Egyetértek, ne hagyjuk magunkat megnyomorítani, kizsákmányolni, emberi méltóságunkban megsérteni. Ám fentebb idézett gondolatát kiegészíteném: a méltányosság valóban ragyogó éke a győztesnek, de azért a vesztesnek, sőt a nem harcoló átlagembernek, az elgyötört családanyának, a tétova családapának, a túlterhelt tanárnak is díszére válik. A méltányosság – és rokonai, mint mondjuk az együttérzés, türelem, kölcsönös tisztelet, nagylelkűség – nem a győztes vagy a vesztes erénye, hanem az emberé, aki ha meg van áldva (vagy verve) vele, mindenféle állapotában él vele.
Tudom, hogy a politikus másként működik, mint az ember. Tudom, hogy emberi érzelemre képtelen politikusok is osztogatnak kegyelmet, ha arra számítanak, hogy az többet hozhat a konyhára, mint a kegyelem megtagadása. Tudom.
Gulyás Márton azt is állítja, hogy hiába a tizenkét év, hiába a százmilliárdok, a kultúra területén a kormányzó erő nem tud sikert felmutatni, nincsenek művek, műhelyek, intellektuális pezsgés.