Viták helyén jogok

2021. július 29.

Török Bernát

Kevés szó van, amely manapság többször kerül közéleti vitáink középpontjába, mint a jogállam. Ezeknek a vitáknak egy része fontos, és megfelelő keretekkel is bír: a jogállamiság a modern alkotmányos állam működésének kulcsfontosságú szabályait rögzíti. A polgárok életébe való állami beavatkozás korlátok közé szorítása, a jogbiztonság, a bírói függetlenség vagy a hatalommegosztás elve – többek között – olyan alkotmányossági követelményeket jelent, amelyeknek akkor is alapvető mércéül kell szolgálniuk a közhatalom gyakorlásának megítélésére, ha bizonyos körökben maguk is értelmezés tárgyai. A laikusok azonban okkal érezhetik úgy, hogy tán a kelleténél is többször kötünk ki ennél az alkotmányos alapelvnél. Ma ugyanis olyan társadalmi viták is jogállamiság-kérdésként jelennek meg, amelyekben a jogivá transzformált megközelítés már nem a közjót szolgálja.

Jogtudományi egyetértés övezi, hogy a jogállamiság tartalmi, vagyis a jogrendszer formális szabályain (például jogbiztonság) túlterjeszkedő felfogása emberi jogi követelményeket is felölel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konszenzust élvező alapjogi elvárások – úgymint az élethez és a méltósághoz való jog, a vallás- vagy a szólásszabadság – mellett azokat az újabb követeléseket is helyes lenne jogállami kritériumként fel­fogni, amelyek maguk is nagy morális viták tárgyai. A kérdés ahhoz a mélyebb problémához vezet el bennünket, hogy meddig terjed az emberi jogi érvelés legitimitása. Mert nem lehet vitás, hogy az emberi jogi vív­mányok rendkívüli kin­cseink, amelyekre mint a szemünk fényére, úgy kell vigyáznunk, emellett azt is érdemes belátni, hogy éppen fenntarthatóságuk ellen vét, aki feszítő morális viták elfojtására használja őket.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés