Levelem Kövér Lászlóhoz

2022. május 3. 8:49

Bauer Tamás
Facebook
Remélem, hogy megérem az Önök pártállamának csúfos bukását, mely esetben levelem tárgytalanná válik.

„Kövér Úr!

Ön ma az április 3-i választás nyomán alakult Országgyűlés elnöke lett. Ezért fordulok most Önhöz.

A magyar Országgyűlés szép hagyománya, hogy a plenáris ülések elején az elnök megemlékezik az előző ülés óta elhunyt korábbi országgyűlési képviselőkről. Mármint az 1990 óta mandátumot szerzett képviselőkről, megkülönböztetve az 1990 óta működő demokratikus parlamentek tagjait a pártállami időszak képviselőitől. Ez jogos, érthető megkülönböztetés.

Ezt a megkülönböztetést az ellenkező irányban is indokolt érvényesíteni. Míg 1990-től 2010-ig Magyarországon a politikai erők egyetértésével alkotott köztársasági alkotmány és választási törvények alapján szabad és tisztességes választásokat tartottak, 2010-et követően a helyzet megváltozott, a Fidesz kétharmados parlamenti többségével visszaélve hatályon kívül helyezte a Köztársaság Alkotmányát, egyoldalúan módosította a választási törvényeket, megváltoztatta a választások médiakörnyezetét. A 2014-ben és azóta tartott választások immár nem tekinthetők szabadnak és tisztességesnek, az azok nyomán alakult országgyűlések nem tekinthetők olyan demokratikus intézményeknek, mint az 1990 és 2010 között működők, hanem egy új pártállam parlamentjei.

Hetvenhat éves vagyok, életem immár bármikor véget érhet. Életem fontos fejezete volt, hogy nyolc éven át, 1994 és 2002 között a demokratikus magyar Országgyűlés tagja lehettem, abban képviselői munkát végezhettem. A közvélemény félrevezetését jelentené, ha a Fidesz dominálta pártállami Országgyűlés Orbán Viktor által kijelölt elnöke esetleges halálomat követően a plenáris ülésen megemlékezne rólam mint a demokratikus magyar Országgyűlés egykori tagjáról. Felhívom ezért, hogy az effajta megemlékezéstől esetemben tekintsen el.

Budapest, 2022. május 2.

Bauer Tamás

Utóirat. Remélem persze, hogy megérem az Önök pártállamának csúfos bukását, mely esetben jelen levelem tárgytalanná válik.”

Nyitókép: MTI Fotó, Soós Lajos

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 102 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Újra olvasó:
"Tisztelt Bauer úr!
Mandíner, 2021. január 28. TIBI ATYA

Ön hazudik magának és hazudik a nyilvánosságnak.
"Bauer Tamás az oldalán hosszasan kifejti, hogy az ÁVH kötelékében alezredesként szolgáló, dokumentáltan embereket kínzó apja, Bauer Miklós tulajdonképpen miért is nem tehet semmiről. A képviselő azt hozza fel apja mentségére, hogy a huszadik században ilyen volt a zsidó sors, az apja pedig csak a túlélni szeretett volna.
Tisztelt Bauer úr!
Ön hazudik magának és hazudik a nyilvánosságnak. Nem volt minden zsidó sorsa ilyen. Hogy mennyire nem, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ön apjának a nagybátyja, bizonyos krupieci Bauer Gyula ezredes, aki a 44-es Gyalogezred - a harctéri káromkodásairól elhíresül 'Rosseb' ezred - parancsnoka volt. A 'krupieci' nevet nem születésétől fogva viselte, hanem 1917-től, miután eredményesen vezette a gyalogezred történetének legkeményebb csatáját, és a nemesekhez hasonlóan ő is felvehette születési neve elé. Frontkatonaként szolgálta végig a világháborút, számos kitüntetést és elismerést vívott ki hősiességével és hazafiasságával. Ellentétben az ön apja későbbi, ÁVH-s karrierjével, ő a Tanácsköztársaság alatt sem embereket kínzott addig, amíg összevizelték magukat, hanem házi őrizetben volt. A Horthy-rendszerben tábornoki rangot kapott, ezzel ő lett a második izraelita származású tábornoka a fegyveres erőknek. Nemes krupieci Bauer Gyula tábornok sírja a budapesti Farkasréti izraelita temetőben található, sírjára azt a mondatot vésték, amit életében a legtöbbet hallottak tőle a bakái: 'Csak előre, rosseb!'. Hát, így is lehetett."

Szegény Bauer, mióta még az SZDSZ-ben is elvesztette a pozícióját, azóta a Sértődött és Keserű Partvonalról Bekiabáló szerepében kínlódik. Jobbulást az hozhatna neki, ha ő maga belátná, hogy az önképe és a realitás fényévnyi távolságban van egymástól. Akkor, a valóság talajára visszahuppanva, talán jobbann elviselné magát, a helyzetét, s így másoknak is kevésbé keserítené meg az életét.

Nem tehet róla, de akarva-akaratlan viseli annak terhét.

Adja az Isten, hogy Bauer Tamás sokáig éljen, és élete végéig bizonytalan legyen abban, hogy túléli-e a Fidesz által épített rendszert!

Akkor ilyesmi játszódhatott le?
Krím hadszintér: Március 2-án Lev Zaharovics Meklisz, (a legmagasabb rangú zsidó tiszt a Vörös Hadseregben) egy amatőr politikai komisszár elindította hadműveletét 250,000 katonával,”ami a hadtudományok fölött alkalmazott terror őrületes csúcsának bizonyult”. Megtiltotta azt, hogy a csapatok beássák magukat, azzal az indokkal, hogy ’a katonák támadó szelleme ne legyen aláásva ezáltal’ és kijelentette, hogy akárki, ’aki elemi önvédelmi viselkedést mutatott, pánikkeltőnek nyilváníttassék’. Ennek eredményeként az egész frontszakasza véres péppé változott.
(Simon Sebag Montefiore: Stalin, the Court of the Red Tsar (Sztálin, a vörös cár udvartartása), Phoenix, 2003, 421.old.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés