Megérkezett a jövő, amely mindvégig itt volt velünk

2021. május 6.
Nemcsak biológiai evolúció zajlik, hanem technológiai is, amelyet az ember maga indított el.

Lovászy László írása a Mandiner hetilapban.

Az 1976-os születésű Yuval Noah Harari, a Homo Deus – A holnap rövid története című könyv világszerte ünnepelt szerzője, a jeruzsálemi Héber Egyetem sztártudósa tavaly Benjamin Netanjahut kritizálva azt mondta, hogy a koronavírus-járvány megszüntette a demokráciát, mert az izraeli miniszterelnök a pandémiára hivatkozva korlátozza, és diktatúrát épít. Ma Izrael a világ legjobban átoltott országa, és minden reménye megvan arra, hogy a lakosság élete heteken belül visszatérjen a normális kerékvágásba.

Önálló életre kel az adat
Harari mindössze egyéves volt, amikor a lengyel holokauszttúlélő Stanisław Lem, a keleti blokk legnagyobb formátumú és hatású sci-fi-írója megjelentette Szénanátha című könyvét. A regény főként Olaszországban játszódik, ahol egy titokzatos, halálos betegség kezd terjedni. (Európában itt ütötte fel a fejét először a covid-19.) A főhős, egy amerikai katona nyomozni kezd, de semmit nem tudni magáról a kórról. Nem maga a történet és az összeesküvésekkel átszőtt cselekmény az érdekes, hanem az a nézőpont, ahogy Lem megközelíti az adat mint tudás és hatalom kérdését. A szerző egy olyan számítógépről ír – 1975-ben járunk! –, amely képes a bűnözéssel kapcsolatos modelleket és összefüggéseket is feltárni. A legfontosabb alapkérdése az, hogy mi történik akkor, ha a gépbe táplált egyre több információ önálló életet kezd élni, és ez már mintegy vissza is hat az alapfolyamatra. A Lem által megálmodott, akkor még fiktív módszertan nélkül egyébként ma már szinte elképzelhetetlen egy sikeres járványügyi védekezés – lásd Szócska Miklós és matematikus kollégái nemzetközileg is elismert tevékenységét az operatív törzs munkájában. Csak emlékeztetőül, a The Lancet című, az egészségügy terén a legrangosabbnak tartott folyóiratban tavaly január végén számítógépes modell alapján jósolták meg, hogy a kínai esetek száma brutálisan meg fog ugrani – azóta tudjuk, hogy akkor még csak legyintettek erre az európai hatóságok.

1962-es kép Stanisław Lemről, aki a sci-fi-regények és -elbeszélések műfajában alkotott maradandót. <br> Fotó: MTI / EPA

Bár Yuval Noah Harari művei mil­liós példányszámban fogynak, és olyan slágertémákkal foglalkoznak, hogy milyen lesz a jövő, és milyen kihívásokkal szembesül az emberiség, szinte fájó, hogy még csak meg sem említi Lemet az őt dúsgazdaggá tevő sikerművében, a Homo Deusban. Nos, nézzük meg, hogy Lem milyen témákat boncolgatott egy másik, gyakorlatilag szintén ismeretlen és még korábbi, 1963-ban megjelent művében, a Summa Technologiaeben, amiből kiderül, hogy a jövő már régebben megérkezett, és mindvégig itt volt velünk!

Lem azzal kezdi, hogy párhuzamosan két evolúció is zajlik: egy biológiai és egy technológiai, utóbbit már maga az ember indította útjára. A szerző itt az úgynevezett technoevolúció erkölcsi aspektusaira hívta fel a figyelmet, sőt felvetette, hogy a „természet szabályozása” és az „emberiség szabályozása” kapcsán foglalkozni kell olyan kérdésekkel is, mint a föld összjövedelmének igazságos elosztása vagy az orvos­tudomány sikereinek társadalmasítása. 1963-ban úgy látta, hogy a halálozási arányszám csökkentésével a népesség hatalmas arányú gyarapodásnak fog indulni. Ez olyannyira bekövetkezett, hogy 1970 óta majdnem megduplázódott az emberiség lélekszáma. 

Lem úgy vélte, az életszínvonal emelkedésével együtt a technológia az élet elsekélyesítésének eszközévé válik, valamint a tömegkommunikációs eszközök a szellemi javak újratermelésével „kulturális selejttermelőkké” válhatnak. A hat évtizeddel ezelőtt íródott könyv olyan témákkal foglalkozik az Introelektronika című fejezetben, mint a tudomány mítoszai, az elektrokrácia veszélyei, a kibernetika vagy az elektronikus agyak hitei, hogy csak néhányat emeljünk ki. Külön fejezetet szentel a „fantomológiának”, ami nem más, mint a ma ismert 3D valósága, illetve az éppen egyre több helyen fejlesztés alatt álló virtuális eszközök (kiterjesztett valóság?) világa – ő még úgy írta le, hogy a természetben elő nem forduló, kreált modellek világa. Külön értekezett a mesterséges világok teremtéséről és az információk „tenyésztéséről”, az automatikus „univerzális plagizátorról” vagy éppenséggel az imitológiáról, amely nem más, mint a természeti törvényeket imitáló matematika gyakorlati leírása, vagy ahogy ő írja: az algoritmusok. Harari születése előtt jó egy évtizeddel Lem már a kiborgizálásról és az önfejlődésű (öntanuló) gépekről is írt. Művének címválasztása sem volt véletlen: utalás Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című, 12. században írt fő művére, amelyben öt észszerű bizonyítékot írt le Isten létezését igazolva. Szent Tamás a kereszténység egyik, ha nem éppen a legfontosabb filozófusa, aki lényegében Európa eljövendő világuralmának hajnalán élt és alkotott. Lem pedig hat évvel a holdra szállás előtt szemlélte kritikusan a technoevolúció irányát.

Nyitóképen: Műlábát emeli a magasba az egyik résztvevő egy mozgáskorlátozottak részére rendezett versenyen a kolumbiai Bugában 2018-ban. Fotó: MTI / EPA / Ernesto Guzmán Jr.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés