„A baloldal már belebukott a dollárbotrányba, csak még nem szóltak nekik” – Békés Márton a Mandinernek

2022. november 29. 15:43
Mindenekelőtt Karácsony Gergely felelősségét kell itt felvetnünk, az ő embere szervezte az egészet – állítja a történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója, a Kommentár főszerkesztője. Interjúnk az Action for Democracy nevű szervezet által Magyarországra küldött milliárdokról: az utóbbi évtizedek talán legbrutálisabb külföldi beavatkozási kísérletéről, amelynek célja – a baloldal választási győzelemre segítésén túl – egyenesen „a kultúra megváltoztatása” volt.

A nemzetbiztonsági bizottság kezdeményezése nyomán a titokgazda Nemzeti Információs Központ részben feloldotta a baloldalhoz a választások előtt külföldről érkező támogatások hátteréről készült titkosszolgálati jelentést. Ezekből a szövegekből világosan kiderült, hogy közel kétszer annyi pénz érkezett az Amerikai Egyesült Államokból a baloldali térfélre, mint amennyit a baloldal bevallott. Ráadásul félelmetesen szövevényes ezeknek a pénzeknek az útja. Mi történik itt – túltekintve a puszta pénzösszegek szintjén? Miféle tesztterületet akartak csinálni Magyarországból már megint? És kik?

A helyzet valójában nem olyan bonyolult, sőt, egészen egyszerű. Röviden: az Amerikai Egyesült Államokban alapított Action for Democracy nevű szervezet, amelyet Karácsony Gergely várospolitikai tanácsadója, egyben Bajnai Gordon korábbi tanácsadója, Korányi Dávid vezet, 1,8 milliárd forintot utalt át Márki-Zay Mindenki Magyarországa Mozgalmának, amely a pénz nagy részét, mintegy 1,4 milliárd forintot továbbadott a Bajnai-érdekeltségű DatAdatnak. Most pedig azt tudtuk meg, hogy ez a cégcsoport közvetlenül is kapott közel 148 milliót az amerikai székhelyű NGO-tól, ami szintén közvetlen finanszírozással támogatta az Oraculum 2020 nevű céget, amely az Ezalényeg.hu működtetőjeként ismert – őket egymilliárddal „segítették ki” –, és amely az összeg felét szintén a DatAdatnak adta tovább, illetve jutott 3 millió forint közvetlenül a Gemius Hungarynak is. Mindez azt jelenti, hogy az eddig bevallott 1,8 milliárdon felül még 1,2 milliárd jutott a magyarországi ellenzéknek, egészen pontosan annak DK- és Bajnai-közeli háttérszervezeteinek, technológusainak, kampányszerveinek.

De igazán érdekes a Nemzeti Információs Központ első időszakos beszámolójához csatolt kísérő összefoglaló is, amelyben az áll, hogy „egyértelmű kapcsolatok mutathatók ki az Action for Democracy, valamint az Amerikai Egyesült Államok kormányzata és nemzetbiztonsági közössége különböző szereplői között”.

Itt konkrétan arról van szó, hogy a fedett CIA-ügyleteket bonyolító National Endowment for Democracy nevű, az amerikai Kongresszus által közvetlenül finanszírozott szervezeten, illetve más frontorganizációkon keresztül, mint amilyen az Action for Democracy is,

a magyar választásokat akarták befolyásolni.

Erre vállalkozott küldetési nyilatkozata szerint maga a szervezet is, amelyik Magyarországot „csatatérállamnak” minősítette. Lényeg a lényeg: ezt a csatát elvesztették, de a háború folyik tovább.

Szinte hihetetlen, hogy ezek az erőfeszítések végül nem vezettek eredményre, sőt... Vajon mi lehetett a gond? 

Magyarországon az elmúlt 12 évben négyszer egymás után aratott kétharmados parlamenti felhatalmazással végződő győzelmet a jobboldal, ráadásul legutóbb minden korábbinál több szavazatot, hárommilliónál is többet szerezve. 3 milliárd forint versenyzett itt három millió szavazóval, s végül utóbbiak győztek. Amint Csengey Dénes fogalmazott a rendszerváltoztatás idején: „Egyetlen megkerülhetetlen erő van Magyarországon: a magyar nép.” A legutóbbi országgyűlési választások – amint utóbb a szakszolgálati vizsgálat is fényt derített rá – azért folyt, hogy ez így is maradjon.

Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely, jóllehet egyelőre csak óvatosan, de újabban már egymást hazugozzák. Márki-Zay szerint például – idézem – „tényleg hihetetlen”, hogy Budapest főpolgármestere nem tudott ezekről az összegekről. Nos, az mindenesetre elég nyilvánvalónak tűnik, hogy itt valaki hazudik, méghozzá sorozatosan és immár hónapok óta. Belebukhat ebbe a botrányba a baloldali vezetésnek legalább egy része? Kik és milyen erőfeszítéseket tehetnek azért, hogy ezeket az embereket „kimenekítsék” a bajból?

A magyarországi baloldal, amely valójában a globális progresszív hálózatok hazai telepítésű képviselője, már belebukott a botrányba, csak nekik eddig még nem szóltak. Egyébként is a kormányellenes – jórészt külföldről finanszírozott – média és a hivatásos „civilek”, profi tüntetésszervezők tartják életben a lángot odaát. De viccet félretéve: az, hogy az Országházban ülő hat baloldali ellenzéki pártot összesen kilenc elnök-társelnök vezeti, és őmelléjük még két pártkezdeményt oda kell számítanunk, Jakabnak és Márki-Zaynak köszönhetően, biztosíték rá, hogy a külföldi politikai nagyvállalkozók pénze lyukas zsákba ömlik. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne kellene a példátlan beavatkozási kísérlet erkölcsi, politikai, sőt büntetőjogi felelőseit megtalálni. Tegyük hozzá, nem szabad hagyni, hogy a baloldal csupán Márki-Zayval – egykori fő reménységükkel, a „civil” polgármesterrel, közös miniszterelnök-jelöltjükkel – vitesse el a balhét!

Mindenekelőtt Karácsony Gergely felelősségét kell itt felvetnünk, hiszen az ő embere szervezte az egészet, és gyanúm szerint a forgatókönyv őrá volt eredetileg kitalálva.

A magyar belpolitika nagy megúszója ezúttal is csendben van, miután előbb jelentéktelenségbe vezette pártját, aztán sírba lökte az MSZP-t, most is úgy csinál, mint aki ott sem volt.

A kampánytechnikák szintjén is megjelent hazánkban az amerikai/külföldi „importáru”?

Ez tisztán és világosan látszik: kontúrnélküli, a transzatlanti célokat visszhangzó „habarékpárti” összellenzék, Amerikát-járt neoliberális miniszterelnök-jelölt, élénk NGO-támogatás, „civilnek” mondott háttérhálózat – 99 Mozgalom, Mindenki Magyarországa Mozgalom –, amelyen keresztül átfolyatják az amerikai dotációt. Ha a választások befolyásolása nem sikerült, akkor utána érkezik az aktuális amerikai Gauleiter, ismét egy beszélő (fedő)név alatt, akit Goodfriend helyett éppen Pressmannek hívnak, valamint bevetik a Popović-féle felforgatókönyvet, csak most nem a 2014-es választási vereség utáni „netadó”, vagy a 2018-as katasztrófát követő „rabszolgatörvény”, hanem a „tanártüntetésnek” álcázott szervezett tüntetések címén. Globális sorminta érvényesül, nemzetközi recept alapján dolgoznak.

Mondhatjuk, hogy az USA-ból érkező óriási pénzek és a külföldről hozott forradalmi (kampány)technikák valamiféle egységbe rendeződtek – és rendeződnek ma is? Vagy itt inkább egy kettős mozgásról, egymástól elváló, önálló regiszterekről van szó?

Az efféle fedett operatív tevékenység a civil társadalom és a politikai társadalom területén egyaránt végbemegy, amelyet kiegészít a nagykövetség „baráti” nyomásgyakorlása, a nekünk szerződés szerint járó EU-s források visszatartása és az NGO-péperekből összeollózott országjelentések közzététele. Ez egy egységes nagystratégia része, amelyben számomra

a legnyugtalanítóbb mozzanat az volt, amikor Korányiék szervezete úgy határozta meg fő célját, hogy „a kultúra megváltoztatása”.

Nem lenne helyes szó nélkül elmenni emellett, hiszen itt Magyarország kulturális átformálásáról, áthangolásáról, a szellemi-mentális térkép átírásáról van szó. Ez a legsúlyosabb bűn, amit egy országgal szemben el lehet követni. Németországban például már sikerrel is jártak. A közép-európai országok ellenállóbbak, a mi immunrendszerünk kifejezetten edzettebb, a 3 milliárdot éppen ennek legyengítésére költötték el.

Vajon a baloldal ugyanezeket a recepteket követi majd a (közel)jövőben is? Kirajzolódik valami a jelenlegi és közelmúltbéli belpolitikai eseményekből ezt illetően?

Ha visszatekintünk az elmúlt bő évtizedre, azt látjuk, hogy a belpolitikai frontvonalak az 1994 és 2010 közötti baloldal–jobboldal felosztást részben felülírva fokozatosan átalakultak egy nemzeti–nemzetközi konfliktusmezővé, melynek része a lokális–globális és a szuverenista–föderalista megosztottság. A magyar jobboldal sikeresen integrálta magába a még korábbi, 1989 és 1994 közötti antikommunista pólust, a rákövetkező, hosszan érvényesülő törésvonal jobboldali térfelének teljes egészét, és az elmúlt években a „szélesen megyünk” jegyében elkezdte azoknak az értékeknek és érdekeknek az integrálását is, amelyek még szélesebb társadalmi talapzatot tudnak számára biztosítani.

A közeljövőben a parlamenten kívüli progresszív csoportok radikalizálódására számítok.

és újabb beavatkozási kísérletekre. Magyarország csatatérállam, megmondták, nekünk is ennek megfelelően kell védekeznünk, úgy a kulturális szuverenitás területén, mint az állam stabilitásának megőrzése érdekében.

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

Összesen 166 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Engem a magyar tavasz kifejezés is nagyon aggaszt.
Választást nem tudtak nyerni, de nem adták fel, a támadások fokozódtak és többrétegűek.
Remélem, itthon nem lesz Majdan!

Remélem, együtt maradunk évtizedekig.
Engem aggaszt ez a nagyon erős, elvtelen, hazug mindennapos támadás.

Az ellenzék szavazók is megfizetnének minden árat, hogy kedvenceik hatalomra jussanak. Szó nélkül tűrnék az ország kiárusítását, idegen érdekek szerinti működtetését, torz, természetellenes ideológiák politikai korrektség által diktált eltűrését, a migránsok simogatását - de gondolom, magadtól is tudod.

Hol van itt a probléma?

Értem. Szóval, szerinted történt semmi. De ez most nem olyan egyszerű, hogy simán hazugságnak lehessen minősíteni. A helyzet megértéséhez javaslom azt a módszert, ahol elképzeled, milyen reakciókat váltana ki, ha a Fideszt pénzelték volna hasonló módon külföldről.

Valószínűleg sok munkába és nyilván pénzbe is került, hogy ezt az akciót felderítsék. Talán most nyer értelmet a Pegazus körüli habverés is, ahol az EP-ben már odáig jutottak, hogy elrugaszkodva a való élettől, nevetséges módon már a magyar titkosszolgálatot számoltatták volna el. Nagyon érdekelte volna őket, milyen információkat sikerült ily módon beszerezni.

Lehet, hogy ez az ügy is a Pegazus terméke, azért volt a nagy hisztéria?

A fideszes politikai közhelyeket pedig hagyjuk, mert ha ezzel jössz akkor a másik serpenyőben ott vannak a ti politikai közhelyeitek.

Vitatkozz a bemutatott honlappal, ahol a számláló 11 adományozót mutatott, majd ez a számláló egy próba képen adott 5 dolláros adomány után váltott 12-re.

Ami a protestszavazatokat illeti, a Fideszre adott szavazatok egy része is protestszavazat volt azoktól, akik nem kértek az ellenzékből. Akik a néhai Heller Ágnes által kitalált módon, befogott orral szavaztak, csak most nem a Jobbikra, hanem a Fideszre.

De valójában mindegy, kiktől jött a 3 millió szavazat. Ami érdekes volt az az, hogy a gyermekvédelmi törvényre még az ellenzéki szavazók is szavaztak. Ez a törvény számszerűen több szavazatot kapott, mint ahányan megszavazták az EU-hoz, vagy a NATO-hoz való csatlakozást. És az ilyen mértékben elfogadott törvény miatt lett durcás Ursula von den Leyen, amikor nem jött el Budapestre, és nem adták oda a nekünk járó pénzt. De nem, ők nem minket büntetnek, nem minket, akiknek a többsége megválasztotta Orbánt és megszavazta ezt a törvényt. Á, dehogy, ki mer ilyent állítani?

Álszentség, liberális módon kiforgatott demokrácia felfogás - ez lett mára az EU-ból.

De nézzük a hatalomkoncentrációt. Ha a máshol látott ingatag, sok tényezős, nehezen, nyögvenyelősen felálló kormányokat nézem, ahol aztán elég az egyik résztvevő pártnak megsértődni, vagy elég az egyik résztvevő pártot kivásárolni, akkor inkább a stabil, saját útját követni tudó kormányt választom. Gyanítom, hogy látva az ellenzéket, ez nyilvánult meg a minden eddiginél több Fidesz szavazó esetében is.

Láthattuk, ahogyan energia ügyben a különféle koalíciós kormányok képviselői nem mertek országuk érdekében kiállni, talán mert nem volt köztük egyetértés, de amikor Orbán kötöttségektől mentesen színt vallott, elősomfordáltak, és már ők is kértek abból, amit Orbán el tudott érni. Hol van a despotizmus: ott ahol egy kormányfő a szövetségben képes saját érdeket képviselni, vagy ott ahol a szövetség gazdasági háborúval akarja tönkretenni azt a tagot, ahol választások igazolják vissza a kormány politikáját?

Egy szövetségben helye van az eltérő érdekeknek, ezt ismerték el az EU elődjének alapítói a vétó intézményével. Pedig ott csak 6 országról volt szó, nem 27-ről, ahol sokkal több lehet a különböző érdek. Ahol nincs helye az eltérő érdeknek, az a birodalmi diktatúra. Erről nekünk van 40 éves tapasztalatunk.

Végül pedig a migránssimogatók, polkorrektek, országkiárusítók témája: nem mondom, hogy egy ellenzéki mind a három felfogást magának vallja. De aki az ellenzékre szavazott, az ezekre az irányzatokra szavazott.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés