Így államosítana lakásokat a berlini újbaloldal

2021. szeptember 28. 15:16
Köztulajdonba venné a nagy ingatlanos cégek által tulajdonolt lakásokat a berliniek többsége által is megszavazott újbaloldali kezdeményezés – de a megvalósulás előtt több politikai és jogi akadály is tornyosul azért.

Az elmúlt napokban a Mandineren is kiemelten foglalkoztunk a németországi szövetségi választással és annak eredményeivel. Pedig nem csak kancelláscasting zajlott Németországban, hanem tartományi szinten is zajlik az élet – Berlinben például a Bundestag- és képviselőházi választás mellett egy népszavazás is volt vasárnap.

A népi kezdeményezésre kiírt népszavazáson arról nyilváníthattak véleményt a berliniek, hogy

jó ötletnek tartják-e a nagy ingatlankonszernek tulajdonában álló lakások államosítását.

És mivel Berlin az Berlin, a választópolgárok többsége természetesen jó ötletnek tartja a Deutsche Wohnen, a Vonovia és társai tulajdonképpeni kicsinálását.

Az viszont kérdéses, hogy lesz-e is valami ebből az ötletből.

Aki keresett mostanában albérletet Budapesten, az minden bizonnyal tapasztalta, hogy a lakhatás bizony a magyar fővárosban is jól megdrágult. Nincs ez másképp Berlinben sem, sőt. A szövetségi fővárosban hosszú évek óta megoldatlan problémát jelent a lakhatás kérdése: lakáshiány van, miközben egyre többen költöznének Berlinbe.

Meg lehet oldani ezt a problémát úgy, mint például Annalena Baerbock, aki a közeli Potsdamban minden reggel felül a zónázóra és bevonatozik Berlinbe, vagy meg lehet próbálni bírni anyagilag az albérletárak folyamatos emelkedését a fővárosban. Csakhogy Berlinben elég gyorsan drágul a lakhatás, ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy

új lakásból csak kevés épül, a nagy ingatlankonszernek pedig sok lakásukat egyszerűen nem adják ki,

hiszen így a meglévő ingatlanok folyamatosan növekvő kereslet mellett úgy is növelik értéküket, hogy közben nem kell rájuk költeni egy eurót sem. Elég ördögi helyzet.

A berlini ingatlanrémálom

Az eleddig vörös-vörös-zöld (SPD–Linke–Zöldek) berlini városvezetés, érzékelve az egyre növekvő társadalmi feszültséget, eddig is próbált tenni az albérletárak növekedése ellen, de ebben több akadályba is ütközött.

Az első akadály saját maga volt: miközben a szélsőbaloldali Linke képletesen szólva minden nyerészkedő főbérlőt Hohenschönhausenbe taxizott volna, addig a szocdemek Michael Müller vezetésével azért óvatosabban nyúltak a lakhatás és az albérletárak kérdéséhez, hiszen attól tartottak, hogy a túlságosan nagy aktivizmus elijeszti az ingatlanbefektetőket.

A második akadály pedig a német jog: a berlini városháza hosszú évek küzdelme után jogszabályban határozta meg, hogy az albérletek nem lehetnek drágábbak, mint amilyenek 2019 nyarán voltak. Aztán

jött a karlsruhei alkotmánybíróság idén áprilisban, és az egész Mietendeckelt úgy elkaszálta, ahogy volt

– azzal, hogy a berlini városháza szövetségi hatáskörben járt el a jogszabály megalkotásakor, ami alkotmányellenes. Óriási pofon a vörös-vörös-zöld városvezetésnek, nagy győzelem a CDU–FDP-duónak, és persze a főbérlőknek is.

Erre jött egy újabb, ezúttal polgári kezdeményezés, ami már nem elégedett volna meg csupán az albérletárak jogszabályi szintű maximalizálásával, hanem szó nélkül államosította volna azokat a lakásokat, amik háromezernél több ingatlant fenntartó privát ingatlanpiaci vállalkozások tulajdonában vannak.

Ez a kezdeményezés a fentebb már említett Vonoviát és társait érintené leginkább hátrányosan – úgy is hívják, hogy „Deutsche Wohnen & Co. enteignen”, vagyis nagyon szabad fordításban kb. „Birtokoljuk el a Deutsche Wohnentől és társaitól a lakásokat”. A szóhasználatból sejthető, hogy nem jobboldali mozgalomról van szó.

Az ötletgazdák arra hivatkoznak, hogy a német alaptörvény 15. cikke lehetővé teszi a magántulajdonban lévő földterület vagy termelőeszköz közösségi tulajdonba vételét, ha erre vonatkozóan jogszabályt alkotnak. Az üggyel foglalkozó jogászok hozzáteszik, hogy a „közösségi tulajdonba vétel” és a kezdeményezés nevében szereplő „elbirtoklás” nem ugyanaz – az alaptörvény utóbbival kapcsolatban azt mondja ki, hogy az csak a közjó érdekében, megfelelő kártalanítás esetén tehető meg.

Az ötlet természetesen sok berlininek megtetszett, össze is gyűltek a szükséges támogató aláírások,

a vasárnapi népszavazáson pedig a választók 56 százaléka támogatta is a mozgalom által benyújtott jogszabály-tervezetet,

ami tehát köztulajdonba venné a nagy konszernek tulajdonában álló lakásokat. Az ingatlanok új tulajdonosa egy közhasznú szervezet lenne, az albérletárak pedig olyan alacsonyak lennének, hogy a legkevésbé tehetősek is megengedhessék maguknak a lakásbérlést.

A kártalanítással kapcsolatban is forradalmi elképzeléseik vannak a kezdeményezőknek. A kártalanítás költségeiről megoszlanak a vélemények – a „Deutsche Wohnen & Co. enteignen” szerint tízmilliárd euró elég lenne, a szenátus szerint ennek legalább a két és félszeresére volna szükség. A kezdeményezők ezért

elsőre nem is fizetnék ki a konszerneket,

hanem értékpapírokat bocsátanának ki a részükre, amiknek negyven év alatt fizetnék ki a névértékét.

Akkor most tényleg államosítják a lakásokat Berlinben?

Habár a honi sajtóban többek között a Mérce is lelkendezett egy sort, mondván, hogy „243 ezer magántulajdonú lakást vesznek közösségi kézbe Berlinben”, azért az nem nagyon valószínű, hogy az újbaloldalon ünnepelt kezdeményezésből bármi is lesz. A népszavazás értelmében a szenátusnak most foglalkoznia kell a kérdéssel, de azért van néhány mérlegelendő szempont a jogszabályalkotás során.

A legkézenfekvőbb szempont az, hogy a vasárnapi választást megnyerő szociáldemokraták egyáltalán nem lelkesednek annyira az ötletért. Egyedül a berlini ifiszervezetük támogatta a kezdeményezést, amit egyébként a CDU és az FDP mellett részben a Zöldek is elleneznek. Vagyis hiába forradalmi az ötlet, ha a szélsőbaloldalon kívül senki nem akarja felvállalni.

Fontos az is, hogy egy ennyire megosztó jogszabállyal szemben biztos, hogy azonnal alkotmányos normakontrollt fog kérni valaki. Ez önmagában nem gond – így működnek a jogállamok –, viszont a jogszabályt akkor úgy kell megalkotni, hogy abban Karlsruhe se találhasson kivetnivalót. A haufe.de által idézett ingatlanjogászok szerint

a benyújtott jogszabálytervezet elég gyenge alkotmányos lábakon áll,

tehát jelenlegi formájában vélhetően elkaszálnák. Intő jel a szintén forradalminak kikiáltott Mietendeckel alkotmánybírósági bukása is.

A szenátusnak azt is figyelembe kell vennie, hogy ha elfogad egy ilyen jogszabályt, azzal lényegében stoptáblát mutat azoknak az ingatlanos cégeknek, amik a változatosság kedvéért építkezni szeretnének a szövetségi fővárosban. Nagyberuházásokat bizony nagyon nehéz lenne Berlinbe vonzani, ha a befektetőknek az államosítás damoklészi kardja lebeg a feje felett. Márpedig nagy lakásépítési projektekre szüksége van Berlinnek, és az is egyértelmű, hogy a súlyosan eladósodott szövetségi főváros saját zsebből nem tudja ezeket finanszírozni.

Berlin tehát aligha fogja „köztulajdonba vétel” jeligére államosítani a Vonovia és társai berlini ingatlanvagyonát. A német főváros példája azonban fontos figyelmeztetés Európa többi nagyvárosa, így Budapest számára is: csúnya vége lehet annak, ha sokáig nem veszik komolyan a lakáshelyzetet.

A nyitóképen: lakhatási tüntetés Berlinben. Fotó: Christophe Gateau / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Összesen 80 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Weimar....németországi zsidó rokonaink még időben alijáztak......

Az üres lakások feltöltése, legalább 80-85%-ig, nemcsak jogos, de racionális is.

A legalább 1 éve üres lakásoké.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés