Krisztusi értékrend a genderideológiával szemben – interjú a baptista iskolarendszer hitéleti vezetőivel

2021. szeptember 17. 20:16

Bata-Balog Amadea
Vendégszerző
A Baptista Egyház a mai szekularizált, énközpontú világban, a liberális gender-ideológia küzdelmében közösséget és hiteles kereszténységet pártol, valamint oktatási programjában nem kizárólag a NAT-ot, hanem a Bibliát tartja örökérvényűnek: „a bölcs tanítás az élet forrása”; ahogy Steiner József hitéleti igazgató és Pollák Dávid iskolalelkész elmondta.

Az elmúlt közel tíz év folyamán országszerte mindegy ötven, korábban önkormányzati és alapítványi háttérrel működő közoktatási intézmény fenntartását vette át a Baptista Egyház. Erre a köznevelési törvény adott lehetőséget, amelynek értelmében az állam közoktatási feladatait egyházi iskolák vagy magániskolák útján is elláthatja. A Baptista Egyház által átvett intézmények kisebb része gyülekezeti fenntartású, nagyobb részük pedig a Baptista Szeretetszolgálat égisze alatt működik. Ez közel 17 000 diákot és 2 000 pedagógust érint. Az intézmények között vannak óvodák, általános iskolák, alapfokú művészeti intézmények, gimnáziumok, szakgimnáziumok és szakiskolák, mindemellett az oktatási palettához hozzátartozik még a Baptista Teológiai Akadémia (BTA) is mint akkreditált felsőoktatási intézmény.

Az egyház és az állam közös szerepvállalása, finanszírozási kérdései állandó napirendi pont, aktualitását most szeptembertől új baptista iskolák megnyitása is adja, illetve a tanévkezdés előtt megrendezett Országos Baptista Oktatási Konferencia. Itt az egyre hangosabb genderideológia és az LMBTQ+ mozgalom keresztény teológiai alapú megközelítéséről beszélt Dr. Steiner József, a Baptista Szeretetszolgálat országos hitéleti igazgatója, akit a baptista oktatásról kérdeztünk.


A baptista közösségek a kereszténység protestáns felekezeteinek soraiba tartoznak, a reformáció harmadik ágától származtatják magukat, akik a személyes döntésen alapuló, önkéntesen vállalt tevékeny gyülekezeti tagság elvét vallják, és ragaszkodnak a Biblia tanításához. A „baptista” kifejezés bemerítőt jelent – az Újszövetség eredeti görög szövegéből (baptidzó), – utalva a baptisták hitvalló módon, – a katolikusoktól eltérően – teljes alámerítéssel történő keresztelkedésére. Magyarországon a baptista közösséget a kisegyházak körében említik, jóllehet nemzetközi viszonylatban a világ 5. legnagyobb keresztény felekezetéről van szó. A bemerített baptisták száma a világon meghaladja a 47 millió főt. (A gyülekezetek rendszeres látogatói ennek minimum a duplája.) Újabban történelmi egyházként is hivatkoznak a Magyarországi Baptista Egyházra, igazolva a több mint 160 éves múltjukat hazánkban. (A magyar baptista hitközösség hivatalos elismerése 1906-ra tehető, de a német nyelvű misszió hatására már 1873-ban megalapult az első baptista gyülekezet Budapest belvárosában.)

Hogyan és miért vágtak bele az iskolafenntartás bonyolult feladatába?

A tekintélyes lehetőséget a 2011-es törvény alkotta meg, ámbár tudniillik a Magyarországi Baptista Egyház helyi gyülekezeteken keresztül már korábban is hozott létre iskolákat, melyek már a kezdetektől egyházi fenntartásban működtek. Az egyházak saját oktatási programmal pályázhattak az önkormányzatoknál, mely mellett való elköteleződés végeredménye egy komplett, közös megegyezés volt a tantestülettel, az önkormányzattal és a szülőkkel. Így tehát a megbízatás az állam részéről is érkezett, emellett az egyház társadalmi felelősségvállalása is nagyon lényeges. Az egyház nem élhet csak a helyi gyülekezeteiben a négy fal között bezárva, beszorítva a hitet mint, ahogy azt a felvilágosodás és szekularizációs gondolatsorok próbálták/próbálnák beszorítani. Mi abban a hitünkben léptünk ki az oktatás területére – bekapcsolódva az állami ellátórendszerbe –, hogy nekünk felelősségünk van a társadalomban, így nemcsak hitet terjeszteni és evangelizálni akarunk, hanem elhívásunknak érezzük színvonalas oktatást végezni, valamint jó minőségű szociális ellátást nyújtani.

Az intézmények fenntartásának koordinálására a Magyarországi Baptista Egyház 2012-ben létrehozta a Baptista Oktatási Központot (BOK). Mi a BOK feladata?

A BOK az egyházban a teljes oktatás koordinálására, összehangolására létrejött szerv, nem maga a fenntartó. Az oktatási misszió egyik fő konstrukciójaként kiépítette a hitéleti, iskolalelkészi hálózatot, sőt az igazgatóhelyettesek körét is az említett intézményekben. Az utóbbiak pozíciójuknál fogva az irányítási struktúrában, az iskolák döntéshozói mechanizmusában is képviselni tudják a keresztény értékeket, illetve azt

a küldetésünket, hogy az iskola több legyen, mint oktatási intézmény.

Az „európai baptizmus atyja”, Johann Gerhard Oncken mondta: „minden baptista misszionárius.” Ebbe a megközelítésbe, szellemiségbe illeszkedik a baptista oktatás is?

Így van, ennek a jegyében végezzük oktatási missziónkat. Ez egy szolgáló, hitébresztő munkát jelent, és sohasem egy kötelező érvényű vagy erőszakos tevékenységet.

Paróczi Zsolt baptista oktatási szaktitkár a Baptista rádióban úgy fogalmazott, hogy a koncepció nem egy rövid, térítő kampány kiépítése, hanem egy hosszú távú misszió folytatása. Mit érthetünk ezalatt?

 Ahogy említettem, nem erőszakos, nem kötelező. Mindazonáltal értékeinket permanensen képviseljük az iskolában, és a hitünket is bemutatjuk. A mi küldetésünket, missziónkat a baptista oktatásban kiépített hitéleti hálózatban szolgálatot végző iskolalelkészek által szeretnénk elérni, akik nagyszerűen értik a fiatalok nyelvét, valamint remekül mozognak a pedagógusok között is. Mellettük, és velük együtt, gospel zenészekkel dolgozunk, rendszeres zenés bibliai klubokban való részvételre biztosítunk lehetőséget, istentiszteleti tevékenységeket ajánlunk, klassz Sunday Schoolt, azaz vasárnapiskolát, nyári táborokat szervezünk, a keresztény ünnepeinkről közösen megemlékezünk, továbbá pedagógusainknak keresztény alapokon nyugvó, szakmai előadásokat tartunk.

Az új köznevelési törvény értelmében az egyház által fenntartott iskoláknak a vallási és világnézetileg semleges oktatás követelményének már nem kell eleget tenniük, ugyanakkor szakmai és közéleti viták bontakoznak ki a vélemény- és vallásszabadsággal kapcsolatban. Mit gondol erről a dilemmáról?

Világnézetileg nem semlegesek az intézmények, viszont azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy senkit sem a baptista egyházba vagy a baptista hitvallásba hívunk. Krisztust hirdetjük. Nem kívánunk vallásilag teret nyerni a történelmi egyházak rovására, hanem nekünk a lelki otthon nélkül élő emberek megnyerése a célunk. A gyakorlatot illetően egyáltalán nem jellemző, hogy baptista többség lenne a diákok körében, de a tanárok, igazgatók esetében sem, sőt még azt sem mondhatjuk, hogy istenhívő volna a nagyrészük. Mindenkinek helye van, és külön odafigyelnünk, hogy senki se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést amiatt, hogy nem baptista, vagy hogy egyáltalán nem istenhívőként éli az életét. Ennélfogva az iskoláinkba bármilyen vallási felekezetből vagy felekezetnélküliségből jelentkezhetnek mind a dolgozók, mind pedig a diákok. Az intézmények átvételekor is azt ígértük, hogy sem a pedagógusokat, sem a vezetőket nem bocsátjuk el azért, mert nem baptisták vagy nem istenhívők. Ez a mai napig is így van.
A kerettanterv mellett hitoktatói tevékenységünk által – amit mi bibliaismeretnek nevezünk, lényeges az elnevezés, szándékosan nem baptista hittannak címkézzük, mert

nem akartunk egy felekezeti dogmát teremteni – ismeretet adunk át, és reméljük, hogy a Szentlélek hitet ébreszt.

Ugyanakkor választhat a diák másmilyen felekezetű hittant is: katolikus, református és evangélikus hittanoktatás is zajlik a baptista fenntartású intézményekben, vagy természetesen etika órára is be lehet iratkozni.

Magyarországi statisztikák szerint a vallásos népességben általánosságban felülreprezentált az idősebb korosztály. Mi az oka annak, hogy látszólag sok fiatal elfordult a vallástól?

Azt tapasztalom, hogy nem a hittől fordulnak el a fiatalok, hanem a liberális társadalmi eszmény, az ateista egzisztencializmus vívmányaként az ifjú nemzedék – mely általában tanultabb, öntudatosabb, jártasabb a világban, sokkal inkább igényli a párbeszédet és a megindoklást – nem áll be a szervezett vallás keretei közé.

A hagyományos vallásosság mellett – vagy azt felváltva – debütálnak az ún. „barkácsolt”, „maga módján vallásos” kategóriák. Hogyan mutatkozik a vallás szubjektív, egyéni értelmezése?

 A modern, liberális társadalom vívmányaként kialakult, hogy az élet „keresztényi” célja a humanista erkölcsiség betartásáig tart – miként váljunk jobb emberré, és hogy jó dolgokat csináljunk úgy, hogy másnak ne ártsunk, boldogok legyünk –, de a valódi isteni értékrend háttérbe szorul. Mégis Istenben hinni terapeutikus jellegű, tehát jó az ember lelkének, terápiás eredményű a bűnbánat, a vasárnapi (istentiszteleti) közösség stb., de alapvetően deizmus a felfogás értelmében. Abból indul ki, hogy (ha) van Isten, akkor fentről figyel, de azt már elrúgja magától, hogy ez az Isten az én életstílusomat, életvitelemet meghatározhatja, vagy hogy nekem ebben áldozatot kell hoznom.  Rod Dreher amerikai gondolkodó, újságíró is több ponton hivatkozik rá könyvében, mint korunk „menthetetlen” kereszténységét meghatározó vonulata, melynek már semmi köze a történeti kereszténységhez. A fiatalság körében erőteljesen forradalmasított trend.

×××

A fiatalokkal szorosan foglalkozó, az egyház által fenntartott intézmények iskolalelkészeinek tapasztalatait is érdemes megismerni. Pollák Dávid – friss tagja az iskolalelkész-hálózatnak – lelkesen mesél sokoldalú munkájáról, elhívásáról, valamint arról, hogy milyen feladatai, kötelességei és kihívásai vannak egy baptista iskolalelkésznek.

Az iskolalelkész az, aki az iskola lelki, szellemi és hitéletét befolyásolja, előmozdítja, tanácsolja és irányítja az iskola vezetésével összhangban, valamint – legtöbb esetben – amennyiben nincs külön hitoktató, a bibliaismeret órákat is megtartja. A feladatunk olyan légkör, reláció kialakítása a diákokkal, az iskolai pedagógusokkal és a szülőkkel, melynek célja végső soron, hogy az Istennel való kapcsolatra terelje az érdeklődést. Igazából az iskolalelkész egyfajta hídember: híd a világ és az egyház, a világ és az Istennel való kapcsolódás, illetve az iskola és a gyülekezet között.

A keresztényi élet közösségi élet – mondják. Miért fontos a gyülekezet?

Az egyházi iskolák mögött elengedhetetlen, hogy ott álljon egy valódi, élő hitű, mindennapi közösség,

hogy a keresztény pedagógia ne csak egy kitűzött ideológia, egy megvalósítandó szenzációs eszmény legyen, hanem látható legyen egy funkcionáló vallási közösség, melynek tagjai képviselik, gyakorolják ezeket az értékeket. Ezáltal válhat vonzóvá egy egyházi iskola mind a tanár, mind a diák számára. Minden gyereket szeretnénk megalapozni a hitében, a Biblia ismeretében, és becsatornázni őket egy közösségbe. Amennyiben felmerül a dilemma, hogy nincsen ilyen közösség elérhető földrajzi közelségben, avagy az érdeklődő nem talál élő hitű gyülekezetet, akkor az iskolalelkész klubokat alakít, csoportokat szervez életkor, lakóhely szerint, és van, ahol ezek a csoportok gyülekezetté alakulnak, amennyiben erre van igény és megvan a mag, akikből ez megalakulhat.

Hagyományosan a pedagógus szerepe – betöltve az iskola alapvető társadalmi funkcióját – túlmutatott a tananyagon, a pedagógus nevelő is volt, elvárták tőle, hogy személyes példamutatásával formálja, megszilárdítsa a fiatalok jellemét. Ezzel szemben a mai gyakorlat fókuszában egyre erőteljesebben a tananyag „leadása” áll, az értékek közvetítése gyakran háttérbe szorul. Hogyan illeszkednek ebbe a szerepbe a baptista iskolák tanárai, iskolalelkészei?

Fontos, hogy a pedagógusok az ifjúság elé állítható példaképek legyenek. A feladat valóban nagy kihívás a 21. században, de az iskolalelkészek ebben is segíteni próbálnak. Ami az iskolalelkészek szerepfelfogását illeti, legtöbb esetben, kezdetben szerepkonfliktus volt. Ezt én is megéltem, mert egyszerre vagyok tanár, lelkész és barát. Ez egy rendkívül komplementer, diffúz szerep, úgy, hogy egyik percről a másikra kell váltani, vagy kollégáról diákra kell áthangolódni. Ezekhez a szerepekhez kapcsolódóan megannyi elvárás járul; mint ahogy áldott kötelességem mindenkit meghallgatni, segíteni, de tanárként az órákat adminisztrálni, a gyerekeket ebédeltetni, a szünetben felügyelni, helyettesíteni. Embert próbáló feladat, hogy a sok elvárás közepette legyek példa, maradjak hiteles, önazonos, amikor a diákok és a nem gyakorló keresztények az iskolalelkészek – és általánosságban a keresztények – életét méregetik.

A közéletben is gyakran megjelenik a számonkérés a keresztény emberekkel – gyakran a vezetőkkel – szemben, miszerint hiteltelen keresztények. Hogyan lehet ennek a hitelességnek megfelelni, és ha van, miért van lényegi jelentősége?

Maximálisan meghatározó a hitelesség, melyet rendszerint kritika ér egy keresztény társadalomban is. Életkori sajátosság, hogy a gyerekek még érzékenyebbek erre, mikor keresik az identitásukat, és a meggyőződésük megszilárdulása zajlik ebben az életszakaszban. Erik H. Erikson és más pszichológusok, illetve fejlődéslélektani szakemberek szerint is ez egy képlékeny korszak, amikor a gyermek fejlődik, amikor kutatja – főleg a tinédzserkorban, gimnáziumban –, hogy mi az élet értelme, és keresik, hogy kikre lehet felnézni, s kiktől lehet tanulni. Ha ebben a korban jó példát lát, akkor a minta az ő identitását, világnézetét és az istenképét is jó irányba befolyásolja. Viszont, ha hiteltelenséget észlel, attól azonnal elfordul. Személyes tapasztalatom, hogy érdeklődés, igény van a hitre, de ezt nemcsak beszéden keresztül, hanem

személyes életpéldán keresztül tudják megtanulni és megismerni.

Itt kapcsolódhatunk a rejtett tantervhez. Milyen formában jelenik meg ez a bizonyos implicit tanterv a baptista fenntartású iskolák oktatásában? 

Fontosnak tartom a fogalmat definiálni, hogy az olvasó vagy a szülő nehogy félreértse, és azt gondolja, hogy itt valami őszintétlen, titkos stratégia szerint átnyomunk valamit. A rejtett tanterv az oktatók személyéből, értékrendjéből, életfelfogásából, hitéből, erkölcsiségéből árad, és a mi értelmezésünkben az elsődleges célja Krisztusnak megnyerni a diákokat. Tehát, hogy találkozzanak a Biblia üzenetével, ismerkedjenek meg a keresztény értékrenddel, és az Istennel való személyes kapcsolattal. Mérvadó, hogy hitkompetenciákat tanítunk – amely a szekularizálódó oktatás miatt elemi módon nem szerepel az általános tantervben, a megannyi előírtan fejlesztendő kompetencia között –, hitelőkészítő, hitalkalmazó készséget annak érdekében, hogy a gyerekek tudjanak, merjenek hinni, és lépéseket tenni ez irányába. Ez a közoktatási feladatok ellátása mellett alapvetően meghatározó, melyet a keresztény pedagógusok is bátrabban mernek alkalmazni, mint amikor nem voltak az intézmények az egyház fenntartása alatt.

Philip Wesley Jackson szerint annál jobban képes egy gyermek az implicit tantervnek megfelelni, minél inkább hasonlítanak az intézmény és a családi környezet normái. Mi a helyzet a nem keresztény háttérből érkező diákokkal?

A nem baptista vagy nem keresztény családból érkezőknek valóban nehezebb a dolguk, viszont tekintettel arra, hogy ők teszik ki az osztályközösségek 85-90%-át, fontos az ő nyelvükön beszélni, ezt kell alapul venni. Éppen ezért szükséges egy valódi pedagógusi gondolkodást alkalmaznunk. Ám gyakran a hit iránt nagyobb érdeklődést mutatnak, mint más alaptantárgyak iránt.

Modern korunknak újabb jelensége, hogy míg a család, illetve a közvetlen szocializációs közösség fokozatosan veszít kultúraátadó, értékek és normák átszármaztatásának funkcióiból, a társadalom informális, civil szerveződései egyre fontosabb szerepet játszanak, ezenfelül a globális média és a tömegkultúra erőszakos térnyerése is szüntelen tetten érhető. Ezeken a csatornákon keresztül érkező impulzusok esetében mi tapasztalható a baptista iskolákban?

Amióta iskolalelkészként dolgozom, a genderkérdéssel mindig találkozom. Hogy miért? Mert minden generációnak megvan a saját létkérdése, amihez méri a saját egzisztenciáját, aminek a harcával azonosulni akar – lásd az előző generációban a szocializmus elleni küzdelem. A mai korban 

a nem tolerált kisebbségek ügye és az emberi magánvélemény harca az, amibe beleöntik a tinédzserkori lázadásukat.

Ebben akarják megtalálni az identitásukat. Ők is harcolni akarnak valami ellen, valakiért, szeretnének a szüleiktől, az előző generációtól függetlenedni, lázadnak a hatalom ellen, és ezt mind-mind látjuk az LMBTQ+ mozgalomban megnyilvánulni, nem véletlen, hogy a fiatalok szimpatizálnak ezzel. Sarkalatos téma, mert ezen a kérdésen mérik le a kereszténység világnézetét, hitelességét, az én személyiségemet, megbízhatóságomat. Minden osztályban több olyan diák van, akit merőben foglalkoztat ez a téma, és személyesen megkeres engem. A kérdésben az Istennel való kapcsolatra helyezem a hangsúlyt, „az igazságot szólva, szeretetben” – ahogy Pál apostol tanította. Lényeges az elfogadás, de a szivárványos zászlót nem lehet kifüggeszteni a folyosón.

 

*A szerző a Mathias Corvinus Collegium tudományos kutatója

**Nyitókép: Steiner József
 

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés