államban, a törvényhozás tekintetében, az államfő kizárólag kontrollt gyakorolhat, hiszen