Fehér karácsony

2021. december 8. 19:21

Hegyi Zoltán

Alant nem arról lészen szó, hogy bezzeg gyerekkoromban nem ment ritkaságszámba a fehér karácsony, sőt, bár annak is lenne igazságtartalma bőven. Ezeket a sorokat András napján írom, tehát legfeljebb jóslásokba bocsátkozhatnánk a karácsonyi csapadék milyenségét illetően, annak viszont nagy hagyományai vannak, tehát miért ne. De nézzük, mi mindent vonzott be az, hogy elkezdett foglalkoztatni ennek a zűrös hónapnak eme utolsó, jeles napja. Jung fel s alá ugrálna örömében. Holott a gondolataim még csak nem is cikáztak, a cikázás gyermeki örömét ezúttal elvitte a cica, konkrétabban a harmadik oltás mellékzöngéje, mely kapcsán előbb jelentős tompultság vett erőt rajtam, kissé később pedig biztosra vettem, hogy kész, vége, ende, kilőttem a tárat, eljött a végítélet napja, már ami a személyes pályafutásomat illeti ezen a bolygón.

De vissza Andráshoz. Szent András apostol és vértanú volt Jézus első tanítványa, egyébiránt Szent Péter testvére. Édesanyám Békésszentandráson született. Akkoriban ott még kevés szó esett szőnyegekről és még kevesebb kézműves sörökről. Ezzel ezt a kanyart (na jó, a Körösét) letudtuk. András napja adja meg az adventi időszak kezdetét, ezért esett idén az első vasárnap november végére, gyertyák az asztalon, és némiképp váratlanul befigyelt a szezon első kóstolója is egy disznótorosból, ami szintén tökéletesen meg­felel a hagyományoknak. Delfint errefelé nem eszünk. Viszont a disznótoros vonalon is leragadhatunk egy röpke pillanatra, amennyiben megállapítjuk, hogy megdőlni látszik az a tézis, mely szerint hurkához, kolbászhoz kizárólag az Alföldön értenek, a többi mehet az abalébe, más tájainkon sem rettegnek már annyira a fokhagyma, a pirospaprika és a majoranna intenzív használatától, mint régebben.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés