Viccelődve emlékeztettük egymást a barátnőmmel, hogy anno iskolás korunkban nálunk is volt bombariadó
Most itt ülök Marcival szemben, és nyugtatom.
Ezekben a napokban felajzott emberekkel találkozom mindenhol.
„2013 tavasza lehetett. Négyen ültünk a Parlament folyosóján. A másfél évvel korábban alapított DK-nak nem volt frakciója. Nem akarták, nem engedték, hogy legyen. Szóval ültünk a Parlament folyosóján és két barátom, kollégám logó fejjel mondja és mondja, hogy tisztességes és jó gondolat volt a DK megalapítása, de meg fogunk bukni egy év múlva. El fogunk tűnni. Vége lesz. Kész. Campobasso - ha értik!?:)) Ugorjunk nyolc évet!
Ezekben a napokban felajzott emberekkel találkozom mindenhol, akik lelkesülve mondják, hogy jól szerepelünk az ellenzéki előválasztáson. Érzik a hangulaton, hogy ez most nagyon működik. Hogy Klári iszonyatosat megy, hogy jelöltjeink többsége hozni fogja körzetét. Igen, nagyot mentünk az elmúlt tíz évben. Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét adhatjuk az országnak, és ha jól csináljuk, akkor majd a miniszterelnökét is.
Nem kétséges. A DK a mi oldalunk legjobban szervezett, legerősebb közössége. Több, mint párt. Közös történet, közös álmok, közös eredmények. Ti csináltátok. Meg talán mi is egy kicsit. Ma folytatjuk, hozzáteszünk valamit ehhez a közös történethez. Aztán majd holnap is, meg azután is. Nemcsak a párthoz. A hazához. A hazához.”
Nyitókép: Facebook