Talán már el is felejtették: Magyarországon járt a pápa. Az azóta eltelt néhány hét elegendő távlatot kínál arra, hogy mélyebben elgondolkodjunk arról, mi is történt. Az egyházfői vizitet belpolitikai szempontok mentén kritizálók leginkább a látogatással kapcsolatos kormányzati részvétel és kommunikáció mikéntjét bírálták. Ez a támadási felület nem új keletű. Valójában az egész modernitást, és tegyük hozzá, a modernitás félresiklását meghatározó nagy hasításból ered: az állam és az egyház szétválasztásának dogmájából.
Ez az alapelv persze olyannyira magától értetődik még a hívő embernek is, hogy úgy tűnhet, szót sem érdemes vesztegetni rá. Pont ez a reflektálatlan hozzáállás okozza azt a mérgező csapdahelyzetet, amelyben az értékőrző gondolkodás hánykolódik, a neoliberálisok nagy (kár)örömére. Az állam és a vallásosság (illetve az egyház) viszonyában ugyanis nem a kettő elválasztásának a problémája a lényeges kérdés. Az ezzel való foglalkozás csak eltereli a figyelmet a valódi problémáról, és a neoliberálisok malmára hajtja vizet.
Paradox módon számos gondolkodó a nagy egyházatyára, Szent Ágostonra vezeti vissza az állam és az egyház szétválasztásának gondolatát. A hippói püspök az Isten városáról szóló nagyszabású művét úgy olvassák, mintha a benne megjelenített két város, az égi és a földi az egyházra, illetve az államra vonatkozna. A kettő szembeállításával az egyháztanító volna a szellemi előfutára a vallási és a szekuláris „köztér” merev szétválasztásának. A fő gond ezzel az, hogy ez a gondolat ilyenformán nem szerepel a huszonkét könyvből álló műben. Ezt beleolvasni Szent Ágoston tanaiba nem más, mint koncepciózus olvasói félreértelmezés, wishful thinking. A helyzet ezzel szemben az, hogy a két civitas inkább metafora, nem politikai formációkra, hanem emberi csoportokra vonatkozik. Az égi város lakóit Isten keresése és az igazság fűzi egy közösségbe, a földi városba tartozókat pedig a talmi értékek hajszolása és a meddő hiúság. Ez a választóvonal nem esik egybe a laikusokat és hívőket, avagy az államot és az egyházat elkülönítő határral.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Daniel Craig visszatért a lassan már ikonikusnak nevezhető nyomozó karakteréhez, és ha a világot nem is váltja meg, hellyel-közzel betartja, amit ígér. A Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember korrekt krimi lett, de bosszantó, hogy nem játssza ki ügyesebben a lapjait.
Lehet-e szebb és tisztább válasz Isten adventi hívására a tökéletes szeretetnél, amelyben Őt, akit szeretünk, teljességgel azért szeretjük, aki Ő Maga. Nem magunkért, hanem Istenért. Kocsi Lajos írása.
Persze szó nincs arról, hogy a bedugott fülű, képernyőre tapadt szemű ember ne venne észre semmiféle alkalmas pillanatot. A Black Friday-t például nem véti el. Francesca Rivafinoli írása.
A keresztény kultúra helyes értelmezésével szemben két irányból érkezik kritika.
Tusk új liberális ügyészsége sorra emel vádat a jobboldali vezetők ellen, a PiS pedig politikai leszámolást emleget.
JD Vance egy több ezer fős stadionban mondta ezt.
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarának tájékoztatása szerint az orosz erők jelentős fölényben vannak élőerőben és haditechnikában is.
A korábbi védő kihagyta számításából a magyar középpályást.
