„Holnap egy másik Magyarországra ébredünk! Kimondani is sok, de tény, hogy immár nyolc éve írom minden vasárnap azokat a nyílt leveleket, amelyekben az Orbán-rezsim bűneire hívom fel a figyelmet és amelyekben jelzem: addig kongatom a harangokat, ameddig szükség van rá. Az elmúlt években volt mire felhívni a figyelmet, a fideszes dúlás minden héten kijelölte a témát. Ma véget vethetünk ennek a tizenkét éves rémálomnak, véget vethetünk az orbáni bűnöknek. Lehet, hogy holnaptól már nem lesz okom tovább kongatni a harangokat; lehet, hogy ez az utolsó levél a sorban.
Nyolc évvel ezelőtt azért ragadtam klaviatúrát, mert Orbán Viktor a tusnádfürdői beszédében – megrészegülve a frissen megszerzett újabb kétharmados győzelemtől – meghirdette az azóta rabló testet öltött »illiberális államot«. A Fidesz miniszterelnöke ekkor üzent hadat a számukra kellemetlen civilszervezeteknek (egyébként orosz mintát követve „külföldi ügynöknek” bélyegezve őket), ekkor érvelt a bankszektor többségének „magyar kézbe” kerülése mellett (azt felejtette el csak hozzátenni, hogy magyar kéz alatt Mészáros Lőrincet, vagyis saját magukat értik), de ebben a beszédben köszönte meg először a határon túli magyaroknak azt is, hogy a szavazataikkal lett kétharmados többsége a Fidesznek. Azóta már azt is látjuk, hogy ezeket a határon túli levélvoksokat hogyan gyűjtik be és hogyan manipulálnak velük.
A legfontosabb mérföldkő azonban mégis csak az volt, hogy Orbán ekkor hirdette meg a teljes elfordulást az európai közösségtől és olyan „sztárok” követésére szólított fel, mint például Oroszország. Meghirdette az »illiberális demokrácia« kiépítését Magyarországon, amely orosz mintát követve fojtotta el később a civil társadalmat, szorította sarokba a másként gondolkodókat, hajtotta teljesen saját kontrollja alá a nyilvánosságot és rabolta szét a közvagyont, a hazánknak járó uniós forrásokat. Az azóta eltelt időben a mű elkészült, a maffiaállam kiépült, a saját maguk által kreált ellenségképekkel szembeni kamuharcok pedig kellő cirkuszt adtak a népnek. Amivel Orbánék nem számoltak: az az ellenzék – lassan, de biztosan kialakult – szövetségkötése és egyesülése, valamint azok a globális kihívások, amelyeket nem lehetett propaganda látvány-kormányzással kezelni. A covid-járványban rekordszám elvesztett magyar élet (és ne feledjük, hogy még a halálos járvány közepén is csak az undorító nyerészkedésen járt az eszük), majd most a véres agressziót kezdeményező Putyin fojtogató ölelésében való pánikszerű vergődés mind bizonyította: ennyi, elég volt az illiberális tébolyból, ideje visszafordulni a békét, biztonságot és fejlődést jelentő európai közösség felé!
A mai szavazás után, holnap reggel egészen biztosan egy új Magyarországra ébredünk. Az illiberális Fidesz ezt a választást ugyanis már elvesztette. Az elmúlt tizenkét év pökhendi arroganciája, nemzetmegosztása, gyűlöletkeltése és aljas rablása megváltoztatta ezt az országot, a magyarok többsége pedig nem kér ebből. Ezt ők is tudják, ők is érzik; ezért idegesek. (...)”
Nyitókép: Földházi Árpád